Miről is szólna a törvény?

A moderátori feladatokat Csinta Samura osztották ki, akinek azonban épp azt megelőzően egy másik sátorban is feladata volt, emiatt késett. Szili Katalin jól helyettesítette kollégánkat – mint elismerte, ha megkapja a lehetőséget, szeret beszélni. Felvezetőjében nem győzte dicsérni Izsák Balázst, ahogy megszervezték a polgári kezdeményezés beterjesztéséhez szükséges aláírások gyűjtését, majd képviselte azt „buldog módjára” bíróságok sokaságán az elmúlt közel másfél évtizedben. Napjainkban a végcélhoz közelednek, hiszen alig egy hónap van szeptember 4-ig, amíg az Európai Bizottságnak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy kíván-e törvényt alkotni a nemzeti régiók védelmében. 

Közérthetően elmeséli a hallgatóságnak, mit is kívánnak a kezdeményezés által elérni – mondta Szili Katalin. Az Európai Unió szerződésében szerepel egy „olyan passzus”, melyben azokat a speciális régiókat nevezik meg, amelyek plusz kohéziós alapokhoz juthatnak. Hat ilyen speciális régió van – köztük a legmagasabban fekvő régiók és a kis szigetek –, a Székely Nemzeti Tanács pedig ezek sorába illesztené „nagyon furfangosan” hetedikként azt, amelyik „az önigazgatás irányába való elmozdulást jelenti”. Igen, nemzeti régiókról van szó, de az nemcsak és kizárólag a magyarságé, hanem az itt élő többségi nemzethez tartozók is profitálhatnak abból. „Ha bárki ma okos, akkor ezt nem gáncsolja, hanem segíti, mert plusz pénzügyi forrásokhoz juthat” – magyarázta Szili Katalin. 

Mindenképp lesz folytatás

A „moderátor” kérdésére válaszolva Izsák Balázs arról beszélt: szeptember 4-ét semmiféleképpen nem lehet a végkifejlet napjának tekinteni, hiszen egészen biztosan nem lesz az. „Mert ha a bizottság úgy dönt, jogszabályt alkot – és ez lenne a mi célunk –, akkor elindul egy jogszabályalkotási folyamat, amelyben mindenképpen részt akarunk venni, amelyet mindenképpen követni akarunk, annak minden részletét. A rosszabbik esetben, ha a bizottság úgy dönt, hogy nem alkot jogszabályt, lesöpri az asztalról a kezdeményezést, akkor annak azért folytatása lesz” – fogalmazott.

Hogy mi, azt is megválaszolta: el fogják indítani a nemzeti régiók mozgalmát. Azok együttműködése amúgy a bizottsági döntéstől függetlenül is fontos lenne, hiszen közös ügyeik vannak. „Azt mondom, hogy egy fontos állomás lesz szeptember 4-e, választ kapunk a bizottságtól. Meglátjuk, hogy az a válasz mit tartalmaz. Bizonyos értelemben könnyű helyzetben vagyunk e miatt a hatévnyi pereskedés miatt is, hiszen mi mindenre választ kaptunk, és a pert megnyertük” – mondotta. 

Kiemelt figyelmet kapni

Izsák Balázs felidézte a júniusban a regionális-fejlesztési bizottság előtti meghallgatásán elhangzottakat. Mint mondotta, ők úgy fogalmaztak, azt szeretnék elérni, hogy a kohéziós politika során a nemzeti régiók is kiemelt figyelemben részesüljenek. Sokan kérdeztek rá, mit is értenek pontosan a kiemelt figyelem kifejezés alatt. Bár meglehetősen pontos és kimerítő választ tudtak volna adni – az Európai Unióról szóló szerződésekben minden szókapcsolat, minden kifejezés mögött van egy jelentés –, de meggyőződése volt, nem fontos, hogy ők azokat a különféle rendelkezésekből és az uniós másodlagos jogból kiszűrjék és beazonosítsák, jelentését megfejtsék. „Nekünk ez a meghatározás, a kiemelt figyelem bőségesen elég. Ha beemeljük ebbe a kiemelt figyelem kategóriájába, akkor a jogalkotás során bevonva a többi nemzeti régiót is, akár Dél-Tirolt, Skóciát, Katalóniát, Baszkföldet, Felső-Sziléziát, kiderül, hogy számukra mit kell kiemelt figyelemben részesíteni. Tehát ez nem egy olyan egyszerű dolog, amit maga a kezdeményező eldönthet, és levág egy szeletet ebből a csomagból, amit a kiemelt figyelem jelent. Nekünk nem ez volt a feladatunk” – jelentette ki.

