A zsúfolásig telt Bartók Béla-teremben Prezsmer Boglárka köszöntötte a jelenlevőket, Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója pedig az idén 150 éves intézmény múltjára emlékeztetett: átélt három főhatalom- és két rendszerváltást, három költözködést, sok nehézséget, de mindig túlélte a viszontagságokat. Ennek a kiállításnak az ötlete már húsz éve megszületett, de akkor inkább egy hiányt fogalmaztak meg, ami azonban most megvalósult, arról álmodni sem tudtak régebb – mondta többek között, megköszönve a budapesti Néprajzi Múzeum szakmai és anyagi segítségét, illetve a saját munkatársai hozzáállását.

A hagyomány erőforrás is

Székelyföld nem a térkép szélén van, hanem a nemzet szívében – jelentette ki Tamás Sándor megyeitanács-elnök, kiemelve, hogy a tízezrek által megtekintett Székelyek az év kiállítása lett tavaly Magyarországon, de nem nosztalgiázik, hanem kérdez, a válasz pedig itt van körülöttünk, a székelyföldi szellemi erőtérben, a tárlattal bemutatott örökség pedig nem csupán múltból érkező ajándék, hanem feladat és a folytonosság ígérete is, a három székely megye által alapított Orbán Balázs-díjak pedig nem a kik voltunk, hanem a kik vagyunk és kik leszünk kérdésekre keresik a választ. És mivel 2025 a gyermekek éve, idén olyan pedagógusokat, oktatókat, közösségépítőket tüntetnek ki, akik gondoskodnak arról, hogy a múltra építve alakítsák a jövőt.

Aki idejön Székelyföldre, az valamit visszakap a saját magyarságából, közösségéből – vélekedett Csaba Gábor, Magyarország kulturális és innovációs minisztériumának államtitkára, aki szintén hangsúlyozta, hogy a kiállítás nem csupán a múltba tekint. Megemlékezett arról, hogy a 200 éve született Jókai Mór Sepsiszentgyörgy dísz­polgára volt, és a közelgő 1956-os évforduló kapcsán a háromszékiek szabadságszeretetéről is.

A kiállítást külföldre is érdemes lenne elvinni

A Székelyek kiállítást a teljes nyugati civilizációnak érdemes lenne megmutatni, Párizsba, Berlinbe és Bukarestbe is el kellene vinni, mert olyan értékeket vonultat fel – állítja Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke szerint természetes, hogy Budapesten megmutatjuk magunkat, ám ez az átfogó tárlat itt, Székelyföldön is eszköze lehet a magunk jobb megértésének, hiszen a tárgyak mögött emberek, sorsok, generációk vannak, a székely életforma változásán láthatjuk, hogyan lesz a múltból jövő. A megmaradás titka nem a múltba révedés, hanem a múltból erőt merítés – szögezte le. „Székelyföldet Orbán Balázs rajzolta fel a magyar nemzet térképére, ezért méltó örökség, hogy a nevét viselő díjat azoknak adják, akik csendben és kitartóan tesznek a közösségért: tanuljunk tőlük és támogassuk a munkájukat, mert a saját örökségünket más nem fogja sem megvédeni, sem továbbadni. A hagyomány nemcsak relikvia, hanem erkölcsi parancs is, ezt a székelyek még tudják” – zárta beszédét Kelemen Hunor, áldást kérve a székelységre.

Játszani mindig lehet és kell

Ezek után kerül sor a díjak átadására. Kovászna Megye Tanácsa „a kulturális közösségfejlesztés terén végzett példaértékű munkájáért, a népi kultúra – mese, játékok, mesterségek – szeretetteljes és odaadó átörökítéséért” adományozott Orbán Balázs-díjat Benkő Évának. Az emlékérmet, oklevelet és ajándékot Tamás Sándor adta át, a laudációt Péter Orsolya, a Cimborák Bábszínház művészeti vezetője olvasta fel. Eszerint „Benkő Éva, a Guzsalyas Alapítvány elnöke, a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alkotóház, később Míves Ház egyik megálmodója, lelkesítője és működtetője, kézműves szakoktató, gyermektáncház-vezető, közösségépítő és közösségformáló, mesemondó, színpadi ember, igazi alkotótárs, jó barát, büszke anya és nagymama”, aki „az elmúlt harminc évben gyermekek ezreit tanította meg arra, hogy az alkotás öröm, a világ megértésének legjobb módja a játék és az abból fakadó tapasztalat”. „A farsangtemetések, a regölések, a nagypénteki tojásírás éjszakáinak és a nyári táboroknak lelkes szervezője, fáradhatatlan aktív résztvevője, lelke.” Több szakmai elismerést is kapott: 2018-ban a Romániai Magyar Néptánc Egyesület és az Erdélyi Közművelődési Egyesület is kitüntette, 2024-ben pedig, közönségszavazás alapján, „hétköznapi hősként” a Best of Sepsi művészeti kategóriájában nyert. Népi játékok című oktatási segédjegyzete pedagógusi körökben alapműnek számít, a Folker együttessel – amely a tegnapi ünnepségen a népzenei aláfestést szolgáltatta a zenekartól megszokott igényességgel – közösen alkották meg a Kecsketánc, az Eszes Gyurka és az Ezmók mesés-zenés albumokat, valamint A csodálatos pelikánmadár produkciót, amellyel jelenleg is számos településen fellépnek. A Cimborák Bábszínházzal is együttműködött, 2018-ban a Tündérek tenyerén, 2023-ban a Csillagpalota című előadás létrehozásában.

A három tanácselnök és a díjazottak. Fotók: Albert Levente

„Úgy feldicsértek, hogy már keresem a fejem fölött a glóriát” – tréfálkozott Benkő Éva, majd komolyra fordítva a szót elmondta, hogy nehéz korban született (1966-ban), de mindig akadtak olyan elődök, akiktől tanulhatott, és akik egyengették az útját. Benedek Elek meséin nőtt fel, nagyon sok író-olvasó találkozókra is járt. A munka szeretetét és tiszteletét a csernátoni Haszmann családtól tanulta, gyertyafénynél, mert villany nem mindig volt; említette volt tánctanárait, a Gazda Klára által összegyűjtött játékokat, a Kallós Zoltántól tanult énekeket, és szerencsésnek vallotta magát, hogy mindig volt, akinek a szárnyai alatt fejlődhetett, és azt is, hogy sok barátja, társa, családja van. Végül a gyermekeknek mondott köszönetet, akik „arra tanítanak, hogyan tanítsam őket”.

Hargita Megye Tanácsa Györfi Erzsébet népdalénekesnek és pedagógusnak ítélte a díjat, Maros Megye Tanácsa dr. Fejes Réka tanítónő bő negyvenéves tevékenységét jutalmazta.

A díjkiosztó ünnepség a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgatójának beszédével zárult. Dr. Kemencsi Lajos elmondta, hogy Budapesten még soha nem valósult meg egy ennyire komplex kiállítás, mint a Székelyek – örökölt vonások; rendkívüli már az is, hogy milyen sok intézmény működött közre. A tárlat az identitással foglalkozik érzékenyen és felkészülten, modern és korszerű szemlélettel mutatja be székelyeket, akik Tamási Áronnal szólva magyarok, csak még annál is jobbak.