Székely Géza hívó szavára idén huszonhat képzőművész válaszolt személyes jelenléttel vagy küldött munkákkal. Gyakran hallani az alkotóktól a kész produktumról, hogy munka. A befogadó néző borzong a hétköznapi cselekvést jelző gesztus ellen, hiszen a fárasztó munka felett álló ünnepi kategóriába akarja emelni az alkotást. Így lesz belőle műalkotás. A faluba visszatérő művészek mégis a munka rendszerezett időbeosztásában dolgoznak. Keresik az ötleteket, a kiválasztott terep motívumrendszerét, a tavalyi benyomások újraélését.
Rajzoló gyermekek
Székely Géza grafikus és nyugalmazott rajztanár már a nyár kezdetén hozzákezd a befogadó terep előkészítéséhez. A portáján heti két alkalommal, rendszerességgel rajzoló gyerekek tevékenysége hozza magával családjaik ráhangolódását. A rajzolás mélyebb szemlélődést, koncentrálást, megoldási dilemmák megélését és végső döntést is jelent. A zárókiállítás gyerekképeit látva elcsodálkozhatunk, hogy az ötéves kisgyerek a legabsztraktabb szabadsággal rajzol, majd a nagyobbaknak a mimézis vezeti ceruzáját, és időnként az egyéni megoldások mégis önmagukra szabják a látottakat.
Kozma Rozália: Apáczai Csere János
Bartha Árpád kiállítása
Az alkotótábor minden évben az egyik képzőművész egyéni kiállításával veszi kezdetét. Idén a brassói Bartha Árpád grafikusé nyitotta meg az eseménysort.
Bartha Árpád az alkotótábor elkötelezett tagja, hiszen állandó jelenlétével egy stabil pont ezen a fórumhelyen. Mindig az első naptól a lezárásig aktívan jelen van. A nagyon markáns vonalrajz-életművéből minden évben olyan képeket ajándékoz az alkotótábor gyűjteményébe, amelyek a tőle megszokott képi megoldásokat felülírják. Így a kiállításokat éberen követő néző számára mindig érdekes felfedezés, hogy miként lehet az eddig látottakat felülmúlni. A műfaji átjárások új szituációba hozzák motívumait. A kézi rajz és lenyomatok találkozása, valamint a fotó újragondolása, a grafika és festészet határmezsgyéjén való egyensúlyozás gazdag variációját pattintja ki az alkotói fantáziának.
Csutak Levente: Tentamen
Bartha Árpád kiállításán látjuk, hogy a játékszabályok betartása tartja fenn a játék megvalósulásának teljességre törekvő örömelvét. Bartha Árpád az alkotó homo ludens szerepkörében a vonal adta bújócska, kiszámoló – aki bújt, aki nem – felfokozott életkedvét hívja létre rajzain. Fekete, folytonos kontúrvonala zárt vagy nyitott struktúrákat végigzsinórozva vezető főszereplője képeinek. Életvonalnak is nevezhetjük, hiszen látjuk, valami mikor kezdődik és mikor ér véget, fogantatásától milyen életteret jár be a lélek. Láthatjuk, hogy a valóságból vett ötlet egy vonal táncoltatása révén hogyan járja végig a számára szabott keretet.
A sík a kivágások által játszik egy mögöttes világ tátongó dimenziójával. A vágások által a megnyitott terek a ringatózó nyugalom helyett tátongó szakadékokat alkotnak. A vonalak vertikális és horizontális kapcsolatrendszerének játékszabályaira épül a táji elemek kecses ornamentikája, világfák lombkoronája vagy tájak domborzatának gyakran szecessziós stilizációkba szerveződő vonalsűrítménye. Egy képen belül vonalak kisebb egységeivel tart fenn szimmetrikus képmezőket vagy teremt erős kontrasztokat. A színek előrelépése erős kontrasztokra támaszkodva és kevés átmeneti tónusra hangolva viszik a grafikus vénát festői terepre.
Györgyjakab Boróka: Üres házak
Apáczai Csere János szellemét idézték fel
Székely Géza házigazda minden évben egy-egy szellemi atyát rendel az alkotótábor horizontja fölé. Idén Apáczai Csere János szellemét idézték fel. Segítségükre volt Salamon Ferenc tanár úr előadása is, valamint az Apácán tett közös kirándulás. Székely Géza hitvallásáról elmondható, hogy éber figyelemmel őrködik a múlt szellemi nagysága fölött, és erős benne az átmentő és átörökítő szándék.
