A telek kertjébe mindent betelepített, amit csak lehetett, s az ár sokszor leiszapolta azt. Óvodáskoromban a kertbe menekített édesapám, amikor megrázta Háromszéket az 1940-es nagy földrengés, amire jól emlékszem. Óvodába a Nagy György utcába jártam, a Kossuth utcai magyar népiskolában kezdem az első osztályt. A megismétlődő nagy árvizek miatt szüleim úgy határoztak, hogy Árkosra költöznek, ahol egy alaposan lelakott házat vásároltak. Apám felújította a nyári konyhát, s a búbos kemence kéményére ráfestette: 1943. Ekkor lettem másodszor árkosi lakos.

Kurta Áron bácsi volt az egyik szomszédunk, nyugodjék, szivarcsikkje mindig rá volt ragasztva a szája alsó peremére. Nekem mesélt, én hallgattam. „Én vőfély voltam, s abban az időben csak egy embernek volt esőtartója a faluban, és nekem!” A másik szomszédunk Tódor János bácsi volt. Egyszer-egyszer többet hajtott fel a kelletnél, akkor pedig mindig kötekedett a feleségével, s kiáltotta (mi is hallottuk): Ki ennek a háznak az ura, Maris?! – Te vagy, János, te vagy – felelt az asszony.

Második osztályban az alszegi felekezeti iskolába jártunk, az osztály falán még ott volt a Horthy házaspár portréja, 1944 végén már más kép került a falra. Nagy kertünk volt, ott termett a cigányalma és a batul, édesanyám megismertette velem a „burjányokat” (gyomokat), szerettem gyomlálni.

Máthé Árpád polgármester

Utcánkban (akkor Geréb utca volt a neve) csordogált a Falupataka. Sokszor megsértette lábunkat Béni öcsémmel az üvegszilánk a patakban. Vizében fickándoztak a piros pettyes pisztrángok, Szentkereszty Béla báró telepítette azokat a kastélykertben lévő tóba, ahonnan nagyvíz idején elszabadultak. Öcsém Daragics Béla barátjával együtt sokat kifogott belőlük gombostűből készített horoggal. A mi birodalmunk volt a hatalmas kert s a nem messze elterülő Szentkereszty-kastélykert. Csodálkoztunk a kert végében álló sírkövön, feliratát én már ki tudtam betűzni: „Itt nyugszanak hű kutyáim”, mármint a báróé. Könnyen megbarátkoztunk a kastélyt elözönlő orosz katonákkal, csodálkoztunk azon, amikor bakancsukkal tapodták a nagy zongora billentyűzetét. A báró már az oroszok bejövetele előtt meghalt, temetésére is emlékszem, nyolcéves voltam. Apámat behívták a székely határőrökhöz az Úz völgyébe, anyám rendezte a családot, két fiúgyermeket, olykor még disznót is tartott. Eleinte gyalog futott Árkostól Szentgyörgyig, mert pontosan délben kettőkor fújt a gyár, és akkor nem volt munkásszállító kocsi.

1936 nyarán apám gyalog indult szüleihez Árkosra, anyám (Sikó Irén, na innen a Sikó-hegy) nem akart otthon maradni, velem volt viselős. A Geje falurész felső felében lakott nagyapám, Kisgyörgy Béniám (a faluban: az öreg Küsbéni!). Ott érték édesanyámat a szülési fájdalmak, június 21-én világra hozott a falu bábaasszonya, Jula néni: megszülettem. „Ne menjen haza, Irénke – mondta nagyanyám (Veres Eszter) –, megtanítom fereszteni a gyermeket, felöltöztetjük, s megkérjük Végh Béniám esperes urat, hogy keresztelje meg. Kész gyermekkel menjenek haza!”

Sepsiszentgyörgyön laktunk, de én Árkoson születtem, azt tartom szülőfalumnak. Ezer szál köt hozzá, érzem, hogy szeretem, tele van kedves emlékekkel. Szerettem a könyveket, édesanyám hozott be felvételizni a Mikóba. „Én akartam, hogy mikós diák legyél – mondta –, gyere, rendeljünk mikós sapkát!”

Negyvennyolcas obeliszk

Az árokban fekvő falu

A 827 méter magas, kúp alakú Sikó-hegyet a sepsiszentgyörgyi református Sikó család birtokolta, majd eladta, előhegye ez a Baróti-hegység napkeleti nyúlványának. A Görgő- és a Havad-tetőt (1017 és 1019 m) uraló hegy kimagasló csúcsát fenyősapka födi, messziről is jól lehet látni. Lombhullató bükkösök és tölgyesek, hegyi legelők, puszták világa ez. A Sugás-, Benkő- és Geje-patakból kialakuló Nagy- vagy Árkosi patak völgyét üli meg a település: Árkos.

