88 éves korában meghalt egy férfi, nemzeti önbecsülésünk fáradhatatlan istápolója, Gocz József bátyánk, barátunk, háromszéki világháborús frontharcosok, hadifoglyok és hadiözvegyek kataszterének összeállÃtója és kiadója. Néhány héttel ezelÅ‘tt munkásságáért a Magyar Huszár és Katonai HagyományÅ‘rzÅ‘ Szövetség arany érdemkeresztjével jutalmazták ,,a magyar hon védelmében és a magyar katonai hagyományok ápolásában nyújtott kimagasló érdemeiért".
HalálhÃre megdöbbentett. Gocz Jóska bátyánk munkássága hiánypótló is, történelmi megpróbáltatásunk és hányattatásaink kiegészÃtÅ‘je is, hisz páratlan kitartással és könyvelÅ‘i pontossággal, a személyes érintettség érzelmével közelÃtett ehhez az általa is átélt témához.
1921. április 30-án született Sepsiszentgyörgyön, Mikó-kollégiumi évei után 19 évesen besorozzák a Magyar Királyi 27-es Székely Honvéd Tábori Tüzér Osztályhoz Marosvásárhelyre mint karpaszományost. 1945. május 9-ig katonáskodott, a galÃciai front harcosa volt. ElÅ‘bb amerikai fogságba került, majd a szovjetek hurcolták el, ahonnan 1948. június 2-án szabadult. Adjuk össze az éveket: nyolc évig katona, frontharcos és hadifogoly. Több mint harminc évig csak magában dédelgetheti azt a grandiózus tervet, hogy a II. világégés magyar szenvedéseit, embertársainak életébÅ‘l elrabolt éveket a halottakéhoz pászÃtsa, hogy történelmi ismereteinket a teljesség felé közelÃtse. Mi több, az 1989-es fordulat után önkéntes hadiállapotot rendelt el a maga számára, és az ezer meg ezer adat összegyűjtése, rendszerezése mellett az egyszemélyes segÃtÅ‘, segélyezÅ‘ szolgálatot is vállalta, százakat támogatott, hogy szolgálataikért és szenvedéseikért némi kárpótláshoz juthassanak. Munkásságát a román és a magyar katonai hatóságok egyaránt nagyra becsülték, megbÃzhatósága és pontossága közismertté vált, nagy nevű történészek, hadtörténészek figyeltek fel rá, fogadták munkatársukká és barátukká, és egy élethosszal mérhetÅ‘ fáradhatatlan munkásságát aranyfokúnak minÅ‘sÃtették.
