Májusban hatalmas csapadékmennyiség zúdult le a fellegekből, ez katasztrofális áradásokat okozott Háromszéken is. Azóta legalább kétszer volt felhőszakadás, amelyek rövid lefolyásuk miatt nem okoztak áradást, de annál nagyobb károkat a környezetben. Mucsi Mihály kertészmérnökkel és Ráduly Attila környezetvédelmi szakemberrel tekintettük át a szélsőséges időjárás témáját, és a következtetések nem biztatóak.
Mucsi Mihály azzal kezdte a téma boncolgatását, hogy májusban nem kevesebb, mint 174 liter csapadék hullott négyzetméterenként. Ez hatalmas mennyiség, ugyanis ahogy fogalmazott, a 80–90 liter májusban már kirívó értéknek számít normális esetben, de még a százat is „elfogadják”. „Bár a 174 liter picit sok, akkor nagyon kellett a földeknek, és annak betudhatóan a kutak vízszintje is valamennyire helyreállt. Ez azért volt fontos, mert nagyon sok helyen az öntözés a mezőn kutakból történik. Tehát a májusi esőzés a talajban és a mély kutakban is valamennyire helyreállította a víztartalékot. De az akkor nem azt jelentette, hogy meglesz a szükséges burgonyatermés. A gabona- és repceféléknek elégséges volt, de a burgonyának nem, hamar szárad a föld” – magyarázta a mérnök.
Szélsőséges esetekben a hegyekben lehet egy év alatt ezer liter csapadék négyzetméterenként. „Valamikor Brassóban mértek 800 litert, de lejött hatszázra, sőt, az alá, nálunk a többéves átlag 540 liter szokott lenni. Az idei havazás mintegy 15 liter csapadékot tett ki, viszont az volt a gond, hogy hideget is hozott magával. Ez érintette az összes kultúrát. A búza szépen kiújult, a repcét visszafogta, alacsonyabb volt a növekedés, nincs elég szár, nem lesz nagy termés. A szója – az én esetemben – alig kelt ki, helyben állt” – magyarázta az év eleji időjárás hatását a mezőgazdaságra Mucsi Mihály.
Veszélybe kerülhet a burgonyamag-termesztés
A májusi rengeteg eső a burgonyavész erősödését vonta maga után, a gazdálkodóknak gyorsan kellett lépniük, hogy a gomba ne károsítsa a termést. „Ez elsősorban azokban a parcellákban jelentett veszélyt, ahol a burgonyát korábban ültettük, és már júniusban a sorok össze voltak érve. A levélzet lezárta a sorok közötti részt, a párás levegő pedig mindennél jobban kedvez a burgonyavész terjedésének. Nekünk is komoly kezelést kellett végeznünk, hogy a bajt megelőzzük” – magyarázta a gazdálkodó.
A májusi hatalmas vízmennyiség egyébként Kézdiszéken nem veszélyeztette a termést, Mucsi Mihály szerint a gumók rothadása csak akkor kezdődik, amikor huzamosabb ideig áll a belvíz a sorok között.
Az árvíz azonban nagy – később látszó – károkat okozhatott a háromszéki földeken. „Ha a Nílus kiárad, akkor az általa vitt törmelék, biológiai anyag termékenyebbé teszi az elárasztott földeket. Ez sajnos nálunk nem áll fenn, sőt, az ellenkezője érvényesül. A többletvíz leviszi a nitrogént a mélybe, annak hiányában a kultúrák szenvedni fognak” – fejtette ki Mucsi Mihály.
Mucsi Mihály a vetőmagtermesztés jövőjét félti. Fotó: Facebook / Mucsi Mihály
„Aztán van egy olyan tünet, amelyre érdemes felfigyelni, és amely eddig nem volt észlelhető. Mivel tavaly nagyon meleg volt a nyár, a bakhátban a felső gumók annyira felforrósodtak, hogy a vetőmag károsult” – hívta fel a figyelmet. Elmondta: idén sok helyen csenevész növények keltek ki, ez annak az eredménye, hogy tavaly gyakorlatilag felfőttek a gumók. „Ez nem látszik a vetőmagon, de az éjjel-nappali meleg annyira megöregítette a gumókat, hogy gyengén teljesítettek idén, ez többfelé volt megfigyelhető. Eddig felénk legalább az éjszakák hűvösebbek voltak, ezért a mi szaporítóanyagunk nagyon értékes volt az országban. A megöregedett gumó cérnahajtást hoz, vagy ki sem kel. Ott van a fészekben, él, de nem hoz új hajtást” – magyarázta, hozzátéve, hogy a burgonyának kétféle leromlása van: a vírusos, amelyet a beteg növényről terjesztenek a levéltetvek, a másik a klimatikai leromlás.