Apáczai Enciklopédiája egy rendszerezett tudást ígér, ami a mai ember információrobbanással szembesülő világával ellentmond. Ezért mégis a megbízható rendszer vágyával viszonyulunk e letűnt kor emlékéhez (Vass Csaba).
Sárosi Csaba: A falu
A kiállításon Apáca többféle utalásrendszerben kel életre. Lehet az a grafikákon egy utcarészlet, amelyre a nagy szellemi előd életútjának újabb állomásai vetülnek rá, vagy lehetnek fotókon a kakaslövő néprajzi rítus felvételei (Nagy Lajos, Udvardi Árpád).
Csutak Levente nagyon elkötelezetten a lokális és egyetemes kultúra közti kapcsolatrendszereket modellezi a Csernátonnak hagyott nagy méretű tollrajzain. Szellemi őrként a képnek egy figyelmeztető és emlékeztető didaktikus szándékot ad. Apáczai Csere János életmozzanatai mellett a két Bolyai szellemi nagyságát idézi.
Az Enciklopédia fedőlapjának tudásfája szintén inspirálta az alkotókat. Más és más technikai megoldással felidézni egy jelképet az elköteleződést jelenti. Az Apáczai nevét viselő oskola is erős szellemi védőbástyaként emelkedik a magasba (Székely Géza), hiszen közösségként addig vagyunk és leszünk, amíg a kötődéseinkben erősítjük a hálót múlt és jelen között (Deák Barna, Gál Orsolya Kinga, Kozma Rozália).
Tibád Eszter: Csernátoni hangulat
Érezzük, az erdélyi ember és így az erdélyi alkotó számára is a történelmi tudat tartópillér. Tompa Lehel szobrainak utalásrendszere a kis méret játékában a nagy történethez való kapcsolódás szándékát mutatja. Az Ausztriában élő szobrászművész erős transzilván kötődést közvetít. Kilyén Katalin idegenben készült akvarelljei a csernátoni dombok kontúrvonalait kottázzák, ami halk és szelíd dallamokat ébreszt.
A domináns apácai utalás között ki-kiemelkedik egy-egy csernátoni jelkép. Deák Angéla drámai fotóin a családi porta egy-egy mozzanata nagyítódik fel. Györgyjakab Boróka az alkotótáborba először kapcsolódva be a Kalacs-hegy magaslatából rajzolja a falu domborzatát, majd a múzeumudvar számára kedves búvóhelyeit viszi játékosan előkészített felületre, ami jelzi, hogy a kép egy vendégelem, utalás, lehetséges mimézis. Szász Barbara Jókai Tengerszemű hölgyével azonosul, és kollázsával próbálja jelezni, hogy múlt és jelen síkjai éles kontrasztban állnak egymással. Sárosi Csaba a csernátoni utcarészletben az öreg fűzfa szép rajzolatával a tanú szerepét jelöli ki, aki tengelyként őrködik a világ fölött.
Simó Enikő: Panel
Filcz Leopold szintézist teremtő nagy olajfestménye a tavalyi tábor emlékei közül a múzeumudvar sajátos jelképtárát idézi intenzív színmezőben. A mozaikok egy együtt mozduló szellemi összetartozás dinamikáját keltik életre, ahol a kép a képben tevődik egymásra.
Nagyon sajátos konstrukciókat alkottak a textilművészek. Náluk a részecsékből felépülő egész elve lépett előtérbe idén (Deák M. Ria, Simó Enikő és Tibáld Eszter).
Filcz Leopold: Burrogtató
Az alkotótábor küldetése, hogy az erdélyi képzőművészeti életben a lokális kultúra egyetemes üzeneteit keresse és tárja fel. A divatos trendek helyett rámutasson, hogy örökségünket miként lehet korszerűvé tenni és másokkal elfogadtatni. Kiállító művészek: Albert Levente, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Bartha Árpád, Csutak Levente, Deák Angéla, Deák Barnabás, Deák M. Ria, Filtz Leopold, Gál Orsolya Kinga, Györgyjakab Boróka, Kilyén Katalin, Kapócsy Judit, Kozma Rozália, Magdó István, Nagy Lajos, Petrovits István, Sárosi Csaba, Sárosi Mátyás, Simó Enikő, Szász Barbara, Székely Géza, Tibád Eszter, Tompa Lehel, Udvardi Árpád és Vass Csaba.
Deák Ferenc
(A VIII. IKA alkotótábor zárókiállítása megtekinthető a csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtár Pince Galériájában október 6-ig.)
