Spanyolország nemcsak azért számított esélyesebbnek, mert regnáló világbajnok, hanem mert teljesítményével kimagaslott a mezőnyből. Spanyolország a döntőig tizenhét gólt szerzett, öt lejátszott mérkőzésén százszázalékos teljesítményt nyújtott, nem mellékesen pedig tízmeccses veretlenséggel büszkélkedhetett, legutóbb február végén éppen az angol alakulattól kapott ki 1–0-ra a Nemzetek Ligájában. Mindezek ismeretében meglepetésnek számított, hogy csak közel negyedóra után vezette első támadásait, viszont a vezetést Mariona Caldentey révén így is megszerezte a 25. percben.

Fordulás után Alessia Russo szintén fejesből egyenlített, vagyis az angol válogatott a kieséses szakaszban a Svédország és Olaszország elleni találkozót követően harmadszor is ledolgozta hátrányát. A hátralévő időben már nem változott az eredmény, miként a hosszabbításban sem, így következtek a tizenegyesek, amelyben a spanyolok egymás után háromszor is hibáztak. A spanyol együttes története első Európa-bajnoki döntőjét játszotta, míg az angol gárda negyedik fináléját vívta, mérlege immár két arany- és két ezüst­érem.

A helyszínen összesen több mint 657 ezren látták a svájci női labdarúgó-Európa-bajnokság mérkőzéseit, ami rekord. A futball történetével és statisztikái­val foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) kiemelte, a nézőszám százezerrel haladta meg az előző, 2022-ben rendezett angliai Eb látogatottságát. A televíziós nézettséggel kapcsolatban kiemelték, egyedül Németországban több mint 15 millióan követték nyomon a német–spanyol elődöntőt. A bázeli finálé kapcsán az értékelés készítői azt hangsúlyozzák, hogy Anglia visszavágott a két évvel ezelőtti világbajnoki döntőben elszenvedett vereségért a spanyol csapatnak.

Eredmény, döntő: Anglia–Spanyolország 1–1 (gól­szerzők: Alessia Russo 57., illetve Mariona Caldentey 25.) – tizenegyesekkel: 3–1.