Harmincöt éve állt be rendszerváltani, és azóta oda jutottunk, hogy a Temesváron kirobbant forradalmat már a román történészek nagy része el is felejtette, és azt mondják, nem is volt 1989-ben semmiféle forradalom. Ion Iliescuról állítólag majd a történelem dönti el, hogy milyen is volt tulajdonképpen. Nálunk meg a történelmet rendszeresen (és rendszertől függően) át szokták írni, így nem lehet megjósolni, hogy száz év múlva milyen elbírálás alá esik, de az is lehet, hogy sokkal hamarabb, mert a hivtalosan hőn szeretett és nem hivatalosan még hőbben gyűlölt nagy vezérünkről, Ceauşescuról is kiderült 35 év alatt, amíg a föld alatt nyugodtan porladt, hogy ő tényleg a Kárpátok Géniusza volt, egy jó és nagyszerű elnök. Eltelik még 35 év, és lehet, hogy Iliescu nimbusza túlszárnyalja a Ceauşescuét is. Iliescu már tulajdonképpen túlteljesített elnökként, mert az alkotmány szerint nálunk kétszer lehet valakit újraválasztani, de őt mégis háromszor választottuk újra (1990-től 2004-ig volt elnök, kis megszakítással).

Közben a(z) (ál)forradalmi ügyei és a bányászjárások miatt bűnvádi eljárást indítottak ellene, de sejteni lehetett, hogy csak halála után döntenek ezekben, de jó lesz még halogatni egy ideig, hátha a végén még ki is tüntetik, mert a bányászok segítségével háromszor is „rendet teremtett” Bukarestben. A marosvásárhelyi fekete márciust már alig emlegetik, el van felejtve, pedig azért is érdemelhet némi elismerést, mivel abba nem avatkozott be, és annak következtében aztán szépen átalakult a városban az etnikai arány a románság javára.

Jelenlegi elnökünk, Nicuşor Dan is azt állítja, hogy a történelem fogja megítélni Ion Iliescut. Arra gondol, vagy abban reménykedik, hogy róla sem fognak gyorsan véleményt mondani választói, mert attól félhet, hogy akkor esetleg nem választják újra öt év múlva. Ha mégis megválasztjuk, utána megbánhatjuk, mint Iohannis újraválasztását.

Az elhunyt által alapított és azóta is állandóan virágzó háromrózsás párt, a  szociáldemokraták ideiglenes elnöke, Sorin Grindeanu és a volt miniszterelnök, Marcel Ciolacu több pártvezérrel együtt lerótta kegyletét, virágot vittek, gyertyát gyújtottak a Cotroceni-palotánál. A korábbi elnök Emil Constantinescu is részvételt, és megítélését szintén a jövőre bízza.

A másik elnök, Traian Băsescu is üzent a neki kijáró tisztelettel Románia Első Választott Elnökének. (Csupa nagybetűvel.) Iohannis is részvételt és azt mondta: „Az ő elnöki mandátumainak jelentős hatása volt Romániára”. (Nem mint az övéinek.)

Vannak, akik megkérdőjelezik Iliescu dísztemetésének jogosságát, mint például az USR-s polgármester Dominic Fritz és társai. Többen arra hivatkoznak, hogy Iliescu emberiességellenes cselekedete volt a bányászlátogatás, ami nem évül el. És van még néhány halott, aki a lelkén szárad, mert terroristákkal etette a tévénézőket ’89-ben (és amiatt egymást lőtték a katonák és a forradalmárok), akik létezését senki nem bizonyította be, de máig is vannak olyanok (és nem akárkik), akik ezt állítják.

A volt elnökök és más államférfiak támogatták Iliescu állami temetését és a csütörtöki gyásznapot, mert abban reménykednek, hogy majd nekik is kijár egy pompás elhantolás. Mert mennyivel jobban érzi magát az ember, ha koporsóján ott a nemzeti színű zászló, ott strázsál a díszőrség, és milyen kellemes a fülnek hallgatni a 21 ágyúlövést. Arra gondolnak, hogy majd, ha eljön az ő idejük (haláluk) is, akkor nekik is ilyesmikben lesz részük.

Iliescu azt tartotta magáról, hogy szegény, de becsületes, viszont sikerült az elnöksége alatt olyan jó korrupciós hálózatokat kiépíteni, amelyek új szereplőkkel, új módszerekkel állandóan sikeresen működtek, és máig is olyan jól teljesítenek, hogy (emiatt) a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) 26 ajánlatot tett a korrupció megfékezésére, megelőzésére, amelyekből kettőt teljesítettünk is. 

Fotó: gov.ro