Eddig is tudtuk, vannak intézmények, melyeket azért hoztak létre, hogy zsíros állást teremtsenek valamelyik párt kegyeltjének. Sejtettük, azért hívtak életre egy újabb vezető tisztséget, hogy kifizessék, esetleg jutalmazzák embereiket, kellett a hely a feleségeknek, gyermekeknek, szeretőknek, barátoknak, a hűséges pártkatonáknak, akik maradtak a hatalomváltás után is – bombabiztos szerződések tették lehetetlenné kirúgásukat –, az új szelek pedig újabb kegyelteket fújtak az állami intézmények frissen létrehozott, feldúsított állásaiba. Így megy ez három és fél évtizede, nemcsak Bukarestben, de vidéken is, láthatjuk ennek nyomát akár szűkebb pátriánkban is. Mert nemcsak a PSD vagy a PNL, de az RMDSZ sem engedi el a kezét „jó embereinek”, értékeli hűségüket: a minisztériumoknak alárendelt intézményekben is kiharcolt néhány vezető tisztséget a szövetség, mások a városi, megyei hivataloknál, cégeknél, igazgatótanácsokban kaptak helyet. Felnőttek a gyermekek, tanultak, hazatérve pedig jutott nekik is egy jól fizetett állás valamelyik állami intézményben – erre is van példa bőven, román és magyar oldalon egy­aránt. Akad, aki dolgozik, próbál tenni is valamit, mások csak lógatják a lábukat, és felmarkolják a jóval több pénzt, mint amennyit egy magánvállalkozásnál az elvégzett iskoláikkal, szakmai tudásukkal vért izzadva sem keresnének meg. 

Ebben az egész országra kiterjedő, túlburjánzott vadonban próbál rendet vágni az új kormány. Csontig ért a kés, a túlköltekezés fenntarthatatlanná vált, faragni kell, ám lássuk, mekkora sikerrel. Saját embereihez egyik párt sem nyúl szívesen, így vélhetően a miniszterek is mások háza táján takarítanak majd. Még jó, hogy négy pártból áll a koalíció, így mindenki tisztogathat valamennyit, és bizonyára működik majd a kölcsönösség elve is: ha te kirúgod az én emberemet, én is menesztem a tiédet... De talán sikerül megszabadítani az államot jó néhány kolonctól.

Akad belőlük bőven, csak úgy hemzsegnek a nagy leleplezések. Van olyan vállalat, amely négy igazgatóból és három alkalmazottból áll, feladatuk egyetlen tengerparti villa bérbeadása. Kiderült, a Romsilva négycsillagos szállodát működtet Bukarest szívében, hab a tortán, hogy ez évi egymilliós veszteséget termel... Se szeri, se száma nincs a különböző ágazatokat felügyelő, kutató intézeteknek, a kisebb-nagyobb vagyont kezelő vállalatoknak, sok vezetővel, elnökkel, igazgatótanáccsal, busás fizetésekkel. És ott vannak a jól ismert egyedárúságok, állami cégek, hivatalok, melyeknél az igazgatók az államelnök fizetésének sokszorosát kapják, de még sofőrjük is jóval többet keres, mint számos magáncégnél dolgozó alkalmazott.

Jó, hogy elkezdődött a nagytakarítás, ideje volt, de máris jócskán akad szépséghibája. A hatalmon lévők elkötelezetten ecsetelik az ország katasztrofális gazdasági helyzetét, az összeomlás mumusát, melytől – a mi áldozataink árán – sikerült megóvniuk. Ám, egyelőre legalábbis, nem nagyon látni az ő áldozatukat. Néhány miniszter, vezető lemondott busás fizetése egy töredékéről, de nem hallani arról, hogy csökkentenék például a parlament tagjainak tetemes juttatásait. A megszorításokat egykettőre sikerült életbe léptetni, kíváncsian várjuk a második, a kiváltságok lefaragásáról szóló csomagot. Jó lenne látni, hogy lényegi változásokat hoz, valóban lenyesi a vadhajtásokat, és nem csak parasztvakítás, porhintés lesz az egész.

Nagy kérdés: sikerül-e a kormánynak rendet raknia az állam intézményeiben. Fotó: gov.ro