A fesztivál mottójául választott Ottlik Géza-idézet jegyében – „a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs, amíg mi, művészek értelmet nem adunk neki” – a kórusok változatos és tartalmas műsorral köszöntötték az ünneplő együttest. 

Hegyi István lelkipásztor rövid igehirdetését követően Sipos Zoltán, a Pro Musica alapító karnagya üdvözölte a résztvevőket, megköszönve az egykori és mostani kórustagoknak a közös munkát, a sok élményt, hogy együtt tudták megtanulni és átélni a kórusban való éneklés örömét. Hiszen csak az egymásra figyelés, felelősségtudat, közös gondolkodás és munka eredménye tud lenni az, hogy megszólalhatnak ezek a csodálatos kórusművek, és nem feltétlen az, ami a kottában, hanem ami mögötte van – fogalmazott a karvezető, aki szerint ez adott erőt ahhoz, hogy ennyi éven keresztül működni tudott az együttes, amire a kezdetekkor nem is gondoltak.

A Pro Musica Kamarakórus fellépése után a részt vevő együttesek – a kézdivásárhelyi Cantus Kamarakórus Fórika Balázs vezetésével, a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda Karácsony Gabriella vezetésével, valamint a Vox Humana és a Laudate kamarakórus – karnagy Szilágyi Zsolt Herbert és Lőfi Gellért – meglepetést is tartogató koncerttel ajándékozták meg a jubiláló kórust. A Vox Humana előadásában például G. E. Moor Ír áldás című műve a Fail Pál kórustag által külön erre az alkalomra írt egyedi köszöntőszöveggel hangzott el.