A hétköznap délelőtt és a nehezen kikerülhető sártenger is oka lehet annak, hogy tegnap alig páran tisztelegtek Váradi József és Bartalis Ferenc, a két sepsiszentgyörgyi vértanú vesztőhelyén: mindössze két diák, három hivatalos személy és négy civil érdeklődő gyűlt össze, utóbbiak ünneplőöltözetű őrkői férfiak voltak.
Az elmúlt években megszokott lármás gyermekhad is elmaradt, az általános érdektelenséget a megvalósult szabadsággal és a méltatlan környezettel is magyarázták a jelenlevők. Az emlékmű ugyan ép, de szögletes, kopott betonkerete, kerítése elég lehangoló, előtte a szemetet láthatóan összeszedték (legalábbis a nagyját), a kivágott fenyőfák csonkjai, a rendetlenül és rendíthetetlenül terjeszkedő putrik azonban minden egyébre inkább emlékeztetnek, mint a ’48-as forradalom és szabadságharc magasztos eszméire, dicsőséges korszakára. Vannak még megvívni való harcaink...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
