A húsvéti öntözést is elő szokták hozni március 15-re, és olyankor nem spórolnak a vízágyúkkal való locsolással. Október 23-án sem. Nálunk a március 15-ék midig szebbek voltak, mint Magyarországon, ahol nem is igen tudnak ünnepelni. Sólyom Lászlót eltanácsolták attól, hogy ide jöjjön. Az ilyen látogatások két ország között általában kölcsönösek. Már régebb Adrian Năstase a román nemzeti ünnepet Magyarországon ünnepelte volt, és koccintgatott is Kovács Lászlóval a Kempinszky Szállóban ennek örömére. A tavaly viszont senki nem volt ott december elsején. Akkor a kölcsönösség elve alapján ne jöjjön onnan se senki ide a magyar nemzeti ünnepen! Ezért nemkívánatos személy Sólyom László sem most, március 15-én Romániában. A logika érthető, nem? Különben is van nekünk saját elnökünk, akit saját magunk és mások választottak meg nekünk elnöknek. Ő elég gyakran látogat. Idén is már kétszer. Mi az, hogy mi Sólyom Lászlót is elnökünknek tekintjük. Jóból is megárt a sok. Hát még elnökből! Ha nekünk két elnökünk is van, az már pozitív diszkriminációt jelent, ami ugyebár, elfogadhatatlan. Amúgy is katonai repülőgéppel akart jönni. Lehet, hogy titokban még fegyvert is hozott volna magával az autonómia kiharcolása céljából? Ez gyanítható, mert a borsi határátkelőhelyen is megvárakoztatták, bizonyosan átkutatták az autóját. Végül is biztosan nem mert fegyvert hozni nekünk az autonómiaharchoz, mert félt, hogy megtalálják, és visszafordítják a határon. Sólyom László szerbiai jelenléte sem volt kívánatos a március 15-i ünnepségeken. Mi sem vagyunk nagyon kívánatosak a Magyarországot körülvevő országokban. Ezen országoknak valójában csak az elcsatolt területek kellettek, mi nem igazán hiányoztunk, csak nem volt, mit kezdeniük velünk. A csehszlovák állam próbálkozott a magyarok elkergetésével a Benes-dekrétumok segítségével. Akkor nem jött össze, de még mindig érvényben vannak a dekrétumok, és ha így megy, újra lehet ezeket aktivizálni. Tudják ők, hogy milyen erős ország Magyarország, és bármit megtehetnek, mert úgysem képes kiállni a szomszédokkal szemben, érettünk. A rockzenészből lett cseh emberjogi miniszter megmondta Pozsonyban, hogy Magyarország: lepényország. A történész Kun Miklós, aki járatos a szláv nyelvekben, megmagyarázta a Duna TV nézőinek, hogy ne gondoljunk rosszra. Nem a megehető lepényt értik alatta a csehek, szlovákok, hanem igenis, a tehénlepényt! Sólyom László nem szavazatokat szerezni jött hozzánk, hanem ünnepelni. A Nyerges-tetőn ő nyeregben érezhette magát. A mi román elnökünk, Băsescu is próbálkozott nálunk kétszer, de nem tudom, nyeregben érezheti-e közöttünk majd magát a következő választásokon. Rájöhet lassan, nem jól kampányolt a sohával Budapesten. Most gondolja, megpróbálkozik a sohát mindig is vallókkal. Azok bizonyosan rá szavaznak.