A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma július 15-én hivatalos panaszt nyújtott be a Kovászna Megyei Prefektusi Hivatalhoz, mert szerintük törvénytelenül helyeztek ki Várhegy feliratú útjelző táblákat a 121A jelzésű megyei úton Nagyborosnyó község területén.
A civil szervezet álláspontja szerint Várhegy elnevezés nem szerepel Románia hivatalos helységnévjegyzékében, így semmilyen törvényes alapja nincs annak, hogy ilyen helységnevet közúti táblákon feltüntessenek. Mint közösségi oldalukon is írják, elfogadhatatlannak tartják, hogy egy közintézmény – jelen esetben Kovászna Megye Tanácsa – nem létező településnévvel jelöljön meg helyeket, ráadásul kizárólag magyar nyelven. Úgy vélik, ez alkotmánysértő és ellenkezik a közigazgatási kódex előírásaival is. A közleményben hivatkoznak a román alkotmány 13. cikkelyére, amely az ország hivatalos nyelvét szabályozza, valamint a 2019/57-es sürgősségi kormányrendeletre, azaz a közigazgatási kódexre. Emellett hangsúlyozzák: hivatalos útjelző táblákon kizárólag olyan helységnév szerepelhet, amelyet az országos helységnévjegyzék is tartalmaz.
„Ez nem kulturális népszerűsítés, hanem visszaélésszerű gyakorlat, amely etnikai alapon történő területmegjelölést szolgál, és aláássa a román állam tekintélyét” – fogalmaznak a közleményben, melyben a táblák azonnali eltávolítását és a felelősök megbüntetését követelik.
A panasz nyomán a Kovászna Megyei Prefektusi Hivatal kivizsgálta az ügyet, és arra utasította Nagyborosnyó község vezetését, hogy távolítsák el a kérdéses táblákat. A felszólítást követően a helyi hatóságok eleget tettek a kérésnek.
Fotó: Bodor János
Kanyó Antal, Nagyborosnyó község polgármestere lapunknak elmondta: a táblákat nyolc évvel ezelőtt, 2017-ben, Ilie Nicolae PSD-s polgármester idején helyezték ki. „Akkor Sebastian Cucu személyében román prefektusa volt a megyének, most viszont mind a polgármester, mind a prefektus magyar. Talán ez az oka annak, hogy a román civil szervezetnek csak most, közel egy évtized elteltével szúrt szemet a Várhegy felirat” – jegyezte meg a polgármester. Kérdésünkre válaszolva kijelentette: noha Várhegynek valóban nincs önálló közigazgatási státusza – hiszen 1899 óta Lécfalva része –, a jövőben hivatalos barna műemlékes táblákkal fogják pótolni a leszerelt helységnévtáblákat.
Történelmi analógiaként érdemes felidézni, hogy a 16. században épült várhegyi erődítmény – amelyet Székelybánja vár néven is emlegettek – első perctől puszta meglétével szálka volt a székelyek szemében, akárcsak a Várhegy helységnévtábla a románokéban.
A történetírások szerint a vár építését az 1562. évi székely felkelés és az azt követő segesvári országgyűlés határozatai előzték meg. Célja elsősorban nem a külső támadások visszaverése, hanem a belső rend fenntartása és a székelyek megfélemlítése volt. Az általános elégedetlenséget kihasználva Vitéz Mihály havasalföldi vajda, Báthori András bíboros, Erdély fejedelme ellen készülve, a szabadságjogok visszaadását ígérte a székelyeknek, akik csak azzal a feltétellel csatlakoztak hozzá, ha engedélyezi a vár lerombolását. A vajda levélben adott engedélyt a rombolásra, aminek következtében a várhegy alatt táborozó csíki és háromszéki székelyek megrohanták, majd felgyújtották az erődítményt.
A táblák eltávolíttatása akár úgy is értelmezhető, mint a helyi identitás megkérdőjelezése, az őshonos székely lakosság szabadságjogainak újabb csorbítása. Az ügy ismét rávilágít a többség és kisebbség viszonyának érzékeny kérdéseire, különösen, ha a nyelvhasználat és a történelmi helynevek kerülnek előtérbe.