Ezt a távolról sem könnyű folyamatot sajnos nemhogy nem sikerült végigvinni az elmúlt több mint három évtizedben, de még elfogadható szinten sem tudtak előrelépni. E szomorú és egyben aggasztó tény hatásaival, következményeivel pedig egyre gyakrabban találkozunk. Ennek egyik, csak látszólag ártalmatlan formája épp a hétvégén jött szembe az országgal a tengerparti Costinești-en megszervezett Beach, Please! fesztiválon, ahol serdülők egy csoportja adott pillanatban Nicolae Ceaușescu nevét skandálta egy koncerten. Ez pedig vészjelzésként kellene hogy szolgáljon. Hiszen ahogyan a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) találóan megfogalmazta: még ha ártatlan formában, de a történtek jól tükrözik, mennyire elterjedt a társadalomban az egykori diktátor kultusza, párhuzamosan a gyilkos rezsimmel kapcsolatos, veszélyes nosztalgiákkal.

Az intézet reakciója ugyanakkor első látásra túlzásnak tűnhet, hiszen mégiscsak fiatalokról van szó, akik hajlamosak extrémebb megnyilvánulásokra az elismertség, a „menőség” kedvéért, meg sem gondolva, hogy viselkedésükkel mit is idéznek meg, ám a kérdés nem ennyire egyszerű. Rendszeresen tapasztalhatjuk: a diktátor fémjelezte „aranykorszak” iránti rajongás 35 évvel a bukása után is jelen van a román társadalomban, és egyebek mellett a közösségi média révén súlyos félretájékoztatás, mitizálás, manipulálás zajlik annak kapcsán, hogy mit is jelentett a „Ceau-éra” a maga sötét, sokak számára tragikus, szenvedésekkel teli valóságával. Ha ehhez hozzávesszük, hogy több mint három évtized alatt a történelmi igazság megismertetése alaposan el volt hanyagolva, a propaganda és az emlékezet megmásítása, eltorzítása ellen alig történt fellépés, akkor már egészen másként mutat a kép. A tengerparton bulizó fiataloknak ugyanis már csak korukból fakadóan sincsenek személyes élményeik a negyedszázados borzalomról, amit Nicolae Ceaușescu és uralma jelentett, és tekintve, hogy senki nem is vette a fáradságot, hogy bemutassa nekik a kommunizmus vészterhes éveit, könnyen a megvezetés áldozataivá válhatnak. Részben a közösségi média már említett tartalmai nyomán, de az is könnyen előfordulhat, hogy a közvetlen környezetükben élnek olyanok, akik visszasírják az „aranykorszakot”. 

Ami igazán ijesztő, hogy a costinești-i történet túlmutat önmagán. Ez csak egy kis szelete egy sokkal szélesebb körű és egyre aggasztóbb jelenségnek. Az elmúlt években Romániában jelentősen felerősödött a diktatórikus, totalitárius rendszerek iránti szimpátia, elég csak a legionárius mozgalom iránt rajongókra vagy éppen a Ion Antonescu kultuszát ápolókra gondolni. E folyamatok közös nevezője a hosszú ideig szabadon terjedni engedett téves vagy hiányos múltidézés, a 20. század totalitárius évtizedeivel való szembenézés elmaradása, ami oda vezetett, hogy manapság sokan tömeggyilkosokat, diktátorokat ajnároznak hősként, igaz hazafiként, és legszívesebben visszahoznák a „régi szép időket”. És ha nem vigyázunk – amint a tavaly decemberi államfőválasztás is megmutatta –, még a végén sikerülhet is nekik.

Fotó: Megyei Tükör, XVI./3403.