Nagy D. István
Ha még valamennyire hinni lehet a kormányzati bejelentéseknek, hosszú totojázás, olcsó fenyegetőzésekkel, zsarolással tarkított koalíciós egymásnak feszülések után úgy tűnik, mégiscsak megszületik a közigazgatási reform tervezete. A remélhetőleg végső változat összeállítása a Cseke Attila által vezetett minisztériumra hárul, melynek jövő héten kell előállnia az alkotással, melyet a kormányülésen első olvasatban meg is vitat a kabinet. Majd, ha ezen túllesznek, következhet a minisztériumok véleményezése, és amennyiben minden jól megy, elfogadásra a szöveg visszatér a kabinet elé.
A kormányzat kusza mechanizmusait ismerők számára az előzőkben leírtak azt üzenik, végre elindult valami, de a derűlátással még bőven érdemes várni, az út ugyanis még elég hosszú, míg az elképzelésekből alkalmazható jogszabály kerekedik. Mégis több, mint semmi, hogy a koalícióban legalább eddig eljutottak, és végre már a közszféra, ezen belül az állam sokat hangoztatott fogyókúrára fogása is elkezdődik. Fontos ugyanakkor megjegyezni, továbbra is elvi megállapodásról van szó, melyet remélhetőleg – a koalícióban megalakulása óta uralkodó tragikomikus állapotokhoz igazodva – nem rúgnak fel, és legalább ez a reform elkezdődhet, ha más, például a kedvezményezettek köreinek megregulázását célzó csúfosan megrekedt.
A koalíciónak és a kormánynak márpedig sürgősen fel kellene már mutatnia valamit a lakosságot és a magánszférát sújtó megszorításokon túl. A kormányzás kezdetén belengetett nagy költségcsökkentő hadjáratból ugyanis eddig csak a pénzügyi terhek növelése valósult meg, az állam karcsúsítása, hatékonyabbá tétele, a privilégiumok visszaszorítása, felszámolása tekintetében csak parttalan vitákat, tétova vagy éppen mellécsúszó próbálkozásokat láthatunk.
Józan ember számára teljességgel elfogadhatatlan, hogy hónapokon keresztül a kormánypártok egymást szapulják, nem képesek egyezségre jutni a közigazgatási leépítések, költségcsökkentések, az alkotmánybíróság által visszadobott, a bírák nyugdíjazásának átszabását célzó törvény kapcsán. Utóbbinak ráadásul kiemelt prioritást kellene élveznie, hiszen 230 millió euró a tét – ha nem sikerül elfogadtatni a jogszabályt november végéig, ennyi európai uniós forrástól esik el az ország. Itt ráadásul adódik egy további kérdés: ha az alkotmánybíróság egy eljárásbeli hiba miatt kaszálta el a jogszabályt, akkor a koalícióban miért tartalmi kérdések miatt piszkálják ismét egymást, húzva az időt, miközben már rég a körmükre égett a gyertya.
A teljes igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy a közigazgatásban tervezett karcsúsítást is észszerűen, körültekintően kell véghezvinni, a fűnyíró elv alkalmazása távolról sem biztos, hogy hatékony lenne, ám ez nem magyarázat arra, hogy miért maszatoltak, molyoltak felette. A különböző forgatókönyvek már a nyár derekán ismertek voltak, az is, hogy melyik lenne a leginkább járható út, ennek ellenére most tartunk ott, hogy lehet belőle valami. Ennek a hozzáállásnak pedig igen erős üzenete van: ha minden reformtörekvés ily hosszú vajúdással és ennyire nehezen születik meg, akkor az állam valós és mélyreható változása jó ideig csak délibáb marad.
Fotó: gov.ro