Románia ellenzi, hogy a nemzeti régiók kiemelt figyelmet kapjanak. Vajon miért? A kezdeményezés részletes indoklása külön kitér arra, hogy a kohéziós politikában úgy kell a nemzeti régióknak külön figyelemben részesülniük, úgy kell az uniós forrásokhoz hozzáférniük, hogy közben a regionális identitásuk ne változzon meg. Románia, amikor az EB oldalán a perbe beavatkozott, azzal érvelt, hogy az unió egyik alapvető értéke, a munkaerő szabad vándorlása sérülne. „Ez olyan volt, mint egy elszólás: tehát Erdélyben, Székelyföldön a munkaerő erőltetett, kényszerített vándoroltatása volt egy eszköze az asszimilációs politikának, annak, hogy miként lehet elmosni Székelyföld regionális identitását. Nyilván, hogyha kicserélik a népességet. És bár mi nem mondtuk, hogy ellene vagyunk a szabad munkaerő-vándorlásnak, de a román fél ezt kiolvasta. Nyilvánvaló, hogy ellene vagyunk az erőltetett munkaerő-vándoroltatásnak, ami asszimilációs célokat szolgál. Székelyföldnek és minden nemzeti régiónak meg kell tudnia tartani a népesség megtartó erejét” – fejtette ki Izsák Balázs.

Sokan vagyunk – leszünk elegen?

Szili Katalin utolsó moderátori kérdésében azt firtatta: miként látja Izsák Balázs, Európa ötvenmillió őshonos kisebbségének képviselői mind felsorakoznak-e a kezdeményezés mögött, azaz elég erőt fel tudnak-e mutatni a csak erőből értő Európai Bizottság ellen. A beszélgetéshez ekkor csatlakozó Csinta Samu a kérdést azzal egészítette ki: milyen eszközöket tart fontosnak, hogy a témát terítéken tartsák?

Izsák Balázs elmondta, nyílt levelek sorát fogják megírni uniós tisztségviselőknek címezve. Egy frízföldi képviselő asszonynak ő azért írt, mert látta, a Frízföld zászlóját ruháján hordja. Neki azt írta, rendkívül fontosnak tartja, hogy az unió minden intézményében jelen legyenek a nemzeti régiók jelképei is. Egy felső-sziléziai képviselőnek pedig azért írt, mert megérintette, miként állt ki népe és nyelve elismertetése mellett, amit külön meg is köszönt neki. Azért is megírja azokat a leveleket, mert úgy véli, nyilvánosságot adnak, mozgósítanak és barátokat hoznak. Ahhoz, hogy elinduljon és hatékony legyen a nemzeti régiók mozgalma, barátokra van szükség. 

Milyen lehetőségei és szándékai vannak e tekintetben ebben az érdekérvényesítésben a magyar államnak, a magyar kormánynak? Több tekintetben cselekvő segítséget nyújtott, részese volt egy kampány sikerében, de meddig mehetnek el, húzódnak határok? – kérdezte Csinta Samu.

Szili Katalin szerint az egy dolog, hogy van egy kétoldalú politikai együttműködés Románia és Magyarország között, törekszenek is arra, hogy helyes irányban, tényleg az együttműködés mentén legyenek. De az alaptörvény is kimondja, a magyar kormány felelősséget visel a határon kívül élő magyarságért, azaz abból levezethető hogy „a kiállásunk mindvégig megtörténik”. Ott voltak az SZNT mögött az aláírások gyűjtésénél, a bírósági szakaszokban Magyarország beavatkozik és kiáll a Székely Nemzeti Tanács mellett. „Mi azt mondjuk, hogy tessék megadni ennek a székely régiónak az önigazgatását, önkormányzását. Direkt nem mondom ki az autonómiát, de az a végcél, hogy azt kapja meg. Ez egyébként gazdagítaná Romániát is. Ez egyébként nemcsak Románia egész gazdaságához, kultúrájához járulna hozzá, hanem azt gondolom, hogy az egész Székelyföld felemelése mindannyiunk, Európa közös érdeke is.”