Mózes László
Nem zálogosíthatjuk el az utánunk következő generációk jövőjét – állította mintegy ötvenperces, a köztévé által készített televíziós interjújában Ilie Bolojan miniszterelnök. A beszélgetés vissza is nézhető, ugyanis pontosabb képet a nyilatkozatok egésze nyújt, a kiragadott megjegyzések könnyen tévútra terelhetik az érdeklődőt.
Ennek lehetősége már tegnap érzékelhetővé vált, Bolojannak a nyugdíjkorhatár emelésére vonatkozó kijelentését azonnal felkapták a hírportálok, a kormányszóvivőnek tegnap pontosítania is kellett: a kabinet e pillanatban nem tárgyal a munkavállalók többségére vonatkozó, mostani nyugdíjkorhatár emeléséről.
Hogy került napirendre mégis mindez? Elszólta volna magát Bolojan?
Nem, a miniszterelnök végig következetes volt, a felvetett témakörökben ismert álláspontját erősítette meg, illetve azt, hogy azokon nem változtat. Ám a beszélgetés végén azt kérdezte tőle a riporter, hogy a harmadik megszorítási csomag vonatkozik-e majd további, szintén különnyugdíjban részesülő társadalmi csoportokra. Bolojan e felvetésre hozta szóba a nyugdíjkorhatár kérdését, rögzítve, hogy a munkaerőpiacon több dolgozóra van szükség, mert ha tíz év múlva 400–500 ezren nyugdíjba vonulnak, e generációt csupán mintegy 200 ezer munkavállaló követi, ezért, akár tetszik, akár nem, meg kell majd emelni a nyugdíjkorhatárt – beleértve a különnyugdíjasok csoportjait is –, ellenkező esetben öt-tíz év múltán a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válik.
Bolojan valójában semmi újat nem mondott, hiszen az úgynevezett „dekrétumgeneráció” kiöregedéséről beszél, illetve a társadalombiztosítási járulékot fizető – ebből finanszírozzák az állami nyugdíjrendszert – alkalmazottak számának öt-tíz év múltán várható jelentős csökkenéséről. Csakhogy a távlatok fürkészése általában nem kérdés a romániai napi politikában, miközben e súlyos társadalmi és demográfiai gondra már rég figyelmeztetnek a szakértők. Bolojan tehát ismételten nem azt mondja, amit a nagy többség hallani szeretne, hanem nevén nevezi azt, amit mások leginkább a szőnyeg alá sepernének. Ezért jelezte, hogy e probléma fenyegető, ezért állította, hogy az állam hiteleivel nem zálogosíthatja el a mai fiatalok jövőjét, hiszen a hitelek kamata már most évente meghaladja a tízmilliárd eurót, leegyszerűsítve, minden elköltött 3 lejből 1 lejt hitelből fedez az állam. És ez az út nem járható, állítja, joggal.
E pillanatban nem csupán az oktatás terén halmozódnak tehát a problémák, egy nagy problémahalmaz az egész ország. Bolojan elismerte, ő maga sem elégedett a pedagógusok fizetésével, többet érdemelnek, de korrekcióra csupán 2026-tól lesz lehetőség. A mostani, tűzoltásszerű megszorítások miatt mindenki elégedetlen, s az újabb felismerés, hogy íme, a népszerűséget hajhászó, fenntarthatatlan politikai döntések ára utólag mindig busásan megfizetendő, e pillanatban csak sovány vigaszt jelent. Leginkább az nyer újabb megerősítést, hogy a populizmus nem csupán ártalmas, bizony költséges mulatság is, ezért annak minden formája elutasítandó.
Ilie Bolojan. Fotó: gov.ro