Az érzelmi intelligenciáról (EQ) manapság egyre többet hallani az értelmi intelligencia (IQ) mellett, amely a kognitív képesség mérőszáma. Az érzelmi intelligencia is egy képesség, amely az érzelmek felismerését, megértését, ezek kezelését jelenti, saját magunkban és másokban egyaránt.
Az érzelmi intelligencia tanulható képesség, amelynek jótékony hatása személyes és szakmai életünkben is megmutatkozik, és fejlesztése elősegíti a hatékony kommunikációt, a konfliktuskezelést, a jó kapcsolatok kialakítását és fenntartását, vagyis mindent, ami a szocializációs folyamatokat kedvezően befolyásolja.
Mondhatni, hogy ez az a képesség, amely adja az élet „ízét”, ugyanis legegyszerűbben fogalmazva azt jelenti: hogyan érezzük magunkat. A mindennapi történések, feladatok, munkaviszony és család keretei között mindamellett, hogy eleget teszünk kötelességeinknek, egy bizonyos érzelmi vagy lelkiállapottal vagyunk benne, ami nem mindegy, hogy milyen. Egy stabil, érett belső (lelki) erő által bármilyen kihívás könnyebben kezelhetővé válik, mint egy indulatoktól vezérelt vagy ösztönszerű reagálásoktól fűtött magatartásból fakadó problámamegoldás. Ezért válik fontossá az érzelmi intelligenciánk fejlesztése, mert ez adja életünk „alaphangulatát”. Ez magában foglalja az önismeretet, az önkontrollt, az empátiát, a társas készségeket és a motivációt. Így érhető el, hogy önazonos életet legyünk képesek élni oly módon, hogy bensőnkben harmónia, béke és megelégedettség legyen.
Társadalmi rendszerünk mégsem szorgalmazza az érzelmi intelligencia fejlesztését – sem tanügyi, sem munkahelyi keretek között, mivel társadalmunk egy teljesítményorientált rendszer, ahol a nyereség, az eredmény, a termelés – és fogyasztás – elsőbbséget élvez. A profit követése és elérése közben az ember belső világa (vagy lelke) alulmarad az elvárások tekintetében. A mindenáron elvégzendő munka és siker elérése háttérbe szorítja az érzelmi megéléseket, elsőbbséget kap a teljesítmény. Így lesz az, hogy külső nyomás alatt és akár összeszorított foggal és/vagy összeszorult gyomorral is „muszáj” eredményt produkálni. Ennek a kikényszerített tempónak a következménye lehet a stressz, a boldogtalanság, a fásultság, a kimerültség. Az érzelmi intelligencia fejlesztése tehát személyes felelősségünk, arról magunknak kell gondoskodnunk.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
