A kézdivásárhelyi megemlékezés helyszíne a város egyik jelképe, Tuzson János mellszobra volt, amelyet Vetró András szobrász készített és 2010-ben lepleztek le a hős családjának kezdeményezésére. A pénteki eseményen jelen volt Tuzson Bence, Magyarország igazságügyi minisztere, valamint a Tuzson család több tagja is. A rendezvényt Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke nyitotta meg, beszédében hangsúlyozva: az emlékezés nemcsak történelmi kötelesség, hanem a közösségi identitás megtartóereje is. „Tuzson János nemcsak egy csata parancsnoka volt, hanem példakép – bátorságban, hűségben és szolgálatban. Az ő emléke nemcsak a történelem lapjain él, hanem bennünk is tovább él. Ő nemcsak hős volt, hanem jelkép” – fogalmazott Tamás Sándor. Felidézte, hogy a 11. Háromszéki Huszártoborzót idén májusban Tuzson János emlékének szentelték, és ennek részeként koszorút helyeztek el szülőfalujában, Bélafalván is.

A rendezvény egyik kiemelt momentuma volt Tuzson Bence miniszter beszéde, aki nemcsak hivatalos minőségében, hanem családtagként is szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte: a Tuzson család számára mindig is fontos volt Székelyföld és a nyergestetői csata évfordulója, hiszen Nyergestető a magyar nemzet kitartásának és szabadságszeretetének örök jelképe. „Tuzson János nemcsak a harcban volt bátor, hanem egész életében a közösség felemelkedésén dolgozott. Ő az a hős, aki nem tűnt el a történelem homályában, mert örökségét családja és a nemzet is őrzi” – mondta.

Tamás Sándor és Tuzson Bence a szabadságharcos mellszobra előtt

A miniszter megemlítette, hogy családjukban generációkon át öröklődik a név: az ünnepi alkalomra magával hozta a legfiatalabb Tuzson Jánost is, Tuzson Csongor Jánost, aki a névadó örökségét viszi tovább. „Az emlékezésnek nemcsak lelki, hanem nemzetépítő ereje is van. A múltat ismerni és továbbadni – ez biztosítja, hogy megmaradjunk magyarnak a jövőben is” – hangsúlyozta, hozzátéve: „ha meséljük a gyerekeinknek a családunk és közösségünk történetét, akkor ők is megtanulják, mit jelent ehhez a nemzethez tartozni.”

A megemlékezés péntek délután Nyergestetőn, a kopjafaemlékparkban folytatódott, ahol a 175 évvel ezelőtti ütközet helyszínén idézték fel a hősök áldozatát. Ott a huszárokkal körbevett emlékműnél több ünnepi beszéd hangzott el, kulturális mozzanatok színesítették az eseményt, majd a kopjafaparkban leleplezték a Tuzson János őrnagy emlékének szánt kopjafát, amelyet a Tuzson család állíttatott.

Nyergestető: a székely Thermopülé

A nyergestetői csata 1849. augusztus 1-jén zajlott le az erdélyi hadszíntér egyik utolsó, kétségbeesett küzdelmeként. Tuzson János őrnagy néhány száz főnyi különítménnyel és néhány löveggel próbálta feltartóztatni a Clam-Gallas altábornagy által vezetett túlerőben lévő osztrák–orosz hadtestet. A harcban részt vett a kézdivásárhelyi honvédzászlóalj két százada, negyven huszár, valamint hat ágyú. A cári-császári fölény óriási volt: a kilenc zászlóaljból, tizenhárom lovasszázadból és huszonkét ágyúból álló oszlop több irányból közelítette meg a szorost. A székely honvédek hét órán keresztül hősiesen tartották magukat, ám végül visszavonulásra kényszerültek. A csata egyik legmegrázóbb eleme, hogy a védők között 17–18 éves fiatalok, sőt, gyerekek is fegyvert fogtak. Egy részük hősi halált halt a harcmezőn, mások visszavonultak a Hatod-tető irányába. Bár a nyergestetői ütközet katonai értelemben vereséggel zárult, szimbolikus jelentősége azóta is töretlen. A helyszín a székely önfeláldozás emlékműve, a nemzeti kitartás szentélye lett. Tuzson János neve egybeforrt ezzel az örökséggel – emlékét nemcsak kézdivásárhelyi szobra és bélafalvi plakettje, hanem az utódok tisztelete is őrzi.