Amerikai közvetítéssel Indiának és Pakisztánnak, Izraelnek és Iránnak, legutóbb pedig Azerbajdzsánnak és Örményországnak sikerült a megegyezés. Donald Trump most kísérletet tesz a lehetetlennek tűnő misszióra, ugyanerre késztetni Oroszországot és Ukrajnát. A békepártiak reménykednek és szurkolnak, a háborúpártiak különféle követelésekkel próbálják zátonyra futtatni az alaszkai kezdeményezést.
Az esetleges megállapodás legfájdalmasabb pontja a területi engedmények kérdése lehet. Konkrétumokat ugyan nem tudunk, de minden jel szerint Ukrajnának a béke érdekében át kellene adnia a Donbász teljes területét az oroszoknak. Hogy cserébe mit kaphat, azt is homály fedi.
Kijevben és Brüsszelben az ezzel kapcsolatos sajtóhírekre reagálva azonnal jelezték, arról szó sem lehet, hogy az ukrán hadsereg önként kivonuljon az érintett, mintegy hétezer négyzetkilométernyi donbászi területről. Az ukrán államfő országa alkotmányára hivatkozva utasítja el a felvetést. Trump emiatt már meg is dorgálta őt, utalva arra, hogy álságos a részéről most az alaptörvénnyel takaródzni, miközben máskor nincs szüksége alkotmányos felhatalmazásra. Az uniós vezetők ukrajnai pártfogoltjukkal augusztus 15-e előtt még egyszer megpróbálnak nyomást gyakorolni a Fehér Ház urára, aki azért hajlamos hetente változtatni az álláspontján.
Ukrajna rendkívül nehéz helyzetben van, minden szempontból. A területfeladás politikailag könnyen öngyilkosságot eredményezhet a hatalmi elit számára. Ugyanakkor az is teljesen egyértelmű, hogy az elhúzódó és tovább eszkalálódó háború nem Kijev győzelmi esélyeit növeli. Főként nem, ha Trump valóban ráun erre az egészre, s fenyegetőzését betartva kivonul Ukrajna mögül. Trump rendre hangsúlyozza, ez nem az ő háborúja, mindaz, ami itt történik, elődje, Joe Biden politikájából eredeztethető, ezért az európai globalisták nyakára hagyhatja az orosz fenyegetést.
Márpedig az Európai Unió az elmúlt három és fél évben csak azt mutatta meg, nem tud békét hozni ebbe a sokat szenvedett országba. A hangos kiabálások ellenére a szankciók nem voltak képesek megállítani Oroszországot, a Kremllel szembeni politikai izoláció nem vezetett a békéhez közelebb. A hajlandóak koalíciója pedig mind inkább a tehetetlenek koalíciójára hasonlít. Európának az ígéretekkel szemben esze ágában sincs hatalmas katonai kontingenst ideküldeni, emberéletekkel ők nem hajlandók fizetni, arra ott vannak a jobb sorsra érdemes ukránok százezrei, milliói…
Miután az ő békekísérleteik csődöt mondtak, az oldalvonalon kívülről próbálnak bekiabálni, mert Trump nem oszt nekik ültetőkártyát Alaszkában. Fájó pofon ez Brüsszelnek, mert ez jól mutatja geopolitikai súlytalanságukat is. És szintén roppant kellemetlen a kijevi elnöki irodának, bár halovány esély arra azért még akad, hogy Zelenszkij ott lehet, vagy legalábbis Trump elsőként őt értesíti majd a Putyinnal folytatott megbeszélésének részleteiről.
Az a tény, hogy az Egyesült Államok és Oroszország Ukrajna feje fölött dönthet a háború kimeneteléről, azokat az elemzőket igazolja, akik az első pillanattól proxi háborút emlegettek, amelyben Kijev nem önálló szereplő, csupán szerepet szabtak rá a nagyhatalmak. Fájdalmas ennek a beismerése.
Most azonban mégiscsak az a legfontosabb, hogy elhallgassanak végre azok az átkozott fegyverek. Ezt óhajtja az ukránok túlnyomó többsége is. Az emberéletek megóvásánál semmi lehet fontosabb. Semmi sem…
Dunda György