Egyelőre csak idehaza számigálok, osztok, szorzok és sírdogálok, s írdogálok a drágulásokról, pedig tudom, hogy a véleményem se nem oszt, se nem szoroz. Mától az áfaemelés miatt minden drágul, a legnélkülözhetetlenebbektől kezdve, mint az élelmiszerek, a gyógyszerek, a tűzifa, a víz, mindenféle szolgáltatás és a fogyasztási javak ára is nő. Közben csökken a nyugdíjasok jövedelme az adó és a 3000 lejnél nagyobb járandóságok esetén a tízszázalékos egészségügyi hozzájárulás miatt, de többeknek a fizetése is kisebb lesz.

Szerencsémre van egy sereg dolog, aminek megvásárlása számomra nem létfontosságú. Például annyi nadrágom és ingem van, hogy nem kell egyhamar újakat vennem. A nadrágjaimból egyelőre nem esik ki a hátsóm, és az ingeim egy részének nyaka bár kopott, de nem látszik, mert a nyakam vásatta el belül-felül. Különben is egy százlejes nadrág 2 lejjel, egy 50 lejes ing 1 lejjel lenne drágább, mint korábban. (Mindehhez még hozzájön az infláció okozta drágulás is.) Szerencsére fát nem kell vennem, mert például a korábbi 1000 lejre vásárolt fáért most már 60 lejjel kellene többet fizetnem. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a gázra mennyit kell költeni, mert nem lehet tudni előre, hogy milyen tél lesz, és mennyi lesz az ára. Drágulnak a tankönyvek, könyvek, újságok, és ahol belépti díjat kell fizetni, a jegyek is. A tankönyvek használatából rég kinőttem, és más könyvet a könyvtárból veszek ki. (Ha drágul az újság, kevesebben fogják olvasni, amiket írok.)

Mindenesetre jó lesz felkészülni a jövőre, ezért tanulmányoztam, mit kell tennie a román állampolgárnak, hogy túlélje azt, amiben vagyunk (nyakig), és ilyesmire jobbnál jobb javaslataik vannak olyan cégeknek (mint az amerikai Porte Braun), amelyek könyveléssel és pénzügyi tanácsadással foglalkoznak, és nem kell még fizetni sem tanácsaikért.

Íme az egyik nagyszerű javaslat: vegyünk egy ív papírt, húzzunk a közepére egy függőleges vonalat, egyik felére írjuk fel jövedelmeinket, másik felére a kiadásokat. (Könyvelési mérleg?) Ha a költségeink nagyobbak, mint a bevételeink, akkor muszáj rögtön intézkedni. Le kell mondani a nem életbe vágóan fontos kiadásokról, vagy növelni kell bevételeinket. Közben a nehéz napokra nem árt egy kis tartalékot felhalmozni, gondolom, szintén a nem életbe vágóan fontos költések csökkentésével. A jövedelmeket például némi pluszmunkával lehet növelni. (Rengeteg olyan munka van, amelyet a kutya sem akar elvállalni.)

Azt tanácsolják, hogy feltétlenül készítsünk bevásárlási listát, amelyre a nélkülözhetetlen dolgokat írjuk fel elöl. Azzal nem értek egyet, amit nélkülözhetetlenként javasolnak, mert ez van a listájuk elején: vécépapír, fogkrém, szappan. A vécépapírt megértem, mivel az emberek a drágulás miatt már nem fognak újságot rendelni, amelyet újra lehet hasznosítani, de tudom, hogy nálunk például fogkrémet igen-igen kevesen használnak. (Átlagban évente 1,6 tubust fejenként.) Szappant évente 10 lejre vesznek, és köztudott, hogy rendes ember nem eszi meg (mármint a szappant). A javaslat szerint ezek után következnek a fogyasztási szokásainknak megfelelő alapélelmiszerek: liszt, cukor, olaj stb.

Meg kell tervezni előre azt, hogy mit fogunk enni, és csakis a lista alapján megvásárolni az ahhoz szükségeseket. Nem csak úgy lődörögni az üzletben, és amit meglát az ember (ami szem-szájnak ingere), azt megvenni, mert annak nem lesz jó vége. (Leginkább a hónap végén.)

Nem kell bedőlni a kecsegtető ajánlatoknak, és nem kell félni a szavatossági ideje vége felé járó, leszállított árú termékektől. (Amerikába 1984-ben kitántorgott ismerősöm annak idején a bevásárlóközpontok szemétlerakóiban turkált a kidobott, nem túl piacos déligyümölcsök között, és azt evett, ami éppen akkor ott volt terítéken a kukákban.)

A szakértők azt javasolják, ne vigyünk a bevásárlásokra gyerekeket, mert ők aztán nyavalyogni kezdenek, kívánósak, és lenyugtatásuk miatt olyasmit is meg kell vennünk nekik, amit máskor nem vásárolnánk meg (például játékokat, ínyencségeket), ugyanis az üzletek sokszor rájuk „hajtanak”.

A listáról le kell vágni a városban (vendéglőkben) való étkezést, és csak alkalmilag gyakorolni. Azt is tanácsolják a szakértők, hogy az is álljon neki főzni, akinek nincs gyakorlata, mert így fél áron meg lehet úszni az étkezést. (Aztán edd meg, amit főztél!) Azt is mondják, hogy a kávé jobb és olcsóbb, ha saját magad főzöd, otthon. Kiszámították, hogy egy adag szalma­krumpli minimum 9 lej, amikor egy kiló krumpli 3 lej körül van, 30 deka szalmakrumpli árából három kiló pityókát lehet venni. A felvágottakat is kerülni kell, jobb, ha otthon sütünk húst, vagy egészséges fehérjét eszünk, például fuszulykát. Érdekes, hogy semmi italféle nem szerepel sem a javasolt, sem a nem javasolt árucikkek között, pedig józan fejjel nehéz dönteni arról, hogy végül is mit vegyünk és miről mondjunk le.

Ne használjuk az autót, csak ha nagyon szükséges, mert a gyaloglás egészséges, a tömegközlekedés meg sokkal olcsóbb. Ha mégis autókázunk, ne közlekedjünk csúcsidőben, ellenőrizzük a nyomást a kerekekben, és csak módjával használjunk légkondit. Ne vegyünk luxuscikkeket, például márkás cipőket, hanem olcsóbbakat. (Csoda, hogy nem javasolják, járjunk mezítláb, hisz az is köztudottan egészséges.)

Csak azt nem tudom, hogy akiknek ilyen jó javaslataik vannak, a saját tanácsaikat figyelembe veszik-e.

Fotó: Pixabay.com