A nagy kérdés, hogy van-e jelenleg baloldal Romániában, egyre több politológusban felmerül, szemlélve Iliescu Szociáldemokrata Pártjának vergődését és agóniáját. A bajok tulajdonképpen már a kezdet kezdetén megkezdődtek, amikor a sokszor nevet és ,,arculatot" változtató párt beengedte soraiba a volt kommunista párt második vonalának aktivistáit s a rossz emlékezetű szekuritátéból kilépő, a gazdasági életben boldogulni akaró ,,szakembereket", akiknek volt némi forgótőkéjük, és a román kapitalizmus kiépülése a nagy újraelosztásokkal és privatizációval fedezett országos umbuldák megkezdték a párt erodálását.
Vidéken kialakult a vörös bárók csoportja, amely gyanús körülmények között, a széljárást kihasználva rövid időn belül óriási vagyonokra tett szert. Hogy a párt vezetősége idejében észlelte-e a korrupció gyanújába keveredő ,,pártfunkcionáriusok" jelentette veszélyt, kérdéses. A pártalapító többször is volt államelnök, ki kellett engednie tehát kezéből a párt vezetését. Nem lehet viszont azt mondani, hogy nem észlelte volna a korrupció erősödését a párton belül, mégsem szólt közbe, Iliescu ugyanis Moszkvában szocializálódott az ötvenes években, és megtanulta az aranyszabályt, amit térségünkben már a Habsburgok is tökélyre fejlesztettek: oszd meg, és uralkodj. Azt hitte, ha tud a korrupt pártvezetők viselt dolgairól, kézben is tartja őket, hiszen zsarolhatóak. Csakhogy akkorra már a szellemet kiengedték a palackból, s a párt új vezetése Năstase kiskirálysága idején már igyekezett távolodni Iliescutól, a volt pártalapító tekintélye csökkent, aztán jött Băsescu, és frontális támadást indított az akkorra már a korrupció hálójába keveredő pártvezetők ellen, sikerült is kibillentenie Năstasét a pártból, jött Geoană, jött néhány értelmiségi, néhány agilis fiatal politikus, s úgy tűnt, ellenzékben végre újjászervezhetik a nagy korrupciós botrányok miatt a népszerűsége mélypontjára zuhanó pártot. Hogy nem így történt, ma már világosan látszik, azoknak a populista és demagóg politikusoknak köszönhető, akik épp az utóbbi időszakban a porondon újra feltűnő, a pártvezetésért harcba szálló Năstase és az elnökséghez mereven ragaszkodó Geoană újabb harcának idején megpróbálják saját képükre formálni a pártot, igyekeznek megszabadulni (a Băsescu elnök szerint nem minden hátsó gondolat nélkül nyakra-főre dicsért) kolozsvári csoporttól (Rus, Dâncu, Puşcaş) vagy a veszélyt észlelő, robbanékony és szókimondó Pontától. Ha ez sikerül, a Szociáldemokrata Párt agóniája és haldoklása megállíthatatlan lesz. A hülyeségnek nincsen ugyanis ideológiája, s ki fog derülni, Geoană hiába igyekezett megszabadulni a korrupció gyanújába keveredő vörös báróktól, a külvárosi demagógia végképpen erodálja a pártot, mely már nem jelenthet igazi alternatívát a jobboldallal szemben… Elvégeztetett!…