Nevét származtatták már avar kori sáncoktól, Árkos nevű ősfoglaló székely férfinévből, de aki egyszer eljutott ide, láthatja: árokban fekvő falu. Írásos dokumentumokban a pápai tizedjegyzékben fordul első ízben 1332-ben Arkus néven, az 1567-es összeíráskor 30 kapuval jegyzik be. A XX. század elején 1558, 2002-ben 1288 fő élt itt.

Nemcsak a szájhagyomány, hanem egy családnév is bizonyítja annak a valószínűségét, hogy Árkos őslakossága a közeli Szentegyházi-dombon fekvő régi telep és az Olt mentén fekvő, de 1567-ben már lakatlan Bedeháza nevű település ide menekült lakóiból verbuválódhatott. A 19. század elején még Árkoshoz tartozott a mai Sugásfürdő területe is, melyet Sepsiszentgyörgy a fürdő és üdülőtelep kiépítése, fejlesztése céljából megvásárolt.

Községközpont

Eléggé tarka a vidék földtani ábrázata. A mélyben rejtőzködő őstalapzatot a Kárpátok belső, mintegy 150 millió évvel ezelőtt kialakult krétakori képződményei képezik. A homokkőből, mészmárgákból, agyagpalákból álló rétegösszletekben, mint mazsola a kalácsban, az egykori jura tenger képződményeiből megmaradt hatalmas mészkőtömbök (olisztolitok) találhatók-láthatók. Ezek képezték a letűnt századokban a környéken kialakult mészégetés alapanyagát. Ezekből a kőzetekből épül fel a Baróti-hegység, és ezeknek volt a legjobb ismerője Kiss Ernő (1887–1918), az első világháború hőseként tragikus hirtelenséggel elhalt geológus, a falu szülötte, aki a Cserelői kőbánya rétegeiben felfedezte azoknak a megkövült ős lábasfejűeknek a maradványait, melyekről, mint a híres árkosi ammoniteszfaunáról, ma is gyakran tesz említést a hazai román kortárs geológiai irodalom. A község határában fekvő vámhivatal építésekor ős gímszarvas, a Tóth Kálmán-féle bennvaló területéről őstulok szarv- és fogmaradványai kerültek napvilágra.

Kincse ennek a községnek az ásványvíz. Itt palackozták a múltban a Gloria-forrás vizét. Az árkosi erdő mélyén lapul az Égeveszi, Árnyékpataki, Cukrász borvízforrás és Veress Samu borvize. A savanyúvizek a mélyben lévő szén-dioxidnak köszönhetik keletkezésüket, ez képezi Sugásfürdő mofettájának (száraz gázfürdőjének) gyógyító gázát.

Hunyadi Olga

Kik lakták e helyet korábban?

Innen sajnos jobbára csak szórványos régészeti leletek kerültek napvilágra. 1883-ban Benkő Ferenc egy „kőből való fejszét”, majd a Vadason egy „kőfokost” talált, 1891-ben pedig két kőeszköz került a faluból a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba. 1928-ban „a rézkor végéről vagy a bronzkor elejéről származó két fejszét” találtak. Ezeket Roska Márton régész határozta meg. Id. Bíró Mihály kovácsmester műhelyébe egy rézbaltát vittek be, Dancs József pedig a Gejemezején rézsalak- és holt szenes rétegből két rézbaltát és egy rézből való nyílhegyet mentett meg. Az 1920-as években Incze Kálmán az alszegi lakótelkének Éhmáj mezőrészre rúgó oldalában őskori agyagedényégető kemencére bukkant Régeni Áron kántortanító jelenlétében. A töredékekből egy 20 cm magas, keskeny nyakú kancsót lehetett összeállítani. A falu közeléből, az ún. Sicc-kertből előkerült cseréppipát e sorok írója testvéröccsének, Kisgyörgy Benjáminnak a hagyatékában őrzik. A szakemberek szerint a IV. századból származik és a Székely Nemzeti Múzeumban található egy ujjbenyomatokkal díszített cserépedényalj is, amelyet néhai Kisgyörgy Benjámin talált 1955-ben a Veresgödör nevű árokban, a Szentkereszty-kastély mögött.

Bedeházán és a Szentegyháza nevű helyen azonban végeztek régészeti feltárásokat. Előbbi helyen kora középkori kerámiát, 11–13. századi lakásmaradványokat tárt fel László Ferenc (1912), majd 1949-ben az akkori sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum és a Román Akadémia közös régészcsoportja. A régészeti lelőhelyként számontartott Szentegyházán egy régi román kori, félköríves szentélyű és egyhajós templom alapjait (28×9,5 m) tárták fel 1958-ban. Ezt kör alakú vár övezte. A szakemberek szerint a 14. század elején épült. A leletmentők kerámiát és csontokat találtak. 

