Nagy D. István
Hosszadalmas vajúdás, tétovázások, bizonytalanság, valamint koalíciós feszültségek, zsarolások után úgy néz ki, mégiscsak megszületett a második deficitcsökkentő csomag, amely személyzeti leépítéseket és forrásmegvonásokat is hozhat magával az önkormányzatoknál.
Hogy ezek pontosan milyen mértékűek lesznek, az még nem teljesen világos, több szám is napvilágot látott az elmúlt időszakban a létszámkarcsúsítás és a bérezés vonalán, ami pedig a forrásokat illeti, ott sem teljesen világos, hogy például a kormány által biztosítottakat milyen képletek mentén vágják majd vissza. Napok kérdése ugyanakkor, hogy mindez kiderüljön, az Ilie Bolojan vezette kabinet ugyanis, amint tette az áfa- és más adóemeléseket hozó első csomag esetében, a másodikat is felelősségvállalással szándékszik átvinni a törvényhozáson.
Bár még semmi sem biztos és tiszta, a tervezett intézkedések egy ideje alapos fejtörést okoznak az önkormányzatoknak: van, ahol már „elejébe mentek” és elkezdtek spórolni, karcsúsítani, míg máshol inkább kivárnak, ám majd mindenhol általános a bizonytalanság és a félelem, hogy milyen áron kell majd véghezvinni a költségcsökkentéseket. Külső személőként az az érzése az embernek, hogy a kormány ismét a nyulat bokrostul elvet készül alkalmazni, és az egész a közigazgatás hatékonyságának kárára megy majd, ami végül a lakosságon csattan.
Félreértés ne essék: kétségtelen, hogy kerülnek olyan önkormányzatok az országban, amelyekre ráfér a karcsúsítás, legyen szó létszámról vagy éppen a bérezésről, ám ha a kormány ugyanazt az egységes sablont alkalmazza mindenhol, akkor egyértelműen azokat is büntetik, akik jól, tisztességesen dolgoznak. Utóbbi esetben adódik a kérdés, hogy mi motiválja majd a közalkalmazottakat, összességében az önkormányzatokat, településvezetéseket, hogy kiemelkedő szolgáltatást nyújtsanak, ha egy kalap alá veszik őket azokkal, akik gyengén vagy esetenként alig teljesítenek, mégis ugyanazt az áldozatot kell meghozniuk?
A teljesítményen, hatékonyságon túl egy másik dilemma, hogy az önkormányzatokat célzó megszorítások meghozzák-e a kormány által várt eredményt, vagy a végén azzal szembesülünk, hogy miközben a helyi fejlesztések legjobb esetben is lelassulnak, a közszolgáltatások minősége visszaesik, az egész nagy spórolásnak, nadrágszíj-szorítgatásnak elenyésző lesz a hatása az államkassza szánalmas helyzetét illetően. Évek hosszú sora óta téma ugyanis a közbeszédben, hogy a nyakló nélküli közpénzzabálás, -herdálás tetemes része nem a helyi közigazgatásban (úgymond a végeken) zajlik, hanem pont az állam különböző „csápjain” (intézményein, hatóságain, vállalatain) keresztül. Nem lenne-e bölcsebb hozzáállás a kormány részéről, ha a nagytakarítást (amire kétségkívül szükség van) inkább a saját háza táján kezdené teljes erőbedobással, és a helyi közigazgatásban csak mértékkel csapna szét, és csak ott, ahol az indokolt? Azzal ugyanis, hogy válogatás nélkül végigvernek az önkormányzatokon, a helyi közösségeket is büntetik, a lakosságot és a magánszférát is, amely már eddig is meghozta a maga áldozatát, és amely pont a háta közepére kívánja, hogy a pénzügyi terhek, megszorítások mellett a leromló közszolgáltatásokkal is harcolnia kelljen.
Fotó: gov.ro