Hétfőn különböző előadásokkal három helyszínen kezdődtek meg az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvényei, melyeket idén a 31. alkalommal szervezett meg a baróti székhelyű, 1990-ben alapított Gaál Mózes Közművelődési Egyesület.
A közművelődés és tudományosság terjesztését zászlajára tűző szervezet vasárnapig tartó egyhetes rendezvénye idén Erdővidék húsz településén, közel negyven előadással várja az érdeklődőket. A változatos programok között szerepelnek koncertek, motivációs előadások, kerekasztal-beszélgetések, zenés gyermekfoglalkozások, kiállításmegnyitók, filmvetítések, mesterségbemutatók, de lesz kalákafőzés, és átadják az Erdővidék Kultúrájáért Díjat is.
Hétfőn a nagyajtai Áldás Házában Szabó Előd volt ürmösi, jelenleg székelykeresztúri unitárius lelkész Üzenet a Vadrózsák kelyhéből címmel Kriza János életéről tartott emlékezetes előadást népes közönség előtt. Szabó Előd a nagyajtai születésű jeles néprajzkutatónak, Erdély volt unitárius püspökének egyenes ági leszármazottja, így életéről hitelesebben más aligha beszélhetett volna, ráadásul az arra legalkalmasabb helyszínen, ott, ahol Kriza János született, a nagyajtai unitárius paplakon. „Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” – kezdte előadását az unitárius egyház címerében is megjelenő bibliai idézettel a lelkész, mely mondás, mint jelezte, összefoglalja Kriza János életművének, munkásságának a velejét. Annak a munkásságnak, melynek alakulásába már Kriza János születése előtt beleszólt a gondviselés, hiszen édesapja torockói bányászként balesetet szenvedett, így a kétkezi munkát nem tudta tovább folytatni, ezért pap lett belőle. Nagyajtára került, ahol gyermeke, Kriza János is megszületett.
Nagyajtáról indulva Kriza életútja igencsak szövevényes: tanulmányait a szülőfaluban kezdte, aztán Torockón és Székelykeresztúron folytatta, végül a kolozsvári egyetemen jogot, filozófiát és természetesen teológiát hallgatott. A kolozsvári egyházközség meghívta papnak, ám feltételül szabták neki, hogy előbb külföldön képezze még magát. Berlinbe küldték, ahonnan viszont betegség miatt idő előtt haza kellett térnie. Elfoglalta a kolozsvári papi állást, 1841-ben tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, 1861-ben az ő kezdeményezésére indult el a Keresztény Magvető című, ma is megjelenő teológiai folyóirat.
„Az 1848-as forradalom után az osztrákok megtiltották az erdélyi unitáriusoknak, hogy püspököt válasszanak, ezért hosszú ideig a főjegyző vezette az egyházat egészen 1861-ig, amikor végre püspökválasztásra kerülhetett sor. Meglepetésre nem a főjegyzőt, hanem Kriza Jánost választották püspöknek” – magyarázta az előadó. Kriza János püspökségének kiemelkedő pillanata 1868, az unitárius egyház fennállása 300. évfordulójának megünneplése volt, nevéhez fűződik az angol-amerikai unitárius hittestvérekkel való kapcsolatok megerősítése is. „Tollam elhajtottam, nyugvó végpontra jutottam, /Minthogy jól eveze, nyugszik a Kriza keze” – írta verssorában 1875-ben bekövetkezett halála előtt Kriza.
Kriza elsősorban költő volt, hangsúlyozta Szabó Előd, de foglalkozott történelemmel, a társadalom nagy kérdéseivel is. Papként egy érdekes időszakban szolgált, elmélete az volt, hogy észszerű vallást kell hirdetni, kegyességet, mely az észnek erőt, a szívnek melegséget ad. Teológusként is jelentős munkát fejtett ki, ő volt az első, aki behozott egy észak-amerikai vonalat a magyar unitárius egyházba. Legfőbb szenvedélye azonban a népköltészet gyűjtése volt, de erre volt a legkevesebb ideje. Folyamatosan levelezett, hatalmas munkát fejtett ki, de állandó pénzhiánnyal küszködött. Ráadásul az egyháza sem nézte jó szemmel ez irányú tevékenységét. Népköltési gyűjteménye, a Vadrózsák azért jelentős, mert ragaszkodott az eredetiséghez, hangsúlyt fektetett arra is, hogy különválassza a népköltészetet a műköltészettől, szinte mindent gyűjtött, például azt is, hogyan beszélnek az emberek, aztán meséket, találós kérdéseket, egyebeket is. A Vadrózsák első kiadása 1863-ban jelent meg, ez volt az első kötet, a második megjelenésére pedig nem kevesebb, mint 150 évet kellett várni, az 2013-ban történt meg.
„Kriza János észrevette és észrevetette másokkal is, hogy az élet tele van csodákkal, és minden nehézség ellenére ezek a csodák az élet örömeit jelentik, mely életet érdemes alázattal és humorral élni, ahogy Kriza János is tette, ez számára egy túlélési stratégiát jelentett” – összegezett Szabó Előd, az estét egy, az igazságról és a hamisságról szóló háromszéki népmesével zárva.
A tartalmas, a 31. Erdővidéki Közművelődési Napokat hangsúlyosan, színvonalasan indító előadást a házigazdák, Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész és családjának vendégszeretete egészítette ki, akik teával, szendvicsekkel, süteményekkel kínálták a jelenlevőket, Fekete tiszteletes pedig végül több, októberben Nagyajtán sorra kerülő rendezvényt is bejelentett: október 12-én a negyedik Erdélyi Népmesemondó Találkozót tartják Nagyajtán, aztán október 18-án egyházköri kórustalálkozóra kerül sor, végül október 25-én Moyses Márton és mártírtársai emlékére emlékművet avatnak.
