– Közvetíteni tudtam és mérlegelni az önkormányzat vezetőivel szülőfalum elvárásait, hamarabb és jobban benne voltam, hogy mit lehet és mit nem a manapság érvényes hazai törvények szerint, kamatoztatni tudtam gyakorlatomat itthon is – mondta Fábián Sándor. S az csak természetes – emeljük ki mi –, hogy ennek hasznát tapasztalta az ikafalvi ember is. 

– Meggondolt javaslataimat mindig meghallgatták az egymás után következő önkormányzatok – tette hozzá a falufelelős. – Törekedve sikereket is arattunk, RMDSZ-képviselő, egyházgondnok, közbirtokossági vezető is voltam, de lám, eljött a nyugalom időpontja is, ettől az esztendőtől nyugdíjas vagyok. Gazdálkodom, saját gazdaságomban elvégeztem már az idei aratást is. 

Mágori István, az új csernátoni polgármester is értékelte a helyi tapasztalatot, az ismert módszerrel vette gondjaiba a hármas községet, s lám, a régi módszer is bevált: a hivatottak fiatal helybeli alpolgármestert választottak Vén Gábor személyében, aki kezdetben mérlegre tette azt, amit óhajt faluja, de azt is, amit más megoldással is gyümölcsöztetni lehetne, ha mondjuk valamelyik óhajnak akadálya akadna, egyetértésben Molnár Sándor tanácstaggal és vállalkozóval. Amikor megérkeztünk a községközpontba, éppen az alsócsernátoni játszóparkot készültek bekeríteni, s Vén Gábor is beállt a munkacsoportba… Ezzel is érvényesült a régiek jól bevált módszere: közösen gyorsabban és sikeresebben megy. Albis semmivel sem kevesebb, mint Ikafalva, sem történetében, sem törekvő lakóinak jóakaratában. Látogatásunk idején mind a két csatolt településen folytak a nyári munkálatok, a soron következő közmunkák.

Fábián Sándor tanácstag

Ikafalva

Hogy a falu nevét felvette a csernátoni csonka torony, azon gondolkozni nem kell, mert éppen a középkori torony alatt ömlik a Csernáton vizébe az Ika-patak, mely a hegyvonulat mögötti erdős terület vizeit gyűjti egybe. Az irodalom a Székelyföldet bejáró és leíró Orbán Balázst hibáztatja a névcseréért, aki talán elsőként adott volna Ika nevet a csernátoni középkori vártoronynak. Bizonyára Ikafalván is hallhattak róla, de az ikafalviak sem tudják, hogy ki is volt Ika. A régi szájhagyomány szerint tán „király”.

Annyi igaz, hogy a jól védhető, rejtett völgyet rég lakja már az ember. Roska Márton régész az előkerülő kerámiatöredékeket a „skytha-halstatti periódusba” helyezte. Innen jutott a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe egy „4-csücskös római tál”. 

Az Ikafalvára ellátogató Orbán Balázs nagy művében beszámol a régi román kori késő gótikus, várfallal övezett templom alapfalairól a Papok hegyén, melyek másfél évszázaddal ezelőtt még álltak. A helyiek jelenleg is használják a helynevet, ott van a falu temetője. Ezt a régi templomot, hogy az idősebbek megszabadulhassanak a hegymászástól, romlani hagyták, s a település központjában újat építettek, amely 1875-ben már állt. Mellette fából ácsolt harangláb tartja harangjait. Cintermében emlékkopját lepleztek le a millecentenárium tiszteletére, kő­obeliszket állítottak az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és a két világháború ikafalvi áldozatainak emlékére. 1913 és 1917 között ebben a faluban szerkesztette Torró Miklós református lelkipásztor a Gyertyafény című belmissziós lapot. Példányai ma már kuriózumnakszámítanak. 

A helybeli katolikus kisközösség nem csekély nehézség ellenére kápolnát építtetett Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére. Egy emléktábla szerint: 1977-ben ft. Bartis László plébános, Urszuly Mihály gondnok és a hívek áldozatából. Lelki gondozásukat a szomszéd futásfalvi plébánia végzi. 

