Kiszámítható fogyatékosságügyi politikát, a szolgáltatások javítását, a foglalkoztatás bővítését, a teljes körű esélyegyenlőség és mindehhez anyagi források biztosítását várják el a fogyatékossággal élő személyek érdekvédelmi tömörülései, amiben az állami intézmények mellett számítanak az egyházakra és a civil szervezetekre – hangzott el a Fogyatékossággal élő emberek hétköznapjai című tusványosi beszélgetésen. A résztvevők úgy vélik, a jelenlegi lokális megoldások eredményesek, de azok a magyar emberek csupán kis hányadát érintik, ezért Kárpát-medencei összefogást szorgalmaznak.
A jelenlegi helyzet bemutatását Ollé-Németh Orsolya, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szakmai vezetője azzal indította, hogy Magyarországon egyre láthatóbbá váltak a fogyatékossággal élő személyek és láthatóbbá váltak az igényeik is, ezáltal közelebb kerültek a megoldásokhoz is.
Romániában 960 ezer sérült személyt tartanak nyilván, közülük 70–80 ezer magyart, 64 százalékuk ötven év fölötti, s míg az ország aktív lakosságának 26 százaléka munkahelykereső, a fogyatékossággal élők körében ez az arány 88 százalék – ismertette Makkai Péter református lelkész, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány igazgatója. A fogyatékossággal élőket érintő szolgáltatások számát tekintve Románia jóval lemarad az uniós átlagtól, ebben a kategóriában arányaiban kétszer akkora a mélyszegénység, mint a lakosság egészének körében, tavaly az egészségügyi ellátásra szorulók 44 százaléka nem kapta meg a megfelelő bánásmódot, a sérültek 27 százaléka azt nyilatkozta, teljesen magára hagyottnak érzi magát. György Attila, a szentegyházi Szent Gellért Alapítvány elnöke szerint a közoktatásban és a felsőoktatásban nincs biztosítva az esélyegyenlőség a sérült gyermekek, fiatalok számára, a családokat jobban kellene segíteni információval, rehabilitációs lehetőséggel.
Kósa Ádám, a magyar belügyminisztérium fogyatékosságügyi államtitkára, a beszélgetés moderátora és Radomszki Lászlóné helyettes államtitkár nagy előrelépésnek nevezte az államtitkárság megalakulását (2024. szeptember 1.) és nagy segítségnek tartja a jogalkotásban az ENSZ fogyatékosságügyi egyezményét, amelynek előírásait Magyarországnak is kötelessége betartani. Kósa államtitkár leszögezte: speciális programokat kell indítani Kárpát-medencei szinten, amelyek segítenek a szolgáltatások javításában, és kitért a helyes szóhasználatra is, amely a fogyatékossággal élők társadalmi megítélésében fontos szerepet játszik. Varga Zoltán, a magyarországi Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány elnöke saját tapasztalataikról, eredményeikről beszélt, hangsúlyozva, bár az államnak, egyházaknak, a civil társadalomnak, közösségeknek más-más eszközeik vannak a fogyatékossággal élők érdekeinek érvényesítése terén, közös a cél és össze kell fogni.
Legyen egy rugalmas állandóság ezen a téren, és semmit ne döntsenek róluk nélkülük, mindent csak szakértelemmel és hittel tegyen, aki a fogyatékossággal élő emberért cselekszik – foglalható össze a beszélgetés végszava.
