Miért „puhította” Ukrajna az antikorrupciós törvényt? Kormánytagok érdekeit sértették a független vizsgálószervek, vagy tényleg orosz befolyásoltság alatt álltak? Visszatáncol Zelenszkij, vagy Ukrajna búcsút vesz uniós álmaitól? Ezeket és hasonló kérdéseket próbált megválaszolni múlt héten Tusványoson a Fábián Ernő-sátorban Bendarzsevszkij Anton posztszovjettérség-szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója, Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programvezetője és a moderátori szerepet ellátó Pocza István, a Mandiner rovatvezetője.
Búcsú az antikorrupciótól?
Az elmúlt hetek botránya volt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök aláírta az új korrupcióellenes törvényt. Azt a jogszabályt, amely az elmúlt tíz év apró előrelépéseit jóformán mind eltörölte. Az, hogy „felújították” a korrupcióellenes jogszabályi környezetet, megrökönyödést váltott ki még az ukránok legszorosabb szövetségesei között is. Az Európai Bizottság (EB) elnöke, Ursula von der Leyen jelezte, az EB számára az új törvénybe foglaltak nem elfogadhatóak, Annalena Baerbock német külügyminiszter pedig úgy fogalmazott, hogy a korrupcióellenes hatóságok reformja gátolja Ukrajna uniós tagságát. Na, de akkor mégis miért írta alá Zelenszkij a 12414-es nevet viselő törvényt?
A 2014-ben történt kormányváltás – vagy rendszerváltás – után az új vezetés azt deklarálta, Nyugat-Európába integrálná Ukrajnát. Ennek az integrációnak az egyik feltétele volt a korrupcióval való leszámolás. Elindult egy folyamat – mert nem lehet varázsütésszerűen egyik napról a másikra tisztává és átláthatóvá tenni az egyik legkorruptabb európai országot –, s létrehozták azokat az intézményeket és nyomozóhatóságokat, amelyek az ukrán kormánytól teljesen függetlenül működnek. Szükséges volt ez a függetlenség, mert üzleti oligarchák, klánok és politikai elitek egyaránt próbálták akadályozni a tisztulási folyamatot. 2015 elején létrejött a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda, a NABU, amely független volt az ukrán kormánytól és parlamenttől, nem felelt a főügyésznek sem. Nemsokára megszületett a korrupcióellenes ügyészség, a SAPO, amely a NABU által felgöngyölített ügyeket vitte tovább a bíróságokra. „Nyilván, ezekkel a szervekkel is voltak problémák, de volt egy sor ügy, amire fény derült, s Ukrajna jobb pozíciókba került a különböző korrupciós listákon” – mondotta Bendarzsevszkij Anton.
A módosítások után viszont ezek a független szervek alárendelődnek a főügyésznek, aki leállíthat bizonyos nyomozásokat és kinevezheti a nyomozókat. Ezért láthattunk három év után először tüntetéseket Ukrajnában, és ezért lett Nyugaton is nagy visszhangja az ügynek. „A jó hír az, úgy tűnik, hogy az ukrán vezetés is felismeri, hogy ez nem jó irány, Ukrajna nyugati integrációját nem segíti, hanem erőteljesen gátolja ez a lépés” – jelentette ki a szakértő.
Mégis miért erőltették?
Demkó Attila úgy vélte, lehet vitatkozni a korrupció mértékéről, lehet azt mondani, máshol is jelentősen megrövidítik az államot, de a Szovjetunió utódállamaiban már-már a kultúra részét képezi a köz meglopása. Az említett független intézmények viszont nemcsak nyomoztak, hanem sikereket is felmutattak, elértek kormányközeli embereket is – és ez volt a gond. Szóval, nem szabad elvitatni, jelentős előrelépések történtek antikorrupciós téren.
Zelenszkij is sokkal kevésbé korrupt, mint sok elődje volt. Viktor Janukovics exelnök luxuskörülményeket teremtett magának: palotájának mérete a Margit-szigettel vetekszik, minden ott található tárgy aranyozott, a finn faház mellett görög romokat építettek, vízesésrendszert alakítottak ki és saját kikötője van. A palota látogatható, érdemes betekinteni – ajánlotta Demkó Attila, majd arról beszélt, Zelenszkij viszont hatalmi koncentrációt hajt végre, pozícióit erősítené, aminek része – bár nem fő, de igenis jelentős eleme – a közfelháborodást kiváltó törvénymódosítás, azaz a NABU alárendelése. Hasonló szerepet játszott a nemrég történt kormányátalakítás is.