Műkincsértékű a református templom 1891-ből származó orgonája: Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő mester 185. műve. Szól a régi hagyomány arról is, hogy valamikor a falunak csak egy közös temploma volt, a szétválás a többségben levő kálvinista eklézsia javára dőlt el.

Református templom és harangláb, Ikafalva

Fatornyos falunak

nevezték Ikafalvát az idegenek, pedig nem kis erőfeszítés és áldozatok árán terveztették a mutatós haranglábat. Hogy milyen régi lehetett a Papok hegyén Ikafalva régi temploma, arról egy harangjuk beszél, amelyen az 1682-es évszám volt látható, de a nagyszebeni királyi parancsnokság 1916-ban hadi célokra elrekvirálta. 1923-ban egy nagyobb harangot öntettek, s az elárvult kisebb harang is megmaradt. Ez Egry Ferencz Kisgejőcön működő gyárában készült 1910-ben, s mint ilyen, harangkülönlegesség. Kisgejőc jelenleg Ukrajna Ungvári járásában levő község Kárpátalján, éles hangú harangjaiból több elkerült hozzánk, Székelyföldre is. Ilyen kis harang szól a közeli Maksa református templomának tornyában. 

Különleges értékű látnivalója Ikafalvának a néhai Nagyoláh Zoltán telke mellett álló két hatalmas millenniumi szilfatörzs, melyet 1896-ban, Magyarország ezeréves fennállásának emlékére ültettek, s emlékfaként tartunk nyilván, és öröm, hogy belőlük új hajtások viszik tovább a régi fák történelmi üzenetét. 

Július végén csend ülte meg a falut. Maroknyi óvodás és iskolás vakációs örömeit igyekeztek segíteni a szülők és a pedagógusok. Bekopogtattunk Miklós-Kovács Zsuzsa ikafalvi református lelkipásztorhoz, aki elmondta, hogy hamarosan megszaporodik a család, és hogy az egyházközségi munka egy részét férje, Miklós-Kovács Tamás református lelkipásztor vállalta. 

– Nagy munkára készül az eklézsia az elkövetkezőkben – újságolta a lelkipásztor asszony –, ugyanis megviselték a lelkészi lakás tetőzetét az eltelt évek, anyagi alapok gyűjtésébe kezdtünk.

Miklós-Kovács Zsuzsa református lelkipásztor

Falunézőben

Rendszerint régebbi ismerőseinket, adatközlőinket is fel szoktuk keresni. Szót ejtettünk régi külső munkatársunkkal, Nagyoláh Ilonka nyugalmazott tanítónővel, aki elmondta, hogy rendszeresen írja Ikafalvi naplóját, melyben helyet kap minden apró helybeli esemény is. Ilonka résztvevője az egyházi és más jellegű rendezvényeknek. 

Tanítványa, Mátis Izabella tanítónője nyomába lépett. Megírta Ikafalva monográfiáját (2006), melyre aztán ráújrázott későbbi, Különleges harmónia című verseskötetével, melyhez Gál Orsolya készített művészi kiegészítőt (2021). Ünnepi könyvbemutatót tartottak. 

A humort Izabellára bízzuk, az ugyanis része a falu életének. Ikafalváról szóló könyvéből megosztunk egy régebbi történetet olvasóinkkal: „Jóska három éve érkezett haza Bukarestből, ahol kitanulta a susztermesterséget. A templom előtti padokon ültek a tereferélő ikafalvi öregasszonyok, akiknek illedelmesen odaköszönt. Olyan mutatós, nyurga legény lett belőle, hogy a lányok is megfordultak utána. Trézsi néném odakiáltott: Jól kinőtted magad, édes fiam, olyan magas lettél, mint egy szál tárkony! Hírként futott tovább az eset a faluban, s szegény Jóskát élete végéig Tárkony Józsiként emlegették.”

