Szülővárosa hűséges fia, tanulmányai után ide tért haza, itt élte le élete döntő részét. Négygyermekes családban látta meg a napvilágot 1943. július 24-én. Iskoláit is Gyergyószentmiklóson végezte. Két év katonaságot követőn, 1964-ben sikeresen felvételizett a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem Földrajz–biológia Karának Geokémia Szakára, ahol kimagasló eredménnyel (9,5-ös ötéves átlaggal) zárta tanulmányait 1969-ben.

Szakmai pályáját még abban az évben bányageológusi minőségben a balánbányai rézérctelepnél kezdte. Geokémikusként két év után kapott kinevezést a frissen alakult Hargita Földtani Kutató és Feltáró Vállalatnál (IPEG Harghita) mint a gyergyószentmiklósi részleg geológiai kutatócsoportjának, majd az egész gyergyói fiók irányítója. Gyakorlatilag ebben a feladatkörben élte le élete legnagyobb részét. Egy szakmailag kiemelkedő színvonalú csapatot szervezett maga köré (Nazar Garbaşevschi, Lucian Ionescu, Zakariás László, Zólya László és mások); közben kezdő geológusnemzedékek első lépéseit irányította (köztük említhető Pál-Molnár Elemér, aki ma a Szegedi Tudományegyetem tanára, szintén jeles kutatója a Ditrói szienitmasszívumnak).

Nem elégedett meg munkásságának gyakorlatban hasznosítható eredményeivel, hanem annak a tudomány számára is értékesíthető eredményeit szorgalmasan gyűjtötte és közzétette. Ezeket 1974 óta közölte a romániai, majd nemzetközi folyóiratokban, konferenciakötetekben, önálló kötetekben.

Már 1976-ban – a gyakorlati kutatásokban részt vevő szaktársai körében rendkívül korán – doktori iskolára iratkozott fel Radu Dimitrescu (1926–2013) professzor vezetése alatt. Címének megvédésére is viszonylag korán, 1981-ben került sor. Doktori dolgozatának témája gyakorlati munkásságának területével állt kapcsolatban, címe: A Vaslábfalva és Gyergyóholló közti ércesedések ásványtani és geokémiai vizsgálata (tanulmányának címe román nyelven: Studiul mineralogie şi geochimic al mineralizaţiilor metalifere dintre Voşlobeni şi Corbu).

Közleményei ásvány-, kőzet-, ércteleptani és geokémiai jelentőségűek, területileg a Keleti-Kárpátok kristályos vonulatára, illetve kiemelten az abba beékelődött Ditrói szienitmasszívum kőzettestére vonatkoznak. Ez utóbbi témakörben olyan kiválóságok, mint Koch Antal, Max Reinhart, Alexandru Codarcea, Albert Streckeisen nyomdokain haladva, lényeges új tényanyaggal és felismerésekkel járult hozzá a terület föld-, kőzet-, ásvány- és ércteleptani megismeréséhez. Ezeket az eredményeket több mint negyven tudományos közleményben és három önálló kötetben tette közzé.

Kiemelkedő a tudományos szervezői munkássága is: 1984-től kezdődően rendszeresen tudományos konferenciákat rendezett a Keleti-Kárpátokat érintő kutatások témákban a rendszerváltás utánig. Ezekre a találkozókra rendszeresen eljárt Emil Constantinescu geológus-mineralógus, később Románia elnöke, akivel baráti kapcsolatban állt, így múzeumi gyűjteményének avatóünnepségén is részt vett (már leköszönt elnökként) 2008-ban. Ezt követőn több nemzetközi tudományos találkozó megrendezésében vett részt, így néhány Székelyföldi Geológus Találkozó esetében is. 1997-től bekapcsolódott a felsőoktatásba is, felvállalta a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Földrajz Tagozatán a földtan oktatását, 2002-ben docensi rangot érve el, egyetemi kurzust is írt. 2002-ben (az IPEG szétesését követően) magánvállalkozásba kezdett egy díszkőfeldolgozó cég alapításával.

A már gyermekkorától elkezdett, munkássága alatt tetemesen bővített ásvány- és kőzetgyűjteményét szakmailag rendezve 2008-ban az akkor Csergő Tibor által vezetett gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumnak adta át többteremnyi látványos kiállítás formájában.

Kedves Gyuszi, nyugodj békében!

Wanek Ferenc geológus, nyugalmazott egyetemi tanár