Mindent vissza?
Pocza István úgy fogalmazott, amikor a törvényszöveget olvasta, az első gondolata az volt, Ukrajna uniós csatlakozása nem lesz olyan gyors, mint megelőlegezték az elmúlt hónapokban. Magyarország megszervezte a Voks 2025 véleménynyilvánító szavazást, amelyen kétmilliónál többen szavaztak Ukrajna EU-s tagsága ellen, a kormány pedig tartja is magát az eredményhez. Aztán a németek hűtötték a kedélyeket: Merz kancellár, Ursula von der Leyen és mások is azt kezdték mondani, talán 2034-ben jöhet el az ukrajnai csatlakozás pillanata. Ekkor kezdhették el úgy gondolni az ukránok, ha távolabbi a csatlakozás időpontja, akkor lazíthatnak a szabályokon és „élhetik egy kicsit a régi világot”. De az is meglehet, Ukrajna színjátékot játszik, valamiért okot akar szolgáltatni, hogy ne vegyék fel korán az unióba – véleedett Pocza István.
Bendarzsevszkij Anton szerint jóformán kizárható, hogy Ukrajna okot akart volna szolgáltatni, hogy ne vegyék fel az unióba, hiszen nehéz lenne azt a lakosságnak megmagyarázni. Sokkal inkább az történt, nem hitték, ekkora ellenállásba ütköznek, vagyis „elszámolták” magukat. A mozgósításból fakadó túlkapások és erőszakos cselekmények sem váltottak ki ilyen reakciókat. Öt városban is tüntettek miatta. Igaz, nem sokan, esetenként néhány százan vonultak utcára, de sokatmondó, hogy ez volt a háború kitörése óta az első komolyabb tiltakozás. Úgy véli, valamilyen módon visszakozni kellene, mert az EU – mellyel évek óta próbálják erősíteni a kapcsolatot – ellenkezése nekik nem jó. Még akkor sem, ha sosem volt valószínű, hogy Ukrajnát gyorsított eljárásban felveszik az Európai Unióba. Az ország háborúban áll, hiányoznak a csatlakozást megelőző reformok, és gazdasági téren sem áll úgy, hogy „egyáltalán beszélhessünk a tagságról”. Bár érti, hogy Ukrajna uniós csatlakozását úgy kell kommunikálni, hogy hamar megtörténik – „egy átlagember könnyebben tudja megérteni, hogy négy-öt év múlva meglesz az, még kicsit kell kibírni; most nehéz a helyzet, háború van, bombáznak minket, de 4–5 év múlva már az Európai Unióban leszünk és élvezzük a tagság minden előnyét” –, de annak esélye sincs. Hasonló a helyzet, mint volt akkor, amikor azt kommunikálták erőteljesen, hogy Ukrajna NATO-tag lesz hamarosan. Az egy illúzió volt – mondotta a posztszovjet térség szakértője.
Bendarzsevszkij Anton értelmezése szerint rossz taktika az ukránok részéről, hogy „orosz szálat” hoztak fel a NABU kormány alá rendelése okaként (struktúráiba beférkőztek, meg kell tisztítani tőlük), s a törvénymódosítás ellen felszólalókat orosz ügynöknek, orosz kottából játszónak és propagandistának nevezni szintén rossz taktika.
Mert bár igen, megtörténhet, hiszen érdekük, hogy titokban orosz ügynökök is segítsék a NABU nyomozásait, mint ahogy az is biztosnak mondható, hogy a NABU által elért eredményeket úgy kezelték és terjesztették, hogy az az ő érdekeiket is szolgálja – de ettől még az ukrán nép igazságérzetét igencsak borzolják a történtek. „Nem zárom ki, hogy bizonyos esetekben az oroszok rájátszanak erre, nyilván ez teljesen természetes orosz szempontból, de ez nem jó irány. Előbb-utóbb erős társadalmi elégedetlenséget vált ki, ami nem fog jót tenni se Zelenszkijnek, se az ukrán államnak” – fogalmazott. Nem is annyira hihető a történet – tette hozzá. Az ott dolgozókat folyamatosan ellenőrzik és átvilágítják, s mégis beszivárogtak? Ráadásul ezzel az érveléssel nem először áll elő az ukrán kormány. Két éve, amikor a hadsereg ellátmányozása körül botrány tört ki, védekezésként egyből az oroszokra hárítottak, aztán nemsokára kénytelenek voltak beismerni, bizony köreikben vannak a korruptak, sőt, még a védelmi miniszternek is mennie kellett.
