Egyszerű kijelenteni Bukarestből, a tanügyi tárca éléről, hogy minden osztályba be lehet tenni még két padot, minden tanár tarthat hetente két órával többet, mert így lehet megtakarítanak némi pénzt, de ettől semmivel sem lesz jobb gyermekeink oktatásának a minősége. Sőt. A magukat ismét átvertnek érző tanárok a túlzsúfolt osztályokban ugyanazt a túlburjánzó tananyagot kénytelenek tanítani, mind kevesebb lelkesedéssel. Munkájuk, felelősségük szaporodik, béreik megígért emelése pedig tovább késlekedik, akárcsak az évek óta ígért valós tantervi reform. 

Könnyű a fővárosban eldönteni, hogy minden önkormányzat számolja fel állásai 25–40 százalékát. (Az arány még alakulóban, mert Romániára jellemző módon azt sem tudják, tulajdonképpen hányan dolgoznak, mihez kéne viszonyítani és kiket kellene érintenie az intézkedéseknek.) Valóban hatékonyabbak lesznek a polgármesteri hivatalok, megyei tanácsok és alárendelt intézményeik, ha az alkalmazottak egy része utcára kerül? Tényleg azoktól válnak meg, akik fölöslegesek, vagy a protekciós láblógatókat továbbra is megvédi kapcsolatrendszerük? Lehet fűnyíró-elv alapján dönteni emberek sorsáról? Ezt nevezzük reformnak? Ugyanúgy érinti a hatékonyan, jól működő hivatalokat, mint az ingyenélőkkel teletűzdelteket, ellehetetlenítheti hasznos intézmények tevékenységét csak azért, mert a miniszterelnök „kicsiben” kipróbálta ezt Nagyváradon és Bihar megyében, és ott – szerinte – működött.

A román intézményrendszer újratervezését valahol az alapoknál kellene kezdeni. Minden ágazatra igaz ez. Meghatározni egy adott egység szerepét, feladatait, majd eldönteni, hány ember képes azt hatékonyan elvégezni. Utána megkeresni a feladatra legalkalmasabbakat, megfogalmazni az elvárásokat, a számonkérés, elszámoltatás módját, a felelősséget, hozzárendelni a szükséges pénzt és időnként felülvizsgálni, hogy az elvárásoknak megfelelően működik-e minden. Igaz ez a helyi közigazgatásra, a tanügyre, az egészségügyre, a minisztériumokra és az ezeknek alárendelt vállalatokra egyaránt. Nehezen elképzelhető, hogy a jelenlegi minisztériumi matematika valóban hatékonyabb rendszerekhez vezetne.

Kicsit úgy néz ki most Románia, mint egy felelőtlen család, amely nem gondoskodott lakása energiahatékonyságáról addig, amíg volt egy kis pénze. Nem szigetelte házát, nem cserélte le takarékosabbra háztartási gépeit, amikor megtehette volna, most pedig kétségbeesetten nézi, hogyan szálltak el villany- és gázszámlái, és őrült spórolásba kezd, hogy fizetni tudja. Hideg és sötét lakásban megfoghatunk pár lejt talán, de nemcsak komfortérzetünk lesz oda, hanem a betegségek is csőstül jöhetnek. Félő, így jár majd az ország is, hatalmas lesz a vámja a korábbi nyaklótlan költekezésnek, de a mostani ész nélküli „takarékoskodásnak” is. Mert még soha nem vezetett haladáshoz, ha a szekeret fogták a lovak elé.

Fotó: gov.ro