Római katolikus kápolna, Ikafalva

Jeles személyek

A helytörténészek szerint helybeli református lelkész fiaként Ikafalván ringatták bölcsőjét Andrád Sámuelnek (1751–1807), aki medikus és író, anekdotagyűjtő volt, az erdővidéki Hermányi Dienes Józseffel együtt a magyar memoárirodalom előfutárai. Anekdotakötete Bécsben jelent meg (1789–90). Verseit a Magyar Musa közölte. Könyvet írt a magyar szólásmondásokról. Az Andrád család barátosi eredetű volt.

Ikafalváról származik a Dienes család. I. Dienes Ödön (1874–1936) jogász, kézdivásárhelyi múzeumalapító és lapszerkesztő volt, I. Dienes Jenő (1876–1946) jogász, képzőművész, iparművész és szerkesztő. 

Ikafalva iskolájának homlokát egy régi jeles néptanító portrédomborműve díszíti, akinek a nevét felvette az intézmény. Bitai Szabó Lajos 1883 és 1920 között oktatta a falu gyermekeit. Arcmását Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész domborműve őrzi az utókor számára (2006). A mester síremléke a falu temetőjében áll, nevét közkívánatra Ikafalva egy utcája is megörökíti. A sokgyermekes kántortanítónak népes családja volt, leszármazottainak egyike-másika alkalomadtán felkeresi paphegyi síremlékét és a számukra is kedves Ikafalvát. Az újkori fafaragászat termékeiként tartjuk számon a helybeli iskola kis székely kapuját, Kászoni Attila csernátoni faragó munkáját 1997-ből. 

Csak türelemmel tovább

Az egykoron önálló Ikafalváról nem feledkezett meg a községvezetés.

– A törvény kiírásai miatt akadályt jelent a falunk egyre apadó lélekszáma – hangsúlyozta Fábián Sándor községi tanácstag. – Lett volna egy külföldi vállalkozó is, aki bevezette volna az ivóvizet a faluba, de a felmerült nehézségek miatt lemondott. Most arra várunk, hogy fejeződjön be a községi ivóvízellátás bővítése, de mert tisztes távolságra van az tőlünk, és bizonyos, hogy tartalék felhalmozómedencére is szükség lesz, a munkálatokra még várnunk kell. Hasonló a helyzet a falu szennyvízhálózatával is, melyet a csernátoni ülepítőre kell majd rákapcsolni közbeiktatott átemelő szivattyúkkal. A pályázatok és a papírmunkák a csernátoni községvezetésnél sínen vannak.

Református templom, Albis

Albis, 

a másik csatolt település sokkal régebbi, mint ahogyan hitték. 

– Hadd térjünk most valami fontosabbnak tűnő témára, valami újabbra, valami ugyancsak érdekes adatra erről a településről – került szóba a Csernáton község alpolgármesterével, Vén Gáborral folytatott beszélgetésben. – Az csak természetes, hogy elsőként minket is Albis infrastruktúrájának alakulása érdekelt. Van ugyan a falunak egy régi, de kisebb területen működő ivóvízrendszere – a régi Csorgó –, melyre számos család rácsatlakozott, s vizét az udari bekötött kutak is szaporítják. Régi ígéret a Csernáton felőli ivóvíz bevezetése (egyébként hozamának bővítése ott is most folyik). A szekér megkerülte-forma a lovat, mert Albisban, ahol aszfalt borítja a főutakat, a széleken már a földben van a szennyvízcsatorna. A fővezeték Dálnok és Csernáton községek között épül, annak egy szárnya készült el Albisban, de a falu területének alig 60 százalékát fedi le, folytatása pedig az elkövetkező ivóvízhálózat helyzetének függvénye. 

Vén Gábor elmondta, hogy újabb közös kezdeményezés volt Albis két temetőjének (a réginek és az újnak) közmunkával való kitakarítása. 

– A régi temetőbe már nem nagyon temetkeznek, de itt van családi sírboltja az egykori helyi gazdálkodó birtokos Lengyel családnak – jegyezte meg Bakcsi Csilla helybeli nyugalmazott magyartanár.

