Nagy D. István
Az elmúlt időszakban komoly vihart, nyilatkozatháborút, ellenállást váltottak ki a bírák és ügyészek részéről a kormány igazságszolgáltatást érintő reformelképzelései, tervei: a nyugdíjkorhatár kiterjesztése 65 évre, a visszavonuláshoz szükséges szolgálati idő 25-ről 35 évre növelése és nem utolsósorban az időskori járadék elég alapos, de távolról sem kétségbeejtő megnyirbálása.
Az adok-kapok, amibe egy ideje már az államfő is beszállt a kormány oldalán, nem jelent meglepetést, hiszen már eddig láthattuk, hogy az igazságszolgáltatást szolgálók igen nehezen hajlanak bármire is, ami az őket „megillető” busás kedvezményeken változtatna. Ami viszont már kimondottan dühítő, sőt vérlázító, hogy a tisztán szakmai érvek mellett – amelyek egy része akár megfontolandónak is tekinthető – mély arroganciáról, cinizmusról árulkodóakat is felsorolnak, melyekkel a társadalom meghatározó részét tulajdonképpen nyíltan szembeköpik, lefitymálják, megalázzák.
E vitatható viszonyulás tökéletes példáját mutatta fel Elena Costache, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke a Digi24 csatornának adott interjújában. Kiderül, hogy a bírák és ügyészek – ha eddig nem tudtuk volna – minden szempontból egyediek. Rengeteget tanultak és vizsgáztak, hogy a talárt/palástot magukra ölthessék, a bérükön kívül tiltott, hogy más jövedelmi forrásuk legyen, ezért igazságtalan lenne, hogy ne a bruttó juttatás alapján számolják a nyugdíjukat, az pedig egyenesen felháborító, hogy 65 éves korukig kelljen „gürcölniük”. Továbbá az életük a jelenlegi juttatásaik mellett is teljesen átlagos, a 11–12 ezer lejes nyugdíj, amit a változás után kapnának márpedig nem elég a megélhetéshez. Az elnök asszonynak ugyanakkor a koronát is sikerült feltennie az egész szellemi sziporkára, kijelentve: az igazságszolgáltatás függetlensége és megfelelő működése áll vagy bukik azon, hogy a bírák és az ügyészek nyugdíjazási előjogai megmaradjanak. Másként fogalmazva: pénz függvénye a független, pártatlan igazságszolgáltatás, mit neked erkölcsi, szakmai szempontok, jogállamiság!
Adódik a kérdés: mégis mennyire kell a valóságtól elszakadni, jól védett saját kis buborékban élni, illetve önteltnek, önzőnek lenni ahhoz, hogy valaki ilyen érveket sorakoztasson fel, miközben ő maga tudja a legjobban, hogy mennyire kiváltságos helyzetben vannak a bírák és az ügyészek? Mennyire védett, már-már érinthetetlen, kivételes ez a kaszt, és mindez úgy, hogy az igazságszolgáltatás működését már hosszú évek óta elég sok kétség, gyanú övezi, melyek mára már elég alaposan kikezdték a rendszer hitelességét. Politikai körökben szokás úgy fogalmazni – kiváltképp egy sikeres választás után –, hogy most illik/kell szerénynek lenni. Igen hasznos lenne, ha Iustitia szolgái is megszívlelnék ezt az üzenetet, alkalmazkodnának is valamelyest hozzá. Ahelyett, hogy a távolról sem helytálló „egyediségüket” (amire egyébként senki nem kérte vagy kényszerítette őket) hangoztatnák, inkább a szerénységet választanák, ha már több mint kedvezményes helyzetükből nem akarnak engedni.
Fotó: Pexels.com