Hogy ezek pontosan milyen mértékűek lesznek, az még nem teljesen világos, több szám is napvilágot látott az elmúlt időszakban a létszámkarcsúsítás és a bérezés vonalán, ami pedig a forrásokat illeti, ott sem teljesen világos, hogy például a kormány által biztosítottakat milyen képletek mentén vágják majd vissza. Napok kérdése ugyanakkor, hogy mindez kiderüljön, az Ilie Bolojan vezette kabinet ugyanis, amint tette az áfa- és más adóemeléseket hozó első csomag esetében, a másodikat is felelősségvállalással szándékszik átvinni a törvényhozáson.

Bár még semmi sem biztos és tiszta, a tervezett intézkedések egy ideje alapos fejtörést okoznak az önkormányzatoknak: van, ahol már „elejébe mentek” és elkezdtek spórolni, karcsúsítani, míg máshol inkább kivárnak, ám majd mindenhol általános a bizonytalanság és a félelem, hogy milyen áron kell majd véghezvinni a költségcsökkentéseket. Külső személőként az az érzése az embernek, hogy a kormány ismét a nyulat bokrostul elvet készül alkalmazni, és az egész a közigazgatás hatékonyságának kárára megy majd, ami végül a lakosságon csattan. 

Félreértés ne essék: kétségtelen, hogy kerülnek olyan önkormányzatok az országban, amelyekre ráfér a karcsúsítás, legyen szó létszámról vagy éppen a bérezésről, ám ha a kormány ugyanazt az egységes sablont alkalmazza mindenhol, akkor egyértelműen azokat is büntetik, akik jól, tisztességesen dolgoznak. Utóbbi esetben adódik a kérdés, hogy mi motiválja majd a közalkalmazottakat, összességében az önkormányzatokat, településvezetéseket, hogy kiemelkedő szolgáltatást nyújtsanak, ha egy kalap alá veszik őket azokkal, akik gyengén vagy esetenként alig teljesítenek, mégis ugyanazt az áldozatot kell meghozniuk?

A teljesítményen, hatékonyságon túl egy másik dilemma, hogy az önkormányzatokat célzó megszorítások meghozzák-e a kormány által várt eredményt, vagy a végén azzal szembesülünk, hogy miközben a helyi fejlesztések legjobb esetben is lelassulnak, a közszolgáltatások minősége visszaesik, az egész nagy spórolásnak, nadrágszíj-szorítgatásnak elenyésző lesz a hatása az államkassza szánalmas helyzetét illetően. Évek hosszú sora óta téma ugyanis a közbeszédben, hogy a nyakló nélküli közpénzzabálás, -herdálás tetemes része nem a helyi közigazgatásban (úgymond a végeken) zajlik, hanem pont az állam különböző „csápjain” (intézményein, hatóságain, vállalatain) keresztül. Nem lenne-e bölcsebb hozzáállás a kormány részéről, ha a nagytakarítást (amire kétségkívül szükség van) inkább a saját háza táján kezdené teljes erőbedobással, és a helyi közigazgatásban csak mértékkel csapna szét, és csak ott, ahol az indokolt? Azzal ugyanis, hogy válogatás nélkül végigvernek az önkormányzatokon, a helyi közösségeket is büntetik, a lakosságot és a magánszférát is, amely már eddig is meghozta a maga áldozatát, és amely pont a háta közepére kívánja, hogy a pénzügyi terhek, megszorítások mellett a leromló közszolgáltatásokkal is harcolnia kelljen.

Fotó: gov.ro