Ez lehetett a régi Árkos temploma. A helyet emléktáblával jelölte meg Bálint Zoltán a Dahlström Kálmán Művelődési Társaság nevében. 1985-ben 261 thassosi tetradrachmára, a római köztársaság idejéből származó éremleletre bukkantak a Vásármezeje mezőrészen. A Bukarestbe került lelet azt bizonyítja – írta az azt feldolgozó Székely Zoltán –, hogy „Kr. e. a 2–1. században (…) fontos kereskedelmi útvonal vezetett itt át” a falu alatt északi irányban az Olt völgyén.

Szüneten

Nem radinába jöttünk

Az már közelebbi történelem, hogy Pannónia felől később Háromszékre telepedtek a sebesi, avagy sepsi székelyek, akik a hosszú vándorlást átvészelhették, és új telephelyük a Sepsi nevet kapta, így Sepsiszék, Sepsiszentgyörgy is. Ki tudhatja? A lényeg az, hogy itt vagyunk, ezt a helyet ülte meg a mi népünk, itt teremtett magának sajátosan székely-magyar kultúrát, hagyományokat, s érthető, ha érzékeny arra, hogy 1100 esztendő után is jövevénynek titulálják ezen a földön. „Nem radinába jöttünk mi ide, és véletlenül itt felejtettük magunkat!” – oktatta ki nagyon találó módon még a diktatúra idején Czegő Zoltán azokat, akik kiérdemelték.

Az árkosiak szerint a lakosság elhagyta a régi Árkost templomával együtt, és felhúzódott a patak keskeny völgyébe, védettebb helyre, ahol református templomot és katolikus templomot, vártemplomot épített magának. A falu régi templomának emléke írásban is fennmaradt „Romlott Szentegyháza” helynév formájában. A megromosodott templom helyébe fenn, a mai falu szívében valamikor a gótika idejében új templomot épített magának a faluközösség. Bedeháza 1575-ben mint prédium szerepel egy okiratban, és sokáig működött itt még a báró Szentkereszty család Olt folyóra épített malma (Bedeházi malom). Az Árkos rövid történetét megíró Kiss Mihály unitárius lelkész-esperes számunkra ismeretlen forrás alapján azt írta, hogy „80 személy telepedett Árkosra Bedeházáról, és akkoron a többi kisebb településnek sem lehetett több lakója”.

A volt felekezeti iskola

A dolgok nehezebb fele

A századok folyamán mindenből kivette részét szülőfalum. A háromszéki önvédelmi harc idején, a ’48-as szabadságharcban küzdők között kimutatásaink szerint 60 személy „tüntette ki magát”, hősi halált halt, avagy a harcokban veszélyeztette életét. Huszonhat az árkosi hősi halottak száma. A többi a harcokból hazatért, megbecsült tagja lett a közösségnek, közöttük az én apai dédnagyapám, Kisgyörgy Mihály is (sírköve egy temetőrendezés során kőtárba került). Mind a Rikán Belüli Honvédegyletnek voltak tagjai. Ezekhez soroltuk az 1854-es Makk-féle mozgalom árkosi részvevőit, valamint Benkő Rafael feleségét, aki bújtatta és élelmezte az üldözött negyvennyolcas közvitézeket. Ezt a névsort kiegészítette saját kutatásai alapján Demeter Lajos helytörténész a falu unitárius lelkészével, Sárdi Sámuellel.

A hősi halottak közül Barabás Jankó Abrudbányán, Dancs Mózes Szászsebesnél, Kádár Ferenc a Tömösi-szorosban, Nagy Sándor pedig Szamosújvárnál esett el. Árkosi Szász István közvitéz az epres-tetői harcokban halt hősi halált, Koncza György huszár a temesvári csata hőse lett. A többi húsz személy a borgói és hétúri ütközet hőse.
Árkosi Bihari Mózes (1816–1886) unitárius pap, kántortanító és naplóíró forradalomra buzdító beszédeket mondott Sepsiszentgyörgyön és önkéntesen beállt honvédnek, részt vett a Makk-féle mozgalomban, amiért öt évet raboskodott Nagyszebenben, Gyulafehérváron és a bécsi Josefstadtban. Fogsági emlékek címmel megírta a forradalomról szóló emlék­iratát. Kiss Mihály esperes-lelkész hasonló életpályát futott be, üldözték és veszélyeztette életét. Ő volt az, aki feleségével, árkosi Barabás Juliannával és Lőrinczi Elek unitárius kántortanítóval összegyűjtötte a helyi és környékbeli népköltészet remekeit, papírra jegyezték Kóta Gyurka unitárius harangozó meséit, melyeket aztán Kriza János püspök közölt a Vadrózsák című művében.

