Románia államháztartási hiány-betegségének orvosa épp az egyik miniszterelnök-helyettes, Dragoș Anastasiu lett volna, mert ő a pénzügyi műveletek nagy szakértője is, sőt, foglakozására nézve is orvos, nem mellesleg jól menő üzletember is. Most sajnos mindenféle vádakkal illették, de ha úgy sikerült volna megoldania Románia pénzügyi gondjait, mint korábban a sajátjait, akkor nem bírálatokat, inkább dicséretet érdemelt volna, de sajnos a mostani szélfújásban a vesztegetés annyira mégsem menedzseri erény, így végül le kellett mondania. Követelték is ezt sokan, még a tisztességes szociáldemokraták is, akik azzal fenyegetőztek, hogy ha nem távozik a miniszterelnök-helyettesi pozícióból, ők mennek a kormányból. Marian Neacșuról persze, az ő miniszterelnök-helyettesükről (akit elítéltek korrupció miatt, de ezért nem kellett lemondania), most próbálnak inkább nem beszélni.

Dragoș Anastasiu úgy védekezett az ellene felhozott legutolsó támadás ellen, hogy ő nem vádlott volt az Országos Adóhatóság több alkalmazottja ellen folyó perben, hanem csak tanú. „Az állam egyes alkalmazottai nyomást gyakoroltak és zsaroltak több vállalkozót”, és azt a megoldást javasolták, hogy a cégek kössenek tanácsadói szerződéseket a „felfedezett szabálytalanságok” kijavítására. Így 2009 és 2017 között Anastasiu cégei mind megkötötték ezeket a szerződéseket az inspektor hölggyel, Angela Burlacuval, akinek fizettek – úgymond a tanácsadásáért – nyolc éven keresztül havi kétezer eurót. Ezenkívül az illető turisztikai szolgáltatásokat is kért és kapott, amelyeket kereskedelmi ügyletnek álcázták, és azokat is Anastasiu egyik cége fizette körülbelül 170 ezer euró értékben. (Aztán a hölgy ráadásként kapott öt és fél év börtönbüntetést is.)

A kormány sajtóirodája szerint a miniszterelnök-helyettes Anastasiu nem volt vádlott, gyanúsított, csak tanú a most botrányt okozó ügyben. Elismerte a  tanácsadói szerződés fiktív voltát, és azt állította, hogy neki gyakorlatilag nem volt semmi haszna belőle (?). De persze nekik is megérte, hogy tanácsadóként fizették a hölgyet – jobban megérhette, mint bezárni a cégeket, útra tenni az alkalmazottakat, s otthagyni az utasokat szanaszét Európában... Ez a megvesztegetés egyfajta „védelmi pénz” volt. És hányszor láttuk amerikai filmekben, hogy a védelmi pénzt követelők mire képesek, még fel is gyújtják annak cégét, üzletét, aki nem fizet. Anastasiu nem kockáztathatott.
Ilyen (zsaroló) tanácsadói szerződéseket kellene kötni az adóhatósággal direktben, és akkor a pénz az állam zsebébe vándorolna, ugyanis nálunk nagy probléma, hogy egyes cégektől nem lehet behajtani az állam tartozásait.

Csupa kellemetlenségei voltak Anastasiunak cégei miatt, például a versenytanács turizmusban végzett kutakodásai után is megbüntették, mert nem jelentette be, hány helyet adott el reklámáron az autóbuszaiban.

Ráadásul még egy alvilági alakkal is összefüggésbe hozták. Aztán idén májusban elnöki tanácsadóként azt mondta: meg kell szabadulni attól a hülyeségtől, hogy közzé kelljen tenni a vagyonnyilatkozatokat. Azt kérdezte: miért érdekel valakit, hogy neki mennyi ékszere van a házában?

Az elnök, Nicușor Dan a Dragoș Anastasiu körül kirobbant botrány után azt állította Ausztriában, hogy nem tud semmit az egészről, de mindenképpen érdeklődni fog. (Mintha mindig, mindenről egy kicsit későn szerezne tudomást.) Aztán pénteken azt mondta Anastasiu helyzetéről: „Nagy probléma, nagy probléma. Ennyi.”

Dragoș Anastasiu lemondott, mert ő nem politikus. Nincs még pártja sem, amely megvédje. Egy vérbeli, korrupt politikus soha nem mond le. Azokért kiállnak pártjaik. Különben is az emberek például több korrupcióval vádolt és elítélt polgármestert is újraválasztottak, mint Radu Mazărét Konstancán vagy Cătălin Cherecheșt Nagybányán, mert az emberek nálunk sokszor úgy vélekednek: nem baj, ha lopott is, de legalább tett valamit a városért. Ha Anastasiu alakítana egy pártot, lehet, hogy sikere lenne, nyugodtan foghatna vesztegetésekbe, és ilyen „semmiségek” miatt, amivel mostanság vádolták, nem kellene lemondania.

Fotó: Facebook / Dragoș Anastasiu