Demeter J. Ildikó
Sorin Grindeanu ideges. De nem a Szociáldemokrata Párt november 7-ére kitűzött – beszédes dátum ez, különösen, ha tudjuk, hogy törlik az alapszabályból a progresszív jelzőt, azaz a PSD már a látszat kedvéért (mert alapja nem volt ennek az önmeghatározásnak) sem akar haladást mutatni – tisztújító kongresszusának kimenetele miatt, hiszen rajta kívül senki más nem pályázik az alakulat elnöki tisztségére.
Egyetlen kihívója tudniillik visszalépett, miután a vidéki kiskirályok leghatalmasabbika, Paul Stănescu a korrupció számonkérését enyhítő 13-as sürgősségi kormányrendeletet („éjjel, mint a tolvajok”) kibocsátó volt kormányfő, a Nordis-magánrepülőkön utazgató Sorin Grindeanu mögé állt be. Ennek azonban ára van: a párt pozícióit, embereit, privilégiumait és üzleteit meg kell védeni, ami a PSD lesújtó parlamenti és elnökválasztási eredményei után létrejött, változást ígérő kormánykoalícióban nem egyszerű. Maga Grindeanu is érezheti, hogy nagy neki ez a kabát: hímezett-hámozott, próbálta minél távolabbra tolni a kongresszus (és a szintén nagy téttel bíró bukaresti főpolgármester-választás) időpontját, és a legnagyobb kormánypárt első embereként ellenzéki szerepet játszik. Igaz, ez legalább szívből jön, hiszen láthatóan semmiféle reformhoz nincs kedve, a legkevésbé ahhoz, hogy a PSD által kialakított klientúrarendszer felszámolásában segédkezzen.
Ezért támadja folyamatosan a szociáldemokrata praktikákat sztoikusan fogadó Ilie Bolojan kormányfőt: hol a költségcsökkentő intézkedések, hol az adminisztráció átalakítása, hol a speciális nyugdíjak, hol az amerikai katonák visszavonása miatt, Oana Gheorghiu miniszterelnök-helyettes kinevezését pedig szinte hisztérikusan túlreagálta. Érthető: a párton kívüli új miniszterelnök-helyettes feladata az állami intézmények reformja, ami ugyan meg sem kezdődött, de a PSD vizeit máris nagyon zavarja. A támadások intenzitása erősödött: a nyáron még csak átlag két-három hetenként emlegették a kormányból való kivonulást, most pedig szinte naponta, sőt, Lia-Olguța Vasilescu már bizalmatlansági indítvánnyal is fenyegeti Bolojant, emellett pedig – az AUR és a nemzeti kisebbségek szavazataival – parlamenti meghallgatásra rendelték be, de ez csak ürügy annak fitogtatására, hogy a PSD számára van más kormányzási lehetőség is.
Ámbár aligha szeretnének az AUR-ral frigyre lépni, még ha a szociáldemokraták és választóik jelentős része oda is húz, George Simion ugyanis nagyon kényelmetlen partner lenne; valószínűleg csak egy puhább liberálisra vágynak, akivel olyan jól egyezne Grindeanu, mint ahogy az elődje, Marcel Ciolacu kijött Nicolae Ciucă volt PNL-elnökkel. Ez nem reménytelen, mert a liberális pártnak is van egy olyan szárnya, amely közel áll a szociáldemokratákhoz, csak egyelőre lapul. Így hát Sorin Grindeanu feszült, és ő is a magyarokon próbálja ezt levezetni: hirtelen az alternatív választási küszöb eltörlésével kezdte zsarolni a parlament létszámának a népfogyatkozással arányos csökkentését javasoló RMDSZ-t.
Téved azonban a szociáldemokraták ügyvivő/leendő elnöke, ha azt hiszi, hogy Bolojan félreállításával nyerni fog. A Nicu&Marcel modell már megbukott, más szereplőkkel sem fog működni.
A szociáldemokraták elnöke már minden koalíciós partnerét támadja. Fotó: Facebook / Sorin Grindeanu