Lengyel Jakab (1829–1918) negyvennyolcas harcos, egyházgondnok és felesége, dálnoki Bene Erzsébet bővítette a népes albisi iskolát, alapítványt hoztak létre az ott dolgozó tanítók számára. Tevékenységükről Bakcsi tanárnő számolt be azon az ünnepi megemlékezésen, melyen fémplakettet helyeztek el a jótevő család emlékére. Kértük Vén Gábort és közvetve Molnár Sándor Albist képviselő alpolgármestert is, hogy a sírhely külső rendezése érdekében igényeljék a csernátoni községvezetés támogatását.

Vén Gábor alpolgármester

Sajnos, eddig még nem állt össze egy falufüzet vagy kismonográfia erről a felette érdekes településről. Részletadatok ugyan jócskán vannak két helyi értelmiségi nyugalmazott magyartanár – Bakcsi Csilla és Kisgyörgy (Vizsuly) Berta – jóvoltából, s hinni akarjuk, hogy egyfajta összegezésre akad Albis-barát jelentkező. Jelent meg ugyan eddig egy rövid szakmai kiadvány Az albisi református templom címmel (2000), amelyet az egyházközség történetével volna jó kiegészíteni. 

A műemlék jellegű harangtoronyban működő, műkincsnek számító harangokról szólnánk még: a kisebb 1558-ban készült, és vállmagasságban figurális érmékkel van díszítve, melyeket Orbán Balázs fémer névvel illetett, egyiken jól kivehető egy turbános török harcos feje. Kiderült, hogy a harangot Zaboláról vásárolta a gyülekezet 1927-ben. Orbán Balázs Zabolán jártakor még látta a kis harangot eredeti helyén, azonban évszámát – nyilván tévedésből – 1588-nak írta. A másik harang Iohannes Tartler brassói szász harangöntő mester munkája 1770-ből, rajta Brassó város címere látható reneszánsz ízlésű olasz koszorúban. 

Csak úgy sorakoznak a mesére alkalmas albisi érdekességek. Nem tudtunk arról, hogy ki volt a tervezője a szem számára is kellemes külsejű albisi iskola épületének. Meg nem erősített adatok szerint Toroczkai Wigand Ede (1869–1945) budapesti, majd marosvásárhelyi jeles műépítész terve alapján épült 1926-ban, így szerintünk az épület műemlék lenne. 

Albisban élt Bod Károly (1909–1997) székely ezermester, hangszerkészítő, műkedvelő szobrász és festő, fia, Bod Károly helybeli faragómester és unokája, Bod Lehel, aki maga által gyűjtött régiségekből házi múzeumot rendezett be. 

S hadd folytassuk, még akkor is, ha netalán ismételjük magunkat. Ebből a zömében református székely-magyarok lakta településből annyi jeles személyiség származott, hogy nemcsak falufüzet, hanem kis 

Bakcsi Csilla ny. tanár

Albisi antológia

is születhetne. Innen rajzott ki a neves Bod família egyik ága szerte a világba, az Elekesek, a Pánczélok. Innen származhatott a Felsőcsernátonban született jeles kálvinista lelkész, Bod Péter (1712–1769), Árva Bethlen Kata udvari papja, magyarigeni lelkipásztor, az első magyar irodalomtörténet, a Magyar Athenas szerzője. Itt született albisi Vass Gábor (1700–1765) külföldön tanult háromszéki lelkész, református egyházi író és költő, Bakcsi Gergely (1857–1945) publicista, Sass Béla (1865–1928) egyetemi tanár, a debreceni Protestáns Lap szerkesztője, az ezermester albisi Pánczél József, aki a sortávol­ságra állítható kapálógép megalkotója volt. Idevalósi nemesi családból származott albisi Pánczél Dániel (1759–1827), a magyar hírlapirodalom úttörője, a Bécsi Magyar Merkurius és a Magyar Kurír szerkesztője. Itt gyermekeskedett a későbbi zeneszerző, Bathó János (1859–1945), aki Ady Endre egyik versét is megzenésítette. 

Az elmúlt hét végén érkezett haza a Bihar megyei Biharalbisból Csernáton község népes küldöttsége, amely a biharalbisiak korábbi csernátoni látogatását viszonozta.