Bő évtizede tart egyenlőtlen hadakozásom a multimilliomos kereskedelmi cégek vezetőivel, mert ők csak mosolyognak a számukra jelentéktelen polgár káromkodással kísért megjegyzésein. Fizetett embereik telegyömöszölik postaládánkat reklámpapírokkal, sokszor naponta kétszer, háromszor is, s ha az esti órákban nem szedjük ki ingyen-,,ajándékaikat", kora reggel fájhat a feje az újságkihordónak, hogy kedvenc lapunk hány rétegbe gyűrve fér be a krétázott papirossal eldugaszolt résen. Ezt a kereskedelmi tolakodást-könyökölést sínylik meg a gáz, villany és a távközlés kikézbesített számlái, de magyarhoni rokoni, baráti leveleim is! Szemléltető példa a kis űrtartalmú ládikónkba belőtt muníció terjedelméről, súlyáról: a február 18-i támadásban részt vettek a WOODLUX, SPAR, TRIDENT, BILLA kereskedelmi cégek kiképzett gyalogosai, s vélt győzelmük után 22 oldal, tűzgyújtónak sem alkalmas, méretes színes hulladékot hagytak, amely többnyire ,,olvasatlanul" kerül a szemeteskosarakba. Vannak ugyan lakásukból nehezen kimozduló idős emberek, akik még kézbe veszik, átnézik az étvágygerjesztő húsok, gyümölcsök és zöldségfélék árskáláját, hogy később bottal kezükben lesétáljanak a legközelebbi élelmiszerüzletbe, leméretni a legolcsóbb kenyér- és szalámiporciójukat.

Nagyon, kétszer is megszámolják markukban szorongatott aprópénzüket, vajon elegendő-e egy liter tejre is?! De még az állásából el nem mozdított munkavállaló sem a reklámfüzetek alapján vásárol, pénze, ideje s a távolság okán; megyénk s municípiumunk országszerte elhíresült szegénységét igazolván. Többnyire szitkozódva dobálják ki a kéretlen reklámcsomagot — a lépcsőházat takarítók a legjobb tanúi a fizetett ügynökök által sokszor egyben a lépcsőházba ömlesztett, onnan szétrugdosott, drága vevőcsalogató papírok sorsának. S mi, a város polgárai, mindannyian hiába üzenjük a lerakatüzletek gondtalanul élő reklámigazgatóinak: kár a szemétbe kerülő nyomtatványért, Sepsiszentgyörgyön nincs igény erre az ,,irodalmi műfajra".