De december elsején összegyűltek a hazafiak az egyesülést ünnepelni Gyulafehérváron is. Kár, hogy három táboruk nem tudta egyesíteni hazafias buzgalmát, pedig mindegyik kitett magáért. Ott volt a majdnem elnökké választott Călin Georgescu híveivel, és AUR-osai élén George Simion, de tiszteletét tette Diana Șoșoacă asszonyság is igazi hazafias, jobban mondva hazalányos öltözékben: subában, nemzeti színre lakkozott műkörmökkel, kezében fakereszttel vonult. Sétált ő is egy-két órát támogatói társaságában, de elkerülte a konkurens hazafiakkal, a Simionnal és a Georgescuval való találkozást. Külön masírozott a három tábor is, s bár azt mindenkinek a hívei kiabálták, hogy Călin Georgescut elnöknek!, George Simion jelezte, hogy ő volt, aki az elnökválasztás második fordulójába jutott májusban. A nemzeti himnusz alatt is fütyültek a miniszterelnök Ilie Bolojanra. Végül is a hazafiak összekeveredtek és egyöntetűen kiabálták: „Nicușor mondjon le”!

A miniszterelnök elleni füttyögetést lehetett volna a szimpátia kifejezésének is tekinteni, de nem volt az. (Kellett neki Gyulafehérvárra menni, amikor maradhatott volna Bukarestben is, mint az elnök, Nicușor Dan.) Aztán kedden is fujjogtattak Bolojan ellen, ezúttal a parlament alkalmazottai, mert elégedetlenek a fizetésükkel, és azt is kiabálták: Bolojan, ne feledd, Románia nem a tied!

Elnökünk jól járt, mert Bukarestben maradt, és gyakorolta a néptömegben való megmártózást. Majd meglátjuk, hogy meddig tudja ezt művelni, mert nemcsak a szerencse, hanem a népszerűség is forgandó, mulandó.

Az elnök fogadást adott a Cotroceni-palotában Románia nemzeti ünnepe alkalmából, ahol beszédet tartott, miközben a résztvevők evés közbeni zajongását is lehetett hallani a háttérből. (Magyarok nemigen lehettek köztük, mert magyar ember, amikor eszik, nem beszélget.) A fogadáson egyébként bőséges böjtös és nem böjtös kaját szolgáltak fel.
Az elnök így kezdte beszédét: Drága románok Romániában és mindenünnen! Nem mondta, hogy hány millió román elnökének érzi magát, pedig kíváncsi lettem volna rá. Ugyanis emlékszem, amikor a néhai magyar miniszterelnök, Antall József azt mondta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát, micsoda felháborodást keltett a környező országokban.

Nicușor Dan többek közt azt mondta, hogy jobban élünk, mint húsz évvel ezelőtt, de azt is, hogy rosszabbul, mint tavaly. Arról nem beszélt, hogy jövőre rosszabbul fogunk-e élni, mint idén, pedig leginkább erre kíváncsi mindenki. Elárulta, hogy Románia egy korrupt ország, és a románoknak igazuk van, ha fel vannak háborodva, hogy nem látják az állam akaratát arra, hogy harcoljon a korrupció ellen, és bosszantja őket, ha korrupt egyének tartanak a tévékben erkölcsi leckéket.

Állította, hogy a korrupció visszafogta az ország fejlődését, és messzebb lehetnénk, jobban élhetnénk, mint ma. Az oktatásnak vannak jó eredményei (lám, belőle is milyen kiváló matematikus lett), de maga a rendszer gyengének, illetve nagyon gyengének minősíthető, ami nagy gondokat okoz. Az egészségügy is messze áll a lehetséges jótól, nyeli a pénzt, de már láthatjuk az első korháztömböket.

Megmagyarázta azt is, hogy miért kellett érvényteleníteni az elnökválasztást, de még teljes jelentés nincs arról, hogy mi történt egy évvel ezelőtt. (Akármi is történt, ő jól járt, mert elnök lett). Búslakodva mondta, hogy elment az országból ötmillió román, viszont aztán örömmel jelentette ki, hogy öt év alatt 500 kilométer autópályát és gyorsforgalmi utat építettünk.

A kákán is csomót keresők persze kaptak hibát Nicușor Dan december elsejei ténykedésében, botrányosnak és felelőtlennek nevezték azt, hogy kitüntetett egy 107 éves háborús veteránt, aki részt vett 1941-ben a román hadsereg Pruton túli hadjáratában (Transznisztriában és Odesszában a Hitler oldalán harcoló román alakulatok borzasztó atrocitásokat követtek el.)

Szerencsére ezért leginkább a tanácsadóit hibáztatják, akik nem tájékoztatták erről az elnököt.

Nicușor Dan a Diadalív árnyékában. Fotó: presidency.ro