A szervezők számára már több nappal ezelőtt elkezdődött a FesztiVÁRkos: először terepszemlét tartottak, majd elosztották a feladatköröket, és mindenki próbálta időben elvégezni a maga teendőit a rendezvény megfelelő lebonyolítása érdekében. A színpadot már szerdán felállították a templomkertben, aztán szombaton korán reggel beüzemelték a hang- és fénytechnikát, felhúzták a vásári bódékat, asztalokat-padokat helyeztek el, kiállítást rendeztek be, árnyékolóvásznakat feszítettek ki a várfalak közé-fölé, és a szokásos eszközökkel – képkeretekkel, zászlócskákkal, lámpaernyőkkel, égőkkel – feldíszítették a helyszínt. Ezután megérkeztek és beköltöztek az árusok és kiállítók, előkészítették játékaikat a gyermekprogramok felelősei, miközben a színpadon hangpróbát tartott a Lávmasín Sz!nteZenekar.

Köszöntők

Elsőként Biró Attila unitárius lelkész köszöntötte a megnyitóünnepség résztvevőit a templomban, közöttük Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét és Máthé Árpádot, a település polgármesterét. Mint mondta, imádkozni nemcsak komoran, szomorúan lehet, hanem vidáman is, ezért fontosnak tartotta ismét megnyitni a nagyközönség előtt az árkosi unitáriusok gyönyörű templomát és templomkertjét. Évek óta a jókedv és az alázat jegyében szervezik ezt a „nyáresti vigadalmat”, ezért meg van győződve arról, hogy a Jóistennek is kedves ez a rendezvény – fogalmazott a lelkész, majd Habakuk próféta könyvéből idézett: „odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám az Úr”. „Igen, odaálltak a szervezők az elmúlt napokban, hetekben a bástyákra keményen, mert ahhoz, hogy ez a fesztivál létrejöhessen, sok erőt kellett összeadni, de mindez nem hiábavalóan történt, mert sokkal gazdagabban fogunk hazamenni, mint ahogy idejöttünk” – mondta. „Minden bizonnyal nem erre a célra épült ez a várfal, de ha most megkérdeznénk egykori falustársainkat, hogy beengednének-e minket mulatozni a várkertbe, ők is biztosan igent mondanának” – tette hozzá. „Nyitott a kapu, és nyitott a szívünk, adjuk át egymásnak azt a közösségből táplálkozó örömet és erőt, amelyre mindannyiunknak szüksége van” – fogalmazott Biró Attila.

Van valami egészen különleges abban, amikor egy templom nemcsak a csendnek és az imának, hanem a zenének, jókedvnek is otthont ad, élettel telik meg, közösségi térré alakul – írta Kovács Zsolt a szervező Árkosi Fészekrakók nevében. Üzenetében köszönetet mondott az Árkosi Unitárius Egyházközségnek és Biró Attila lelkésznek, hogy idén is segítettek a rendezvény megszervezésében, majd a megyeitanács-elnöknek és a háromszéki önkormányzatnak, valamint az árkosi önkormányzatnak és polgármesternek is, hogy támogatói és olyan partnerei voltak a rendezvénynek, akik tudják: egy falu szíve akkor dobog igazán, ha pezseg benne az élet. „Mi itt nemcsak fesztivált szervezünk – hanem közösséget építünk, kultúrát éltetünk, és lehetőséget teremtünk arra, hogy kicsik és nagyok együtt érezzék jól magukat. A mottónk nem véletlenül ez: nagy hangulat kis helyen – és reméljük, ma este ezt mindenki meg is tapasztalja!” – fogalmazott a szervezők nevében megírt üzenetében Kovács Zsolt.

Végezetül Máthé Árpád, Árkos polgármestere köszöntötte a fesztiválozókat, hangsúlyozva, hogy az igényes szórakozást teremtő embereknek mindig helyük van ebben a közösségben. Persze, az olcsóbb kikapcsolódási lehetőségeket is próbálják biztosítani, de a FesztiVÁRkoshoz hasonló rendezvények azért rendkívül fontosak, mert hosszú távon alakítani tudják a közösség ízlését. Az elöljáró egy példázattal foglalta össze, hogy „mindenki azt ad, ami a lelkében van”, majd kijelentette, hogy az Árkosi Fészekrakók eddigi tevékenysége nyomán újra és újra a legszebbet, legjobbat kapta az árkosi közösség, és „ez a rendezvény is azt a nagylelkű, nagyszívű művészetet tolmácsolja az arra avatott füleknek, ami csak legbelülről jöhet”. Végezetül az önkormányzat és a közösség nevében is megköszönte a szervezőknek a FesztiVÁRkost, hangsúlyozva, hogy az önkormányzati munka, az infrastruktúra fejlesztése mellett az ilyenfajta kulturális tevékenységekre is nagy szüksége van minden közösségnek.

