A nagy államférfi vezényelte szovjet rendszer ezzel megbízott és felhatalmazott szervei, az NKVD, a GPU, a Cseka, valamennyi titkos- (és kevésbé titkos) szolgálat a húszas-harmincas évek félelmetes szervei voltak, eszközei a Sztálin elképzelte szebb jövőnek, a „proletariátus” őrizte rendnek és jólétnek. Amíg ez az álomszép rendszer létrejöhet, szükséges a csökönyös, megátalkodott ellenzéket a megfelelő eszközökkel a jó útra terelni. A továbbiakban tekintsük át ezek közül a fontosabbakat, gyakoribbakat, amelyek alkalmazása eredményesebbnek bizonyult a követendő helyes magatartás eléréséhez.

Az éjszakai kihallgatások csupán a bevezetői lehettek annak a gyakorlatnak, amikor felváltva hideg és a forróhoz közeli levegőt nyomtak a cellába. A rabot, miután a forró levegőtől rosszul lett, hordágyra tették, és vitték aláíratni az addig megtagadott jegyzőkönyvet. Grúziában a kezét pörkölték meg – mutatta később a volt bebörtönzött. 1938-ban bevezették – immár „törvényszerűen” – a kínvallatást. Ez aztán annyira hasznosnak bizonyult, hogy a vádat most már „készségesen” elismerték a vádlottak. Alább megemlítek néhány alkalmazott módszert a vádlott megtöréséhez: 

1. Őszintének tűnő hangvétel a kihallgató részéről. Pl. így: „Nézd, így is, úgy is kapsz néhány évet. De ha ellenszegülsz, akkor itt krepálsz meg a börtönben, rámegy az egészséged. Ha pedig a lágerbe kerülsz, a levegőn leszel, látod a napot… ezért jobb, ha rögtön aláírod.”

2. Durva szitok. Alkalmazásával a „finom lelkű” értelmiségi embert, lelkészt, tanárt sikerül ilyenképp sértegetni, bevonva ebbe a szitokáradatba szülei, felesége, gyermekei nevét és személyét.

3. Nyomozók váltják egymást. Az egyik elviselhetetlenül durva, a másik baráti szavakkal győzködi a kihallgatottat. Jobb az emberibb hangúnak vallomást tenni.

4. Nők esetében: levetkőztetik őket, bezárják egy fülkébe, amelyet kintről férfi felügyelők figyelnek, akik megjegyzéseket tesznek a látványra, kommentálják, röhögnek.

5. A hozzátartozók iránti szeretettel zsarolnak, azzal rémítve a vádlottat, hogy majd mit tesznek az otthon maradt asszonyaikkal, lányaikkal, fiaikkal, akiket ő már nem tud megvédeni.

6. Csiklandozás. (Hihetetlen!) Lekötik az áldozat kezét, lábát, és az orrát madártollal csiklandozzák. (Ki lehet próbálni, ha nem hisszük el, hogy elviselhetetlen.)

7. Cigarettát nyomnak el az áldozat bőrén.

8. Letérdeltetik a vádlottat és rápisilnek.

9. Nem engedik elaludni, állni kényszerítik három napig. Vizet hiába kér, nem kap. (Szamosújváron, ahol börtönben voltam, láttam egy román fiút, akit így kínoztak meg. Járni is alig tudott, úgy el volt dagadva.)

10. Poloskás zárkába teszik.

11. Nemi szervre (herékre, lágyékra) rúgnak.

12. Zabla. Nyitott szájon átvetnek egy kendőt, majd ennek a két végét a hason fekvőknek a térdben felemelt két lábához kötik.

Ez csak ízelítő, volt még sok más kínzási módszer. A pribékek fantáziája kimeríthetetlen volt, ha vallomásra akarták bírni a makacskodókat, akik a nyilvánvaló, rájuk nézve ártalmas hazugságokat nem akarták elismerni.
Saját tapasztalatom a fenti módszerek tekintetében nem volt (egy nyaklevest kaptam egyszer, mert beszélgettem a velem szemben dolgozóval), azt pedig csak utólag tudtam meg, hogy fiatal és még csak egy hónapja lett feleségemet, Sárikát, aki amúgy is ideggyenge volt, és rólam semmi olyant nem is tudott, ami nekem árthatott volna, Csíkszeredában az ájulásig vallatták. A Kossuth Lajos utca 23. szám alatti házban lakott a Securitate egyik magyar ajkú és magyar nevű tisztje, ahol feleségem és varrónő édesanyja, valamint özvegy bátyja bérelte a kisebb épületet. Az a magyar nemzetiségű szekus tiszt adta át a feleségemnek a tőlem elkobzott jegygyűrűt, pénzt, órát.