Guzsalyasék nagyszabású kézműves-kiállítással készülnek a harmincéves jubileumi tárlatra, melynek témája Fény és árnyék, s októberben szervezik meg a sepsiszentgyörgyi Míves Házban. Ehhez igazodva szabta meg Csókási Katalin Nóra szegedi zománcműves szaktanár a pavilon első felében berendezett tűzzománcműhely alkotóinak a tematikát. Világos-sötét kompozíciók születnek, például fekete-fehér zománcszínekben vagy a csillogó fém és a sötétre patinázott vörösréz párosításával. Alkalmazzák az összes technikát a festőzománctól az ötvöszománcig, a képalkotástól a dísztárgyakig, megjelenik a rekeszzománc is. Ékszerek, dísztárgyak, képek készülnek.

A pavilon hátsó részét idén is a kosárfonók foglalják el. Ők Tóth B. Tinka szakirányításával dolgoznak, különféle kosarakat, tárolókat, sőt, még babaházat is készítenek. Ez a leglátványosabb műhely, egyre-másra születnek méretes kerek, ovális, négyszögű tárgyak.

A kovácsok a kis tó partján kalapálnak

Elöl a teraszon a bőrművesek rendezkedtek be. Szász Judit távozását követően új októval, a nádudvari Benő Tamással egészült ki a csapat. Érdeklődésünkre az oktató elmondta, a nádudvari népi kézműves szakgimnázium munkatársa, az intézmény a kihalófélben levő népi kézműves szakmákat fogja csokorba. Ilyen a fafaragás, fazekasság, nemezkészítés, a szövés keretén belül a szőnyegszövő és takács szakmák, valamint a bőrművesség. Benő Tamás a bőrművesek szakoktatója. Guzsalyasék táborában igyekszik olyan fogásokat tanítani, amivel az itteni bőrösök még nem foglalkoztak, például a sallangtechnikát, mely szálakból fűzött eljárás, és a bőrdomborítást mutatja be.

A terasz hátsó részét főleg korongok foglalják el, ott működnek a fazekasok. Máté-Szentkirályi Imola vezetésével különböző cserépedények készülnek. A táborozók fájdalma, hogy a zárókiállításra nem tudnak mindent befejezni, hiszen a korongozott edénynek száradnia kell, díszítik, kiégetik, zománcozzák, és ismét ki kell égetni, így csak részben fejezhetik be tárgyaikat a zárónapra.

A nagy sátorban a nemezkészítők gyúrják a gyapjút Kolozsi Ildikó irányításával. Idén úgynevezett előnemezes technikával nagy méretű díszes takarókat készítenek.

A fazekasok műhelye

A kis tó partján Vass Endre szegedi ötvösmester vezeti a kovácsműhelyt. Ott egész nap és még este is cseng a kalapács az üllőn. Különben a többi műhely lakója sem hagyja abba a munkát vacsora után, mindannyian későig dolgoznak. A kovácsok kampókat, fogast, szerszámokat készítenek, sőt, van, aki fokost kalapál.

A táborban ott vannak a résztvevők gyermekei is, akik ekképpen újabb kézműves nemzedékké érlelődnek. Őket idén két csoportra osztották. A nagyobbakkal, 10 év fölöttiekkel Tóth B. Mariann ötvös szakoktató foglalkozik, különböző előkészítő technikákat tanít a gyerekeknek, például rézművesség keretében poncolást, domborítást, de nem csak, hiszen kétnaponta váltanak anyagot, hogy a különböző műhelykbe is betekintést nyerjenek, például agyagoznak is. Az egész kicsikkel Benkő Éva foglalkozik, ő mesével, játékkal igyekszik a gyerekeket bevezetni az alapanyagok ismeretébe, legegyszerűbb megmunkálási technikáiba.

Mint minden évben, ezúttal is kiállítással zárul a tábor, szombaton este 8-kor családtagokat, barátokat, érdeklődőket várnak a Benedek-mezőre megtekinteni az ott készült alkotásokat.