Elsőként Bodok községben és a hozzá tartozó falvakban – Zalánban és ezt követően Oltszemen – fogják bekötni a földgázt, adtuk hírül nemrég lapunkban, s július 24-én már arra lettünk figyelmesek, hogy Zalán falu felé és egész faluhosszában be is temették a lerakott vezetéket – hogy merre is, arról a sárgára festett levegőző csövek árulkodtak. Nagy öröm ez a zalániak számára, egy olyan faluban, ahol erdő-közbirtokosság működik, de tagadhatatlan, hogy élnek olyan családok is, akik számára gond a téli tüzelő. Fodor István polgármester jó gazdaként példaértékű módon gondozza a község mindhárom települését: van ivóvíz, épül a szennyvízhálózat, s még a mellékutcákra is jut aszfaltszőnyeg.
Közösségről régen és ma
„Őseink itt Zalánban olyan szigorú törvények szerint éltek, amit saját maguk hoztak meg és tartottak be, s amelyek ma is időtállóak és aktuálisak. A faluközösségben az életet a hagyományok és az értékrend szabályozta, amelyben fő helyre került a közösség érdeke, az egymásért való felelősség tudata. Kívánom, hogy minden zaláni lakos tekintse magáénak régi falutörvényüket, és mindig emlékezzen a rendtartó ősökre. Vegyünk példát róluk, próbáljuk a faluközösségben betartani mindazt, amit 1581-ben megszavaztak az akkoriak” – mondta öt évvel ezelőtt Fodor István polgármester a Zalán központjában felállított, az első székelyföldi falutörvényt jelképező emlékmű avatóünnepségén.
Sok idő, mintegy 123 esztendő telt el azóta, amikor kőhajításnyira ide, Tusnádon zajlottak 1902-ben a Székely kongresszus munkálatai, s 1581-től bő 444 esztendő után, ugyancsak Tusnádon e sorok írásának idején zajlott a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor eseménysorozata.
1902-ben Tusnádon a kivándorlás forgatagába keveredett, egyre fogyó székelység sorsáról tanakodtak a jelenlevők, Bedő Alberték, Benedek Elekék, s csütörtökön, ez év július 24-én, amikor az Oltfejben jártunk, a közösségkovácsolás és identitástudat megerősítésének fontosságáról beszéltek a szervezők a Tusnádfürdőn összeseregletteknek. Bízunk abban, hogy az ott elhangzott nemzetmegtartó ajánlatok és hívó szavak közelebb kerülnek az itthoni lelkekhez, a tudatokhoz, a világháló, a média és a sok száz és ezer résztvevő közvetítése révén is.
Zaláni emlékkő
Zalán arcváltozásai
Megdöbbentőek Zalán arcváltozásai. Aszfaltszőnyegen juthatunk el a falu legvégéig. Vasbeton falak között csörgedez a Falupataka, amely árvizek idején bizony sokat tudott rombolni. Az évek során megújultak a közintézmények, korszerű vendégház fogadja az ideérkező honismerőket, s csak amúgy sorakoznak a látnivalók: a műemléknek nyilvánított református templom, Erzsébet királyné emlékparkja, a borvízforrások.
A falu fölötti hegytetőt Pince-vár néven ismeri a nép. A régészek szerint az árkosi Vár-hegyen fekvő teleppel együtt ezek a földsánccal és töltéssel övezett erődítések a középkor legkorábbi „várai” lehettek, tanúnyomai ittlétünknek a térségben. Tárgyi emlékeket az ásatások nemigen tártak fel, a szájhagyomány azonban tudni véli, hogy „Pince várából alagút vezetett az egykori Séra-kúriába, s azt a Sérák és a zaláni Aporok készítették”. A falu kőfallal kerített református temploma 14. századi emlékeket őriz: az alapfal és a déli hajófalba másodlagosan beépített román kori kő ajtókeret sokkal korábbi, a gótika felé történő átmeneti stílus egyik legtipikusabb példája. Megmaradt még a templom eredeti szentségtartó fülkéje is a reformáció előtti korból. A templomot a 15. században átépítették, s azóta anyanyelvünkön zajlik benne az igehirdetés. Ebből a korból való a harangtorony övpárkány alatti része, odafent egy 1764-ben öntött, értékes harang szól. Legutolsó javítása alkalmával megtalálták régi szentélyének falait, ezúttal színes freskó és latin feliratos töredékek kerültek napvilágra. Ovális alaprajzú, aránylag alacsony várfala kibírta a századok viharait. Cintermében helyezték el az 1848–49-es magyar szabadságharc 150. évfordulójára tisztelgő emlékkopját, faragta Barabás Sándor helyi mester. Itt láthatók Farkas István 1849-beli honvéd hadnagy és Apor József szabadságharcosok sírkövei is.
