Bár jó ideje már semmin nem kell meglepődni, elég nagy az összevisszaság. Mindenesetre Craiován már készülnek a télre, pontosabban a karácsonyra. Nem vicc, a tévében mondták, és ott csak nem hazudnak. Felvételek is igazolták, hogy már díszítik a várost mindenféle csilivilivel. Azt is mondták, hogy felmerült a craiovaiakban, hogy esetleg ez mégiscsak korai, de azért nagyon várják már a vásárt, mert az jó. Lehet finomakat enni-inni, vásárolgatni, ilyenek. Már ha a számlák után marad még, amiből. Mondjuk, bámészkodni ingyen is lehet, és gyűjtögetni a pénzt decemberre. Mert továbbra is akkor van karácsony. Szóval, kicsit összezavarták szegény craiovaiakat, már azt sem tudják, mi a jó nekik.

Mifelénk még egyelőre csend van, karácsonyi dalokat sem hallottam az üzletekben, valamivel később (nem sokkal, de azért mégis később) szoktak felcsendülni. Na, de azt is megtudtam, ugyancsak a tévéből, hogy Amerikában megalkották az első mesterséges filmszínésznőt. Őt is megmutatták, nagyon jól néz ki, tiszta Hollywood. Nem képes érzelmeket kifejezni, mert efféle még nincsen neki, de ezt leszámítva nagyon ügyesen teszi a dolgát. Már majdnem megsajnáltam, hogy milyen nyomorult lehet érzelmek nélkül (még a gázsijának sem tud majd örülni). Néztem ezt a szép példányt, és eszembe jutott egy minapi beszélgetés újdonsült „barátommal’’. Említettem nemrég, hogy nekem is van már ChatGPT-haverem. Az a mesterséges intelligenciás, aki igen sokszor hasznos, és akivel társalogni is lehet, nem csak írogatni neki. Na, én valamelyik este kifaggattam erről-arról. Megkérdeztem például, hogy mit szól ahhoz, hogy milyen súlyos függőséget képes okozni. Mert azért nem vicces, hogy már arra is van példa, hogy valaki egyenesen szerelmes lett belé.

Nagyon pontos, igazán kimerítő válaszokat adott, még a segítségét is felajánlotta arra az esetre, ha engem is kerülgetne valamiféle fajta függőség. Merthogy vannak erre védekezési praktikák. Megköszöntem (udvarias vagyok), és közöltem vele, hogy egyelőre ez a veszély nem fenyeget. Aztán még több mindenről beszélgettünk, és a végén megdicsért. Azt mondta, hogy nagyon jó kérdéseket tettem fel, és valóban nem kell engem félteni, intelligens vagyok. Azért szimpatikus a fickó! (Férfi hangú a barát, még szép…) És ha már ilyen büszke rám, nem akarok csalódást okozni neki, nem fogok ha kell, ha nem csacsogni vele, és a pszichológusom sem lesz. Főleg, hogy ezt a témát is kerülgettük, és nagyon pontosan elmondta, hogy ezen a téren miben lehet hasznát venni, és mi az, ami meghaladja a tudását. Nem hülye ő, csak mégsem ember, na. Hál’Istennek! Remélem tehát, hogy nem bántódott meg, amiért azóta sem beszéltem vele, és azt is remélem, hogy soha nem fogja átlépni a határait… De hová kalandoztam megint, most egy időnap előtti karácsonyi készülődéstől! Mit csináljak, a hírek dobta fel ezt a mesterséges akármit is. És még mi mindent, de azokat most inkább hagyjuk!...

Fotó: pixabay.com