Ünnepre készülünk, a szabadság ünnepére, amelyet — állítólag — immár két évtizede szabadon lehet tartani. Úgy, ahogy mi, a közösség szeretné. S ehhez immár a fennköltség, az emelkedettség mellett a szórakoztatás is hozzátartozik.
Erre gondoltak az ünnepeinken egyre markánsabban megjelenő katonai hagyományőrzők — a huszárok —, akik magyarországi testvéregyesületeikkel közösen több helyszínen is a 160 évvel ezelőtti csatajelenetet kívánták újrajátszani Kézdivásárhely főterén, illetve az ünneplés új helyszínén, az Óriáspince-tetőn. S mert egy csatajelenetben néma ágyút vagy puskát aligha látott valaki, az anyaországból érkező bajtársak jóvoltából a megfelelő (piro)technikai eszközöket is be kívánták vetni.
Ezt azonban — mint a megyei rendőrség átiratából kiderül — a szabadság ünnepén sem szabad. Mert törvény, nemzetközi egyezmény és rendelet még a halált nem okozó fegyver esetén is szigorú és korlátozó. Bizonyára így áll ama paragrafusokban, ám hogy két uniós ország között ilyen korlátozások legyenek, az egyenesen anakronisztikus. S egy tőről fakad azzal a véleménnyel, amelyet a minap egyik helyi román politikus vetett fel, miszerint az 1918. december 1-je nevet viselő utcán masírozó huszárok kegyeletet sértenek (?).
Békévé oldaná az emlékezés — csavarodik feltételes módba József Attila gondolata...