Nem maradhat ki a felsorolásból báró Szentkereszty Zsigmond, aki huszár főhadnagyi rangban „állott az igazak oldalára”, amiért meghurcoltatás és hosszas nagyszebeni börtön volt az osztályrésze. 

Vántsa Lajos

Az árkosi Lőrincz fiúk közül Lőrincz József Bem tábornok kedvenc hadsegéde volt, és mint kitüntetett őrnagy tette le a fegyvert Dévánál. Az ő érdeme, hogy megmentette Bem napiparancsait. Benkő György, a buzgó református földbirtokos és „jóltevő” mint nagyenyedi diák csapott fel önkéntesen tüzérnek: üldözték, elfogták, kínozták és besorozták az osztrák hadseregbe.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére 2003-ban id. Rétyi Ödön, Árkos első kinevezett polgármestere, volt helybeli téeszelnök, vállalkozó állíttatott obeliszket. Ezzel egy időben ugyancsak a szépen felújított faluháza előtti emlékparkban emelt fém domborművel ellátott emlékművet a faluközösség a magyar államalapítás ezredik évfordulójának emlékére (tervezte néhai Deák Károly). A negyvennyolcas szabadságharc hőseinek névsorával-emléktáblájával még adósa a múltnak a helyi önkormányzat, a helybeli történelmi egyházak, a faluközösség. 

A rendszerváltás utáni időszakban két emléktáblával is gazdagodott a falu. 2007-ben a helybeli általános iskola névadójának, Gelei József (1885–1952) kolozsvári, majd szegedi egyetemi tanárnak, zoológusnak, az MTA tagjának és az Erdélyi Unitárius Egyház egykori főgondnokának emlékére helyezett el portrédomborműves márványtáblát Mezőtúr testvérváros önkormányzata, majd az idevaló származású árkosi Benkő Gyula (1888–1958) tanárnak, természettudósnak állított emléktáblát a mezőtúri Benkő Gyula Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont, Mezőtúr református egyháza a Nemzeti Civil Alapprogram révén (Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrász és éremművész munkája). Előbbi emléktábla a Gelei József nevét viselő iskola új épületén, utóbbi a községháza homlokfalán látható.

Bálinth Zoltán

A község jelene

Hogy az írásos anyagokon, a fennmaradt, műemlékként védett ingóságokon kívül (Szentkereszty-kastély stb.) mi maradt máig meg a szemnek, az iskoláskorú gyerekek számára és a községbe érkező turistáknak, arról Bálinth Zoltánt, a Vasalóház nevű szállóhely és a helytörténeti néprajzi gyűjtemény tulajdonosát kérdeztük.

– Aki útjában itt száll meg nálam – mondta –, az egész létesítmény és múltmaradvány fennmaradását segíti. Itt a helyi mezőgazdasági felszerelések, a famegmunkálás múltját fogja látni, van üvegművesség és kerámia díszítésére-készítésére vonatkozó helyi mintaanyag, de van egyház- és iskolatörténeti-oktatási adathalmaz is, mindenből bemutató egy helyen.

Volt és van Árkoson felnövekvő nemzedék, amelynek szüksége lesz az elmondottakat látni. A község új iskolájában, az újonnan bebútorozott régi unitárius felekezeti iskolában 21 pedagógus 122 gyereket oktat, tanít – tájékoztatott az igazgató, Hunyadi Olga. 

Kiss Mihály nyughelye

S mert közeledik a tél, megszólítottuk Váncsa Lajos erdő-közbirtokossági elnököt, aki elmondta, hogy tető alá kerülnek a télen kevésbé használatos gépi felszerelések, az erdőterület jussából évente 453 birtokossági öröklő/tag részesül, évente nyújtanak télre való támogatást a közületek és az intézmények számára is. 

A község területéhez tartozó kelet–délkeleti övezetekben (Hosszú, az Árkos-patak két oldalán) jelentős építkezések folynak – sorolta Máthé Árpád polgármester –, ezeket folyamatosan rendezni kell, s biztosítani az infrastrukturális beruházások folytatását. Folytatni akarják a volt sepsikőröspataki szénfejtés által elfoglalt mintegy 140 hektár árkosi földterület törvényes visszaszerzését is, amelyhez azonban jó szándékú hatósági támogatásra is szükségük lesz.