A kormány szeptember elsején vállalt felelősséget öt jogszabályért, ezek közül négy az alkotmánybíróság elé került. Három ellen az ellenzéki pártok nyújtottak be óvást, a bírák nyugdíjazását megreformáló törvénnyel kapcsolatban a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) fogalmazott meg kifogásokat. Egyes állami hatóságok – az Országos Távközlési Szabályozó Hatóság (ANCOM), az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) és a Pénzügyi Felügyelet (ASF) – hatékonyabbá tételét célzó törvény elleni óvást az alkotmánybíróság még szeptember 24-én elutasította. Tegnap ugyanezt tette azzal a jogszabállyal, amely az állami vállalatok juttatásait korlátozza, és átment az alkotmánybírák szigorú szűrőjén az a törvény is, mely – a kormány szerint – hatékonyabbá teszi majd az egészségügy finanszírozását. Még két hétig emésztgetik azonban azt a jogszabályt, amely saját és brancsbéli kollégáik nagyon korai (és elvtelenül magas juttatásokkal járó) nyugdíjazását korlátozta volna. 

Régóta téma a bírák és ügyészek nyugdíja, és a szigorítások eddig mindig elbuktak az alkotmánybíróságon. Most is hatalmas volt felháborodásuk a kormány javaslata miatt, az érintettek az igazságszolgáltatás függetlenségének és alkotmányos szerepének gyengítésére irányuló kísérletnek nevezték azt, pedig nincs szó egyéb­ről, csupán méltányosságról. Bármennyire fontos ágazat az igazságszolgáltatás, nehezen elfogadható, hogy legfőbb művelői 48–49 évesen nyugállományba vonulhatnak, amikor az átlagpolgárnak 62–65 éves koráig kell gürcölnie. Az igazságszolgáltatás bajnokai átlagosan 24 ezer lejes havi nyugdíjat kapnak (a vezetői tisztséget betöltött bírák juttatása a 35–40 ezer lejt is eléri), akkor, amikor a romániai átlagnyugdíj 2770 lej. A mostani „reformtervezettel” sem járnának nagyon rosszul, tíz év alatt emelkedne 65 évre a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatára, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő pedig a jelenlegi 25 évről 35 évre. Nyugdíjuk az utolsó nettó fizetésük 70 százaléka lenne a jelenlegi 100 százalék helyett – ha számolunk egy kicsit, láthatjuk, még ez is sokszorosa az átlagnak. 

A 90-es évek végén a bírósági korrupció visszaszorítása okán vezették be a különböző kedvezményeket az igazságszolgáltatásban dolgozók számára, és ezek köre az évek során egyre bővült, kiváltságaik egyre gyarapodtak, s ezekkel egyenes arányban nőtt arroganciájuk és felsőbbrendűségi tudatuk. Nem tűnt el a korrupció, téves, vitatható ítélet is van bőven, mégsem hajlandóak lemondani méltánytalan különleges jogosultságaik egy apró szeletkéjéről. Függetlenségüket, a jogbiztonság elvét harsogják, az sem zavarja őket, hogy az ország több százmillió eurót veszít, ha nem teljesíti az erre vonatkozó vállalását, és a miniszterelnök lemondása, egy esetleges (de többször belengetett) kormányválság miatt sem aggódnak.

Az alkotmánybírák pedig gondolkoznak, húzzák az időt, de azt a látszatot akarják kelteni, hogy alaposan megfontolják döntésüket. Zsebüket és kiváltságaikat féltik, nemet nem akarnak, igent nem mernek mondani. Amit látunk, nem más, mint egy jobb sorsra hivatott, magas rangú testület megvetést érdemlő, gyáva alamuszisága. 

Fotó: Facebook / Curtea Constituțională a României