Roth Levente református lelkipásztor
Oltszem is tartja az iramot
Keskeny főútja aligha kedvezett az infrastruktúra kialakításához, ám látogatásunk idején mégis épült a település szennyvízhálózata. Mindennel lépést tart a községvezetés, a színvonalas lovassport a közeljövőben növekvő rangot ígér a településnek is, hiszen az az Olt-terasz peremén álló, 19. századi Mikó-kastélyt épp ennek előmozdítása céljával újítják fel. „Zordon vadság végzetébe, / A nyíltságnak kezdetébe, / övéinek emelte / Barátságnak szentelte / Hidvégi gróf Mikó Miklós MDCCCXXVII” – olvastuk a kastély homlokfalán hozzánk szóló sorokat. Látogatásunk idején javában dolgoztak az épület belsejét borító falfestmények restaurálásán, s az Olt folyó bal oldali síkján már kialakították az eljövendő lovas versenypálya hálózatát és annak közelében egy vendéglátásra is alkalmas ingatlant. A tágas tér lehetőséget kínált egy mellékgazdaság kialakítására, ahol már „bentlakik” jó néhány az egykor itt divatos vérvonalú paripákból.
A kastély környéke régészeti védettséget élvez, mindenütt látni a községgazda vezető rendet és pontosságot parancsoló nyomait. A magas kőfallal kerített kastély kertjében tárták fel az Olt völgyét egykoron őrző-védő katonai tábor (római castrum) alapjait, helyéről érmék, ládaveretek, bélyeges téglák kerültek ki. Építési idejét a II. század első felére, feladását a III. század közepére teszik a régészek. Későbbi időkben a castrum parancsnoki részére kora középkori vár vagy őrtorony épült rá. A nép ma úgy tartja, hogy ezek köveiből építették a kastélyt és az azt övező „várfalat” is. De mert az sem volt elég, a közelben levő Herecz várának köveit is idehordatták a várurak.
Vármege a hely neve
Az oltszemi Mikó-kastély közvetlen északi szomszédságában, a Tusnádfürdő felé tartó műút jobb oldalán egy mezőrész terül el. Nem más ez, mint az Olt teraszának fennsíkja – lássuk, mit mesélhetünk erről olvasóinknak mesélő falvaink sorozatunkban, ahol a szigorú tudományosság, de a szájhagyomány is helyet kap. Kiderült, hogy nemcsak egy rejtélyes helynév ez, hanem gazdag régészeti lelőhely is. Mit takar ez, mi az, hogy vár? – indultunk érdeklődni a faluban.
A háromszéki régészeti irodalom említi, de szabad szemmel is jól lehet látni, hogy a teraszsík belső, folyó felőli részén egy ovális alakú kiemelkedés van. Itt tárta fel László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum régésze 1908-ban a rézkori ember telephelyét. „Több helyen konyhai hulladékot, felette szuvatréteget, közbe-közbe pedig tűzhelyeket találtam – írta. Az őstelepet körben futó (…) mesterséges árok védte.” Hol volt, hol lehetett itt a közvetlen közelben vár – vetődött fel a kérdés –, mert a helynevek soha senkit nem csapnak be!? Kiderült, hogy ezt a mai Mikó-kastély területén kell keresni. Vajon nem a még másfél évszázaddal ezelőtt jól látható római katonai tábort – kasztrumot – és az ott később megtalált középkori építményeket nevezte várnak egykoron a nép?
És megszólaltattuk a szájhagyományt, melyről azt lehetett feltételezni, hogy oly sok idő távlatából aligha tud mondani valamit. A néhai oltszemi tanító, Fazakas Béla 1979-ben elmondta, hogy „az egész Mikó-bennvalót és uradalmat régen várnak nevezték az oltszemiek”. Czintos Ferenc bátyánk is ezt erősítette meg, mondván, hogy „amikor a kastélyba mentek munkára a falubeliek, azt mondták, hogy megyünk dolgozni fel a várhoz”. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régészei, valamint több más régész is végzett ásatásokat a kastély mai területén. Ott egy római katonai tábor állott, amint az az ásatások nyomán be is bizonyosodott. Mi több, a középkorban, pontosabban a 14. században a katonai tábor romjaira, annak köveiből, kúriát építtetett az itt letelepedő Mikó család, s a castrum egyik bástyáját is újraépíttette. Egy, a Székely Oklevétárban közölt okmány bizonyítja azt, hogy a régi Mikó-kúria épületét 1342-ben és 1359-ben a fellázadt székely jobbágyok feldúlták. Nos, több mint bizonyos, hogy az itt lévő romokat, régieket és újabbakat, melyek a 18. században még magasabban álltak, nevezhették várnak a környékbeliek, s így, a mögötte lévő területet Vármegének.
