Az a doboz, amely, valahányszor elmegyek mellette, mindig szembemosolyog velem, valamiféle áramszolgáltatói akármicsoda lehet, legalábbis annak tűnik az aljából kinyúló vezetékek formájából és méretéből. Egy tömbház zöldövezetében állították fel, annak a társasháznak a környezetére is odafigyelő lakóközössége lehet, hiszen nemcsak rendszeresen nyírják a falak tövében sarjadzó füvet, hanem virágokat is ültettek a kerítés határolta telkecskére, s ezt a bizonyos dobozt is átfestették zöld színűre, így a tájidegen tárgy valamelyest belesimul környezetébe. Már az ápoltság és gondozottság látványa is elégedettséggel tölti el a szemlélődőt, mert bár nem egyedi eset ez városszerte, de eléggé ritka jelenség, gyakoribb az, hogy valamelyik földszinti lakos kitulajdonítja a közösből az ablakai alatti részt, oda meg saját ízlése és képzelőereje korlátaitól határolva kis lugast alakít ki. Így jelentek meg itt-ott a lestrapált gumiabroncsokból készített „kerekes kutak”, s mert a jó példánál csak a rossz ragadósabb, hát el is terjedtek mindenfelé, talán már nincs is olyan tömbházkörnyezet a városban, ahol legalább egy ilyen „installáció” ne lenne. Ezért üdítő az olyan zöldövezetek látványa, ahol az egyszerűt, a természeteset részesítik előnyben, és különösképp dicsérendő eme központközeli épület lakóinak az irányú igyekezete, hogy – ha már muszáj elviselniük jelenlétét – legalább álcázzák valamelyest az idegen tárgyat. Ők azonban még ennél is többet tettek: felvidították a zöld dobozt. Nem nagy dolog, a digitális kommunikáció eszköztára tálcán kínálja a lehetőséget, azon túl már csak akarat és némi kézügyesség szükségeltetik a megvalósításhoz. Az eredmény garantált: a sárga körben lévő két fekete pont, alattuk a fekete körív óhatatlanul is mosolyt csal az emberek arcára. Legalábbis azokéra, akik jöttükben-mentükben látnak is, nem csak néznek. 

De a figyelmes nézelődés keserűséget is okozhat. A mosolygós arcú zöld dobozzal átellenben, az utca túloldalán egy meglehetősen barbár cselekedet látványa már-már sírásra kényszeríti az érzékenyebb lelkű embereket. Elkövetője, ha magyarázkodnia kellene, azt mondaná: törvényes előírásnak tett eleget. Merthogy a vonatkozó jogszabály szerint bizonyos intézményeknek jól láthatóan meg kell jelölniük egy könnyen beazonosítható helyet, ahol – amennyiben sürgősen kell kiüríteni az épületet – a bent tartózkodók gyülekezhetnek. Ezt az utasítást tartalmazza az a vízmentesen lefóliázott papiros, mely egy fa törzséről köszön vissza az arra járóknak. A biztonsági intézkedés szükségességét nem kérdőjelezi, nem is kérdőjelezheti meg senki, ám a papiros rögzítésének módja: négy facsavar belehajtva a fa törzsébe, nos, olyannyira csúnya dolog, hogy még fotón sem akartam megörökíteni. Inkább a felvidított zöld dobozt fényképeztem le, elvégre mosolyogni mégiscsak kellemesebb, mint sírni.

A szerző felvétele