A beszélgetés ívét meghatározó Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége általános alelnöke indításként leszögezte: a forradalom utáni években a magyar közösség részéről megjelenő új oktatási intézkedések elsősorban az anyanyelvű tanuláshoz való joggal foglalkoztak és nem a román nyelv oktatásának a módszertana volt a legfontosabb kérdés. Kallós Zoltán, a román oktatási minisztérium államtitkára erre reagálva felelevenítette, hogy az első éveket a magyar iskolák újraalapításáért folyó harc jellemezte, s bár érződött, hogy mennyire behatárolja a magyar diákok továbbtanulási lehetőségeit a gyenge román nyelvi tudás, nem fektettek hangsúlyt a román nyelv másként tanítására. Ellenállásba ütköztek a magyar közösség részéről, amely nem látta be, hogy mennyire fontos megtanulni az állam nyelvét, és amikor a sajátos módszertanért álltak ki, akkor a többségiekkel nehéz volt elfogadtatni, hogy nem könnyíteni kívánnak, hanem jól megtanítani a nyelvet.

Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei képviselője leszögezte: az, hogy a kisebbségi oktatásnak milyen kereteket szab egy ország, a demokratizálódás fokmérője. Emlékeztetett, a kommunizmusban a vegyes lakosságú vidékeken nem működhettek önálló magyar iskolák, a vegyes tannyelvű tanintézményekben pedig az osztályok ábécé szerinti megjelölésében a kisebbségiek mindig hátul voltak, ezzel azt sugallva, hogy ezek másodlagosak a román állami intézményi szervezés szempontjából. 1989 előtt az elemi osztályokban sajátos tanterv szerint lehetett tanítani a román nyelvet és a 2011-ben jóváhagyott oktatási törvényig Románia történelmét és földrajzát románul kellett tanulni, ezáltal nagyon fontos helyrajzi elemeket, megnevezéseket, szakkifejezéseket, a múlttal kapcsolatos fogalmakat, tényeket csak román nyelven sajátítottak el a magyar diákok. 2011 után ez megváltozott, csak az állam nyelvét kell románul tanítani, és lehetőség nyílt előkészítő osztálytól érettségiig sajátos tanterv, tankönyv és módszertan szerint oktatni és ennek megfelelően változott a nyolcadikos záróvizsga és az érettségi követelményrendszere is. A 2023-ban megjelent 198-as oktatási törvény még egy lépés ezen a téren, mivel előírja egy, a román nyelv oktatását/elsajátítását segítő országos program elindítását, amelynek három pillére van: állami finanszírozással román nyelvű táborok szervezése, speciális digitális tartalmak előállítása és diákcsere-események szervezése – hangsúlyozta Szabó Ödön.

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemnek bőven van tapasztalata abban, hogy miként lehet nem román anyanyelvűeknek megtanítani a nyelvet, hisz a külföldről érkező hallgatók idegen nyelvként tanulják, ezt a tapasztalatot felhasználják a pedagógus-továbbképzésben, de bizonyos tekintetben az egész tanárképzés átalakítása is szükséges az új kerettantervek érvényesítése érdekében – erről beszélt Markó Bálint, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese. Ez többletmunkát, több energiát igényel a pedagógus részéről, ezért érezhető egyfajta ellenállás, de az eddigi sikeres képzéseknek már láthatóak az eredményei – mondotta.

A résztvevők pozitívan nyugtázták, hogy az első diáknemzedék, amely előkészítőtől sajátos tanterv és tankönyv alapján tanulta a román nyelvet és irodalmat, az idei érettségin a korábbi éveknél sokkal jobban teljesített, már nem a román a mumus, ami miatt sokan megbuknak az érettségin, de a beszélt nyelv terén még van tennivaló. Ennek megalapozása az elemi és a gimnáziumi szinten kellene megtörténjen, ellenben a jelenlegi V–VIII. osztályos román tanterv erre nem igazán alkalmas: törés érezhető ötödik osztály után, majd csak a középiskolában lesz újból a korosztálynak megfelelő a tananyag és a tankönyv – részletezték a beszélgetés résztvevői.

Markó Bálint szerint a gimis gyermeknek nem nyelvtant és irodalmat kell tanítani, hanem azt, hogyan kérjen egy fagylaltot, de minden korosztály tekintetében fontos, hogy bátran használja a nyelvet, a fiatalok merjenek elmenni egy román nyelvű állásinterjúra, tudjanak érvelni – ezzel tulajdonképpen a közösség megélhetése is tét.

Mintegy zárszóként hangzott el, hogy a folytonos pedagógusképzés, a családi ösztönzés és a diák akarata, hogy megtanuljon románul, egyaránt szükséges, de az eredmény sok esetben azon is múlik, helyi szinten hogyan alkalmazzák a törvény adta lehetőségeket.