Ott pedig ismét bebizonyosodott, hogy a huszadik században picivé zsugorított Magyarország kormányfője, a hazája jelenlegi méretét, lakosságának számát, gazdasági és katonai erejét messze felülmúló figyelemnek, tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Egy olyan közéleti személyiség, aki tényezővé vált a nemzetközi politikában, a véleményére odafigyelnek a nagyhatalmak vezetői és a szavának súlya van.

Mindez nem a szerencsének köszönhető, hanem emberi és politikusi erényeinek. Hiszen az elmúlt évtizedek alatt bebizonyosodott, hogy jól megalapozott véleménye van a világban zajló politikai, valamint gazdasági folyamatokról és azt ki is mondja. Hogy tisztán látja a közöttük lévő összefüggéseket és ezek ismeretében képes a nemzet érdekeit szolgáló döntéseket hozni. Hogy észleli a nyugati civilizációt fenyegető veszélyeket és határozott elképzelése van az elhárításuk módozatairól. Nem a véletlen műve tehát a különleges bánásmód, amelyben Magyarország miniszterelnöke és kísérete Washingtonban részesült. A reptérről díszes és parádés felvezetéssel kísérték a földgolyó legegyedibb szállodájának tartott Blair House-ig. A Fehér Ház közvetlen közelében található épületben az USA kormánya a világ legmagasabb rangú és számára legfontosabb vendégeit szállásolja el, ily módon is jelezvén az irántuk érzett barátságot és tiszteletet. Torokszorítóan felemelő élmény volt megtapasztalni, hogy ez alkalomból a homlokzatán magyar nemzeti zászló lengett.

„Nagyszerű vezető!” – mutatott rá a magyar kormányfőre a Fehér Ház főbejáratánál őt fogadó amerikai elnök. Ezt a kijelentését a szokásosnál sokkal hosszabbra nyúló találkozó során többször megismételte a sajtó nyilvánossága előtt, hozzátéve, hogy „tiszteli és szereti”. Ennek különben a munkaebéd alkalmából is félreérthetetlen jelét adta, hiszen az ilyenkor szokásos szembeültetést mellőzve, közvetlenül maga és J. D. Vance alelnök között biztosított neki helyet. Lényeges gesztusok ezek, amelyek fölött nem szabad szó nélkül elsiklani, mert a diplomácia nyelvén fontos és messzire hallatszó üzenetük van. 

A sokrétű tárgyalásoknak azonban a hatalmas diplomáciai sikeren túl gyakorlati hozadéka is volt. Politikai, gazdasági, tudományos, katonai és pénzügyi téren is szorosabbra fűzték a két országot összekötő szálakat. Ugyanakkor óriási, a magyar lakosság egészének anyagi és fizikai biztonságát, valamint életszínvonalát szavatoló, illetve növelő eredményeket értek el. Így Magyarországgal szemben az USA nem fogja alkalmazni az orosz gáz és kőolaj importját gátolni hivatott büntetőintézkedéseket, amelyek az energiahordozók árának durva emelkedéséhez vezettek volna. Megszűntek a Paks 2 beruházást akadályozó amerikai korlátozások, nukleáris fűtőanyagot vásárolhatnak az USA-ból, igénybe vehetik az elhasznált fűtőelemek biztonságos tárolására kifejlesztett technológiát és megosztják velük a kis atomerőművek építéséhez szükséges műszaki ismereteket. Folytatják és kibővítik az űrkutatási együttműködést és lehetőség nyílik a védelmi képességeket nagyban növelő, eddig hozzáférhetetlen hadiipari termékek beszerzésére. Pénzügyi védőpajzsot hoznak létre Magyarországnak, amely szükség esetén elhárítja az ilyen jellegű támadásokat. És nem utolsósorban, a közeljövőben százmilliárd forint értékben várhatók amerikai beruházások az informatika, elektronika és orvosi műszerek gyártása terén, amelyek csúcstechnológiát honosítanak meg és jól fizető munkahelyek ezreit hozzák létre.

Az önmagukért beszélő tények ismeretében felcsillant a remény, hogy az átütő siker végre minden magyar embernek örömet okoz. Sajnos nem így történt. Vannak, akik tudomást sem vettek erről, folytatják Orbán-ellenes gyalázkodásukat, mintha mi sem történt volna. Mások kicsinyes érveikre támaszkodva fanyalognak tovább a washingtoni látogatás kapcsán. De olyanok is akadtak, akik elferdítették a valóságot azért, hogy dicséret és elismerés helyett pálcát törhessenek a miniszterelnök és munkatársai feje fölött. Szomorú és kiábrándító ez a magatartás, azonban mielőtt elkeserednénk miatta, jusson eszünkbe, a magyar társadalomban nem a hőzöngők, nem a gyűlölködők, nem az uszítók által félrevezetett hőbörgők, hanem a józanul mérlegelők, a tenni akarók, a fejlődésért naponta cselekvők vannak túlnyomó többségben. És ne feledjük, rajtunk is múlik, hogy ez ne változzon.