A sepsiszentgyörgyi Mikes-iskola színjátszó körében lezajlott próbáról tartottam a központi éjjel-nappali üzletbe hétfő este tíz után. A Brâncuşi-iskolából egy csoport románul beszélő fiatal jött ki (nyolcan lehettek, két lány és hat fiú), és a Lábas Ház előtt az egyik lány belerúgott az előttem körülbelül másfél méterre csendesen, egyedül hazatartó magyar fiúba (aki később a rendőröknek azt nyilatkozta, hogy nem ismerte a román fiatalokat, és nekem is úgy tűnt, hogy a csoport csak ,,szórakozni" akart egy kicsit). Közbeléptem, mire a társaságból néhány fiú körbevett, és hangosan megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, majd elmentek. Visszanézve észrevették, hogy elővettem a telefonomat, és futásnak eredtek.
Az eset innen lesz érdekes. A 112-es gyorssegélyszámot hívtam, és azonnal kapcsolták a rendőrséget. Később megnéztem a telefonomat: pontosan 22 óra 23 perckor. Előadtam az esetet, azt is, pontosan hol tartózkodom, és azt mondták, hogy azonnal küldenek egy járőrkocsit. Nyolc percig vártam, majd újra telefonáltam. Ezt is megnéztem, pontosan 22 óra 31 perckor. A szolgálatos csodálkozott, hogy még nem jött oda senki, aztán megnyugtatott, hogy várjak nyugodtan, mert küld egy járőrautót, mely öt perc múlva meg is érkezett. A rendőrök azt mondták, hogy három perce küldték ki őket, és amikor megtudták, hogy közel negyedórája történt az eset, kicsit idegesek lettek: ők most mit csináljanak?, majd elmentek, ,,hátha valahol meglátják a csoportot".
Mi álltunk az üzlet előtt, és felhívtam Kovács István városi tanácstagot, mert azt gondoltam, hogy jó, ha egy közéleti személyiség azonnal értesül a történtekről. Ő tanácsolta, hogy írjak az újságnak, illetve megígérte, hogy tanácsülésen felveti a problémát, hisz megengedhetetlennek tartjuk, hogy egy Szentgyörgy méretű város központjába, gyorssegélyhívásra, negyedóra alatt érjen ki a rendőrség.
Fazakas Misi