Major, külön álló falurész
A „vár” természetesen elpusztult, s érdekes, hogy a szájhagyomány megőrizte, hogy annak anyagából, valamint a Herecz-tetőn álló egykori Mikó- (Herecz-) vár köveiből építette 1827-ben ma is álló kastélyát a faluban zsarnoknak nevezett gróf Mikó Miklós. Megvizsgáltuk a kastélyt övező hosszú kőkerítés köveit, melyeken ma is összetéveszthetetlenül kivehetők az egykori forrómész-habarcs maradványai. A római hadászati elképzelés alapján az erődített tábor az Olt-szoros lezárását, a Csík felé tartó út védelmét szolgálta, ez volt a limes (a római határvédelem) legészakabbi, előretolt pontja az Olt völgyében. Zágoni Aranka Györgyöt (1737–1817) felette érdekelte minden régiség, ami hazájához kapcsolódott. Őhozzá címezte levelét Oltszemről Gaál Miklós 1795. december 15-én, melyben leírja, hogy a kastély udvarán egy olyan cserépből készített tárgyat talált, amely nem lehetett más, mint egy római kori szökőkút maradványa. „Benne két egész cserép kanális cső találtatott, egybejáró, de oldalul is megtaláltatott a kanálisa a földszínéhez közelebb, amelyen gondolom a víz deriváltatott az erdőn levő gazdag jó forrású víz felől… Örvendenék, hogyha a méltóságos Úrnak s ahhoz értő jó barátainak kedves sepeculatiokat szerezhettem volna…”
A Székely Nemzeti Múzeum 1942-ben, 1949-ben és 1968–70-ben, valamint 1978–1988-ban végzett feltáró munkálatokat a kastély belterületén. Fény derült arra, hogy a Mikó-uradalom az egész, 142×92,5 m kiterjedésű katonai tábort magában foglalja. Traianus császár nagy bronzérme datálja a helyszínt, bizonyítva, hogy kiépülő katonai táboraival ez a térség már a birodalom uralma alatt állt. Érmék, ládaveretek, bélyeges téglák alapján a castrum építési idejét a Kr. utáni II. század első felére, feladását a III. század közepére teszik. „Ekkor – írja Székely Zoltán –, feltehető, hogy a kárpok betörése idején a keleti határvonal többi erődje is elpusztult.”
Kozma Csaba igazgató-tanár
Az „udvari erdő” előterében
A községközpont a Bodoki-hegység nyugati lábánál terül el. Innen írja magát a gróf Mikó család oltfeji ága. Udvarházukat már rég elbontották, helyét azonban ismerjük, nevükre emlékeztet az erdő ma is használt elnevezése. A telket övező kőkerítésben megmenekült egy reneszánsz ablakszemöldökkő, ami egy 17. századi udvarházra utal.
A településnek több ásványvízforrása van: messzi földről felkeresik a Szép torka előterében levő Sóskövű-forrást. Vize nagyon gazdag nátrium-bikarbonátban. A helyiek szerint „űzi a gyomorsavat”. Természetes radioaktivitással bír a lovaspálya északi része közelében megjelenő Bagoly-borvíz.
A község központjában a második világégés hőseinek vörös andezitből állíttatott emlékművet az önkormányzat és a falu népe (1991), a mögötte álló parkban ültették el a millecentenáriumi emlékfákat.
Látogatásunk idején éppen Fodor István polgármester fogadta Bodok község detki küldöttségének látogatását, és Tusványos napi eseményeire is eljutott, ahol meghallgatta a magyar mezőgazdasági miniszter aktuális tájékoztatását.
