Délelőtt lassan benépesült a Malomkert: hagyományos viseletbe öltözött, szekéren érkező molnárcsaládok, a falu apraja-nagyja és turisták lepték el, gyerekek zsibongása töltötte be a gyönyörű helyszínt. A csernátoni molnárcsaládok ünnepélyes érkezését a zalánpataki Préda Barna néprajzkutató, helytörténész és író kísérte. A régi mesterség képviselői különös tekintély hordozói: a kenyér, az élet szimbólumának őrzői ők, akiknek munkája évszázadokon át meghatározta közösségeik mindennapjait.

A Szőcs László lelkész által szolgáltatott ünnepi áldás és Mágori István csernátoni polgármester köszöntőbeszéde után kezdetét vette a rendezvény, a molnárcsaládok bemutatkoztak, ki-ki röviden elmesélte, hogyan őrizték meg családjukban a tudást.

A szakmai programokat Mohácsi-Bugarszki Norbert vízimolnár nyitotta, aki a magyar csíkrendszer titkairól és a népi kultúra rejtett „vonalkódjáról” tartott előadást, amely az egyszerű vízimalmoknak a népi szimbolikával való kapcsolódásáról szólt. Gyenes Tamás Gránátalma-díjas fafaragó a Kárpát-medencei szuszékok örökségét mutatta be, érzékeltetve, hogy a fa, a búza és a kenyér kultusza milyen mélyen gyökerezik a magyar paraszti világban. Tamás Péter malomrestaurátor előadásában pedig a malomfelújítások európai tapasztalatait osztotta meg. Különösen nagy érdeklődés kísérte a veszprémi Fenyves malom példáját, amely sikeresen ötvözi a műemlékvédelmet, a turizmust és az élő hagyományt.

Préda Barna helytörténész vezette le a molnárlegény-avatást

Délután kerekasztal-beszélgetésre gyűltek össze a molnárok, ahol megvitatták a szakma kihívásait: a megőrzés és modernizáció egyensúlyát, az örökségátadás nehézségeit, valamint a közösségek összetartó szerepét. Ezután következett az egyik leglátványosabb esemény: a molnárlegény-avatás és a molnárbíró-választás. A régi idők hangulatát idéző ceremónia egyszerre volt komoly és játékos, hiszen a közösség egyfajta „szimbolikus vezetőt” választott magának. 

Préda Barna kifejtette: nagytatájától tudja, hogy a legnagyobb molnárlegény Kinizsi Pál volt. A legenda szerint egykor Mátyás király vadászat közben igencsak megszomjazott és betért a vén Kinizsi malmába. Nem volt tálca, így jobb híján Kinizsi egy malomkőre helyezett kupából kínálta az uralkodót – magyarázta Préda Barna, majd Szőcs Adrienn rövid éneke adta meg a ráhangolódást a molnárlegény-avatásra: idén a Bíró-malomnál „inaskodó” Kerekes Lorándot választották a molnárok közösségének tagjává. Búzaösszeöntésre is sor került: háromszéki és Hargita megyei volt és jelenlegi molnárok hoztak magukkal kenyérlisztnek valót, azt a tavaly molnárlegénnyé avatott Bíró Róbert által elindított vízimalomban őrölték le. Molnárbírónak Bajka Istvánt választották.

A délutáni előadások után a szórakozás vette át a főszerepet. A Székelyföld 1000 arca című előadás Deák András és Szőcs Szilárd tolmácsolásában mutatta meg, hogy a székely hagyományvilág mennyire gazdag és sokszínű.

Sokan hoztak magukkal lisztnekvalót

Kora estére a népzene és néptánc melegítette fel a hangulatot: az egész napos rendezvényt végigkísérte Ábri Béla és barátainak muzsikája, majd Fakó Alpár barátainak táncelőadása méltó keretet adott a napnak. Ahogy leszállt az este, a táncház mindenkit magával ragadott: idősek és fiatalok, helyiek és vendégek egyaránt ropták a táncot.

Az idei Molnártalálkozó is valódi családi esemény volt, a gyerekek egész nap játszhattak: kukoricát morzsoltak, zsákban futottak, halásztak a kis mesterséges tóban. A játékos tanulás révén nemcsak szórakoztak, hanem megértették, hogyan éltek és dolgoztak egykor a molnárok.

A Molnártalálkozó nem pusztán fesztivál, hanem identitáserősítő közösségi élmény, amely rávilágított arra, az ilyen események nélkülözhetetlenek, hogy a fiatalok is megismerjék, értékeljék és továbbvigyék a múlt kincseit. A malom kereke tovább forog és vele együtt a közösség szíve is dobban.