Demeter J. Ildikó
Az első telefonhívást a bukaresti tömbházrobbanás előtt 26 órával rögzítették: a lakók csütörtök reggel 7 óra 8 perckor hívták a Distrigaz szolgáltatót a lépcsőházban és a lakásokban is terjengő gázszag miatt. Egy csapat ki is ment, elzárta és lepecsételte a gázcsapot, kihelyezett egy tájékoztatót, hogy a szolgáltatást csak azután lehet helyreállítani, ha egy szakcég leellenőrizte a belső berendezéseket, aztán távozott.
A gázszag azonban maradt, a biztonsági berendezések vijjogtak, így hát a lakók a 112-es segélyhívó számon jelezték, hogy a probléma nem szűnt meg. Onnan a tűzoltókat küldték ki, akik megállapították, hogy tényleg gázszag van, és elzárták a csatlakozást (nyilatkozta Raed Arafat katasztrófavédelmi államtitkár). Közben némi füst is megjelent, ezért egy másik energiaszolgáltatót (a gázt és villanyáramot is szállító PPC-t) is kihívott valaki, ők azt állapították meg, hogy az elektromos panel füstöl, a vezetékek szigetelése megsérült, valószínűleg beázás miatt. Arról nincs hír, hogy ezzel a problémával mi lett, csak arról, hogy délután egy harmadik (meg nem nevezett) céget hívtak ki a gázszag miatt – és ettől kezdve válik valóban zavarossá a történet: egyes lakók szerint egy-másfél órára rá megint jött a gáz (a csövön is, nem csak a levegőben), mások szerint nem. Ami egyelőre biztos, az a tragikus végkifejlet: pénteken reggel a lakók ismét kihívták a Distrigazt, ám a csapat csak a 9 óra 8 perckor bekövetkezett robbanásra ért oda, és kapásból annyit állapított meg, hogy a gázcsap pecsétjét valaki feltörte; talán egy lakó, talán a délutáni cég embere, akinek nem akarták kifizetni az 1500 lejes kiszállási díjat. A már elkezdődött bűnügyi kivizsgálásnak tehát a gázcsap elzárására és megnyitására is fényt kell derítenie, de bőven van még kérdés.
A legsúlyosabb közülük az, hogy a csap elzárása után is erősen érződő gázszag és füst dacára miért távoztak az elhárításért riasztott cégek és katasztrófavédelmisek úgy, mint akik jól végezték a dolgukat. Ez a hozzáállás emberéletekbe került (a születendő gyermekkel együtt négybe), 13 súlyos (több esetben életveszélyes) sebesülést okozott, és családok százait tette hajléktalanná, a szétrobbant lépcsőház lakóit pedig teljesen nincstelenné is, mert ők a legfontosabb holmijukért sem mehetnek vissza életveszélyessé vált, bontásra ítélt otthonaikba. Hirtelenjében elhelyezik ugyan őket szükséglakásokban, tanácsadást és némi segélyt is kapnak – higiéniai és szükségleti cikkeket, új okmányokat és 1500 lejt –, de hol van ez attól, amit elveszítettek? Önhibájukon kívül, pusztán azért, mert valakik nem végezték jól a dolgukat, és senki nem nézett a körmükre. A polgárok idejében riasztottak, ám az állam ismét kudarcot vallott, nem tudta megvédeni őket.
Sok család maradt lakás és gépkocsi nélkül a robbanás miatt. Fotó: Facebook / Stelian Bujduveanu