Hemzsegtek a hírek az újságírók által leleplezett vagy a frissen felkent miniszterek által nyilvánosságra hozott visszásságoktól. Kiderült például, hogy az Országos Sótársaság, a Salrom igazgatója, a parajdi tragédia után jó 6000 lejjel 38 000 lejre emelte havi fizetését, és miközben sokan a sóbánya megmentéséért küzdöttek, 12 500 eurós vacsorát adott az európai sóvállalatok vezetőinek. Megtudhattuk azt is, mi a „női bónusz”, hogy az Energetikai Holdingokat Kezelő Társaság (SAPE) igazgatótanácsának tagjai csak azért kapnak bérprémiumot, mert a csapatban van egy nő. A 10 százalékos többlet természetesen a férfiaknak is jár, ha már megtűrnek egy nőt maguk között. Az államelnök havi 27 000 lejes fizetésénél többet kap számos veszteséges állami vállalat vezetője, de nem panaszkodhat Mugur Isărescu, a jegybank elnöke sem, havi 90 000 lej a fizetése, rajta is túltesz az Eximbank vezetője, aki minden hónapban 119 000 lejt kaszál, s mint kiderült, ügyeskedni is jól tud, az állam saját bankja egy állami tulajdonban levő, de magánvállalkozásnak bérbe adott ingatlanban székel, amelyért ötszörös árat fizet.

Hosszan sorolhatóak, akik az egyszerű halandó számára felfoghatatlan összegeket zsebelnek be, nemcsak az elnökök, igazgatók, de a politikum által kinevezett vezetőségi tagok is, meghatározhatatlan hatáskörrel, jóformán elvárások nélkül. Ebben a pénzfaló zűrzavarban akar most rendet vágni a kormány, Ilie Bolojan bejelentette: a jelenlegi 1400 állami vállalatból legfennebb 200 gazdaságilag is számottevő cég maradhat talpon, átláthatóvá teszik tevékenységüket, korlátozzák az igazgatótanácsi tagok számát, juttatásait, de a vezetők bérét is ellenőrizhető teljesítménymutatóktól teszik függővé. Mennyi idő alatt és milyen mértékben sikerül ez? Nagy kérdés, mert az érintettek nemcsak sok pénzzel, de rendkívüli hatalommal, befolyással is rendelkeznek (éppen ennek az államtól elszívott vagyonnak köszönhetően), a gazdasági miniszter már jelezte, szaporodnak a telefonhívásai, az intések, hogy ne piszkálja az állami vállalatok bebetonozott rendszerét.

Nem kisebb feladat a másik kitűzött cél sem: a bírák és ügyészek különnyugdíjának, kedvezményes visszavonulásának újraszabása. Ma 25 évnyi munka után 48 évesen nyugállományba vonulhatnak, és juttatásként bruttó fizetésük 80 százalékát kapják minden hónapban. A miniszterelnök az általános 65 éves határhoz közelítené nyugdíjazásukat, illetményüket pedig nettó fizetésük 80 százalékához. Ez az uniós eurómilliárdok folyósításának is feltétele, ám sok korábbi hasonló próbálkozás megbicsaklott már, az alkotmánybíróság elgáncsolta a „kollégák” jogosultságainak megnyirbálását.

Egyszerű volt az első, adóemeléseket, megszorításokat tartalmazó csomag életbeültetése, annál nehezebb lesz a második megvalósítása. Az első milliókat érintett, a második ezreket, tízezreket, de hatalmuk jóval nagyobb, mint az utcán tiltakozó tömegekké. Ha Ilie Bolojan képes lesz átvágni ezt a gordiuszi csomót, akkor valóban megérdemel minden elismerést, és akkor tényleg elkezdődhet a román állam reformja. Ha nem, akkor egy lesz a kormányfők közül, akit felzabál a rendszer. 

Ilie Bolojan. Fotó: gov.ro