A köszöntők után Román Ábel, a Plugor Sándor Művészeti Líceum X. osztályos tanulójának orgonakoncertjét hallhatták a résztvevők, melyet a templomi Kolonics István-orgonán adott elő.

Programok és árusok

A rendezvény látogatói, belépve az árkosi vártemplom kapuján, előbb a gyermekprogramokkal találkozhattak. Az egyik legizgalmasabb tevékenység a Föld alatt a sztori – ásd elő a múltat nevű régészeti játék volt, melyet Vinczeffy Orsolya, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa tartott. A részt vevő gyerekek „együtt ástak a történelem mélyére”, hogy játékos formában felfedezzék a múlt titkait, megtapasztalják, hogyan éltek, dolgoztak és játszottak a régi idők emberei. A kisebb gyerekeket Demeter Éva varázsolta el interaktív, tapintható, átélhető meséivel. A telhetetlen hernyócska nevű interaktív bábos játékban a gyerekek közösen etették a hernyócskát, és együtt figyelték meg, hogy az milyen csodaszép pillangóvá változik. A puha könyves mesélés során a legkisebbek nézhették, hallgathatták és tapinthatták meg a történeteket, ők is alakíthatták a mesét. Ezenkívül arcfestés és más gyerekfoglalkozások is voltak önkéntes fiatalok közreműködésével, esti meseként pedig papírszínház-előadásokat láthattak a gyerekek.

Beljebb érve az udvarban az Árkosi Unitárius Nőszövetség hímzett konyhai kötényeit, szatyrait, szoknyácskáit láthatták és vásárolhatták meg a rendezvényre érkezők, ugyanitt házi készítésű laskát és barackdzsemet is kínáltak a látogatóknak. A következő asztalnál kürtőskalácsot és lángost, a további árusoknál pedig különféle borokat, söröket, üdítőket, valamint más italokat és ételeket vásárolhattak a FesztiVÁRkos résztvevői. 

A várfal mellett ismét Márk Attila unitárius kántor, zenész, zenetanár fotókiállítását csodálhatta meg a közönség. A művész tizen­nyolc éve él Árkoson – elég régóta ahhoz, hogy belakja, de még mindig elég frissen ahhoz, hogy rácsodálkozzon. Egyszerre bennfentes és kívülálló, megfigyelő és átélő, és ez a kettősség határozza meg fotóinak egyedi hangulatát, melyek az árkosi pillanatokat, csendeket, különleges történéseket, rezdüléseket örökítik meg. „Számomra a fotózás nem csupán technika, hanem szenvedély – a lélek tánca, az élet rezdüléseinek megélése” – vallja az alkotó.

A Vártemplom bástyatermeiben ismét megnyílt a Kisemberek nagy háborúkban című hadtörténeti kiállítás, melynek anyaga a Rusz István magángyűjteményéből származó háborús emléktárgyakból áll, és bemutatja, miként élték meg elődeink a háborús mindennapokat. A kiállítás a két világháború harcait, a katonák életét, a lövészárkok és a front idegeket őrlő mindennapjait, a bajtársiasságot, a hazaszeretetet és a hadifogság megpróbáltatásait idézi fel. 

Fellépők

A színpadon először István Ildikó és zenész barátai – Mihály Pál és Gáspár Csaba hegedűsök, Lőrinczi Zsolt brácsás, valamint Kerezsi Csongor nagybőgős – szórakoztatták a közönséget, akik mindannyian a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola tanárai, a népzene elhivatott művelői és oktatói. Erdély számos néprajzi tájegységéről származó olyan énekes és hangszeres népzenét adtak elő, mely sok néző lelkét megérintette, többen is együtt énekeltek az előadókkal. 

Ezután a White Betty zenekar következett, mely ismerős dalokat szólaltatott meg, de újraértelmezte azokat, és olyan vidám hangulatot teremtett a várkertben, melynél jobbat nem is kívánhatott a Fesz­tiVÁRkos délutáni közönsége. Laura Tinca-Zan csodálatos énekhangja, Tinca Teddy virtuóz gitárjátéka, Kerezsi Csongor lendületes basszusritmusai alá Kovács Zsolt cajonon és Orbán Balázs kongákon építette fel azt a lüktető ritmusvilágot, amelytől igazán jellegzetes volt a White Betty szombati koncertje.

Végül a Lávmasin Sz!nteZenekar lépett színpadra, mely lassan a FesztiVÁRkos „házi zenekarának” számít, de eddig minden árkosi koncertjükön új dalokkal és új zenésztársakkal is meglepték közönségüket. Idén Várkonyi Eszter énekhangja és hegedűjátéka mellett Orbán Balázs pergő kongái adtak új hangzást a zenekar – Nagy B. Sándor énekes, Fazakas Zsolt és Szőcs-Torma Zoltán gitárosok, Kovács Zsolt basszusgitáros és Kovács-Vajda István dobos – játékának. A közönség ezúttal is táncra perdült és tele torokból énekelte a közismert dalokat, idén is hatalmas bulival ért véget a rendezvény.