Erzsébet emlékpark, Zalán
A református templom
Idegenforgalmi látnivaló itt a református vártemplom. Oltszem református temploma az Olt magas, jobb oldali teraszán áll. Az épület helyén a falucska régi temploma volt, amelyet kisebb méretű várfal vett körül. A fal maradványai az északi oldalon egy 50 m hosszúságú szakaszon ma is láthatók. A hidvégi és bodoki gróf Mikó Miklós (1786–1839) emlékiratából tudjuk, hogy a család több tagját az oltszemi régi templom alatti sírkamrába helyezték örök nyugalomra, azonban erről semmilyen más bizonyítékkal nem rendelkezünk. A Mikó család mellett időközben Oltszemre telepedett az erdővidéki gyökerű Zathureczky család egy ága is, zselléreinek Major nevű kistelepülése egy apró, különálló falurészt alkot, családi lakásuk Oltszemen volt.
A templom a 15. században épülhetett gótikus ízlés szerint. 1651-ben átépítteti a patrónus Mikó család. Ebből az időből maradt fenn a déli gótikus ajtó kőkeretén az 1651-es évszám és az N. M. iniciálék (Nicolaus Mikó). Ezt az átépítést örökítették meg a nyugati oromfalra helyezett feliratos kőtáblán is, amelybe a patrónus és az építőmester (Stephanus Zilai) nevét vésték. Alatta van a nyugati bejáró csúcsíves ajtókerete. A 18. században a déli ajtó elejébe barokk portikuszt emeltek. Háromkaréjos oromfala van, volutás, középen félköríves szoborfülkével. A templombelsőben láthatjuk a Mikó család címerével díszített kőtáblát 1686-ból. Régi sekrestyeajtaját szemöldökgyámos, szedett élű faragvány keretezi. A templomot egy tojásdad alakú, északi felén hiányos kőfal kerítette. Délnyugati részén volt az egykori kaputorony. Erre építették fel a mai harangtornyot.
Utcakép, Bodok
Sajnos, a századok megviselték templomunk fából épült tetőzetét, a hagyomány szerint ez lenne az egész környék legrégebbi tetőszerkezete – tájékoztatott Roth Levente, a 825 lelket őrző eklézsia lelkipásztora, és elmondta, hogy egyéb fából készült belsőségekkel együtt egy kivitelezési tervezet elkészítésének lehetőségét latolgatják. Más gyülekezeti események mellett tervbe vették egy hagyományos szabadtéri istentisztelet megtartását is a Bodoki-havason.
A cinterem falának külső előterében helyezték el az 1848–49-es magyar szabadságharc két bodoki hősének (Henter Gábor, Henter Imre) nevét őrző emlékkopját (a Haszmann testvérek munkája, 1994). A templom mellett levő parókia és gyülekezeti terem előtt két monumentális székely kapu áll. A bal felőlit Kiss Árpád korabeli lelkész tervei alapján készítette Fodor Lajos, egykori helyi faragómester 1939–40-ben.
Oltszem, szennyvíz-hálózat épül
Henter Károly emléke
Bodoki pedagógusok fogadtak a Henter Károly (1814–1868) nevét viselő iskola előtt, hogy hírül adhassák az intézmény és a gyulai vízügyi igazgatóság közötti baráti kapcsolat felújulását. Az épület homlokfalán fémplakettel ellátott emléktábla adja az ide érkező tudtára, hogy a gyulai vízügyi igazgatóság, az intézmény egykori vízépítő mérnökének, Henter Károlynak a Körösök 19. századi szabályozása kiemelkedő alakjának állíttatta. A fémplakett Ercsei Ferenc csíkszeredai képzőművész munkája. A gyulai Dombi Lajos utcai régi református temetőben álló sírjára a bodoki iskola képviselete és e sorok írója helyezett el emlékkopját.
A hosszú-foki csatorna kettős körösi torkolatánál, egy szivattyúépületben működik a Bodoki H. Károly Vízügyi Múzeum és Baráti Kör, amire mi, sepsiszékiek büszkék kell legyünk. Itt jegyezzük meg, hogy Bodok községközpontban jelenleg is élnek a Henter család közelebbi és távolabbi leszármazottjai. A család valamikor a népi fazekasságot is művelte, ma már ritkaságként bukkan csak fel egy-egy többszínű, zománcos, bodoki borvizes korsó.
A járvány alatt szünetelő bodoki–gyulai iskolai kapcsolat Kozma Csaba bodoki iskolaigazgató idején felújult. A helybeliek szeretettel fogadták ez év tavaszán az érkező gyulai küldöttséget, akikkel együtt történelmi vetélkedőn, honismereti kiránduláson vettek részt. Közös megegyezés szerint folytatni fogják a kapcsolatot és a kölcsönös tanulócsoportok cseréjét – olvastuk Pozsárné Kaczkó Zita tudósítását a Gyulán megjelenő Körös-Vidéki Hírlevél kiadvány oldalain.