„A nagy melegek miatt az ország déli részén ezért nem tudnak vetőmagot termeszteni és hozzánk jönnek. Csak a probléma az, hogy a miénk sem olyan, mint eddig volt. A vidékünk nagyon jó vetőmagtermelő volt, de ha a folyamat folytatódik, külföldre fogunk ebben is szorulni. Még a hollandoknál csapadékosabb, nyirkosabb a levegő, hűvösebb van. De ha ott is változnak a dolgok, ebből nagyon komoly probléma adódhat. Ha mi nem leszünk, a déliek honnan vásárolnak vetőgumót?” – tette fel a kérdést a mérnök. Hozzáfűzte: nem minden fajta esetében érvényes a klimatikai elöregedés. „Eddig a Carrera nagyon jó fajta volt, de bebizonyosodott, hogy probléma van vele. A Red Lady szintén, de már nem olyan az sem” – vázolta a helyzetet.
Kifejtette: beszélnek a klímaváltozásról, és sajnos egy létező dologról van szó. „Nem csak azon látszik, hogy a délieknek gondjaik vannak, mediterrán betegségek és kártevők jelentek meg, hanem a vetőmagprobléma is ezt jelzi. Megszokták, hogy tőlünk, Háromszékről vagy a Csíki-medencéből, de akár Brassóból is vásároltak, de a melegedés általános. Egyedül a hegyvidékek, a magasabban fekvő területek nem annyira érintettek” – summázott.
Ráduly Attila szerint több tényező van, ami az éghajlatváltozást előidézi
Együtt kell élnünk az éghajlatváltozással
Ráduly Attila, a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület elnöke a problémával kapcsolatosan kifejtette: az éghajlat változásával együtt kell élnünk, s nem kell tudósoknak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, az akár már közhelynek is számító globális felmelegedés a nyakunkon van.
„A saját bőrünkön érezzük a száraz nyarakat, a tikkasztó kánikulát, az erőteljes, gyakran orkánszerű viharokat, özönvízszerű esőzéseket. A várható károkat ezért nem csak a lezúduló csapadék mennyisége, hanem a hozzá társuló szél ereje is növelheti és gerjesztheti. Az, hogy évek óta gyakrabban vannak forró nyaraink, azt jelenti, hogy a termőföld szárazság utáni felszívóképessége nagyon lecsökkent. Ezért egyszerűen nem képes befogadni a nagy mennyiségű esőt, amely emiatt egyszerűen lefolyik róla. Meg kell említenünk azt is, hogy a patakok természetes árterületeit megszüntették, hogy számos helyen a patakmedreket is bebetonozták” – magyarázta.
Szerinte hazai és nemzetközi partnerszervezetekkel egyeztetve is kijelenthető, hogy a Kárpátokban évtizedek óta irtják az erdőket, elég, ha csak figyelemmel követjük a különböző tudósításokat és platformokat (globalforestwatch.org) és megnézünk felvételeket. „Fontos megemlíteni, hogy mifelénk a szántóföldek közelében gyakran csak füves területek maradtak, azoknak pedig a lombhullató erdőkhöz képest sokkal gyengébb a vízmegtartó ereje. A dombokról pedig nagyon gyorsan lefut minden csapadék. Az egyik megoldás az intenzív faültetés, a vízgyűjtő mesterséges tavak létrehozása, a felszíni esőgyűjtő tartályok lennének. Egy víztározó tó nagy mennyiségű esőt képes tárolni, és emellett a régió fő attrakciójává is válhat. Lakott területeken pedig a sáncok, csatornák telítettsége okoz problémát, ezek korszerűsítésénél – a rendszeres takarítás is fontos – figyelembe kell venni már az éghajlatváltozást, a csapadék intenzitásának növekedését is. Tudjuk, hogy bizonyos területek burkolása elkerülhetetlen, de itt is használhatunk részben áteresztő burkolatokat” – tette hozzá Ráduly Attila, kiemelve az olyan kavicsburkolatot, amely több mint 50 százalékos vízáteresztésre is képes, és védi a talajtömörödéstől a fa gyökérzónáját.
