A kommandói embernek az erdő nem kirándulóhely, hanem folytatása a portának, ahol bőséggel talál gombát és erdei gyümölcsöt. Az ehető gombák közül a kommandóiak a rókagombát és medvegombát, illetve a kései laskagombát (Pleurotus ostreatus) szedik előszeretettel, hiszen ezzel pénzt is kereshetnek – akár úgy, hogy beadják a felvásárlóközpontban, akár úgy, hogy eladják az ide látogató városi turistáknak. Amikor ennek a három fajnak szezonja van, valósággal ellepik az erdőt; nincs olyan család, amelyből valaki ne gombászna. A laskagomba szezonja októbertől december közepéig tart – ha időközben nem esik hó és nincs fagy. Az idei szezon épp ilyen: az enyhe időjárásnak köszönhetően még most, december közepén is lehet találni laskagombát. Jó laskagomba-lelőhelyek Kommandó környékén többek között a Fehérbükk, a Musa és Herbóka bükkerdői. Ezek a Kis Bászka völgyében fekszenek, már Buzău megye területén. Természetesen ismerni kell a helyet – általában minden gombászónak megvannak a „saját” fái, ahová évről évre visszatér. Ha szerencséje van, és senki nem előzte meg, egy fáról vagy tőkéről akár egy-két hátizsáknyi gombát is szedhet.

A gombászoknak azonban mostanában egyre gyakrabban állja útját sorompó, a magánterületet jelző „privát” tábla és egy-egy vörös képű vadőr. Ráduly József fiai is épp az általuk ismert bükkfák felé tartottak, amikor egy vadőr puskával „megtérítette” őket. Ráduly, az egykori erdészetis munkásember, húsz év szolgálattal a háta mögött csak bólint, amikor rákérdezek: igaz-e, hogy a fiaira lőttek a Musánál. „Hát, igaz – mondja. – A fiúk gombászni mentek, oda, ahová mindig. A vadőr meg rájuk fogta a puskát, és azt mondta: „Dispăreți!” (Tűnés!) Aztán a levegőbe lőtt, de akkor is… Nem szabadna ez így legyen.” A fiúk megértették, megtértek. A gomba ott maradt, a történet lejött a faluba. Nem szabad az erdőben gombászni? – kérdezem. „Az ő területük – von vállat Ráduly. – Azt mondják, privát. Törvény szerint nem szabad.”

Papíron így van. A valóságban a törvény és a mindennapi élet két párhuzamos út. Felidézzük együtt az utakat: a Musát, a pisztrángneveldét, a hidat, a kanyart, ahol fel lehet menni a tetőre, aztán át Herbókára. Egyik út balra, másik jobbra, Buzău irányába… Ráduly úgy meséli, mint aki a saját tenyerét nézi. „Én sokat dolgoztam ott – mondja. – Húsz évet töltöttem el abban a kabánban (értsd: erdészházban), de a kommandói ember ma már úgy mozog a saját hegyeiben, mint a vendég: nézi a táblát, számolja, van-e papír, napijegy, engedély.” Kommandó befogadó közösség – jegyzem meg. Valamikor kilenc nemzetiség élt itt, mindenki békében volt a hegyen. Ahogy az utóbbi években elfértek a sok Buzău megyeitől is, akik villákat, hétvégi házakat építettek Kommandón. „Mindenkinek köszönünk, ahogy illik, csak épp baj ne legyen” – feleli Ráduly. Nem harcot akar, csak békét, és hogy ne a fia feje fölött süljön el a puska.

A Kis Bászka völgyében, a Buzău megyéhez tartozó területen a vadőr – egy Viorel nevű, magas, vörös képű ember – ma a két megye közötti „kapu” őre. Nem ő a tulajdonos, nem ő a törvény, de ő húzza meg a ravaszt, ha úgy érzi: túl sok a gombász. Eközben Kommandó irányából senki nem lő vissza. Sőt, a falu határában buzăuiak új hétvégi házai/villái gombamódra nőnek a térségben. Sokak szerint a feketegazdasághoz kötődő „ügyeskedések” látszanak az építkezéseken. A helyiek figyelik a rendszámokat: Buzău, Prahova, Brassó – a hegy ma már fél ország üdülőhelye, befektetése.

Beszélgetésünk végén Ráduly József keserűen hozzáteszi: „Nézze meg Kommandót, hány buzói rendszámú autó jár itt. A házakról látszik, ki mit keres itt…”

A mondat végét elnyeli a Musánál eldördült lövés. A gomba, az áfonya, a hal – ennek valaha mind a szegény ember vette hasznát, hogy pótolja, amire a fizetésből nem jutott. Ma tiltott a gyümölcs, tiltott a gomba, tiltott a hal. Törvény szerint. Papíron. A fiúk gombászni mentek, a vadőr rájuk fogta a puskát, a levegőbe lőtt, és rájuk kiáltotta:

„Dispăreți!” A törvény szerint talán meg is indokolható: magánterület, vadászterület, ki tudja.

A Musánál, a kamerás erdei ház árnyékában ott áll a vadőr és a kommandói ember. Az egyik papírt kér, a másik gombát szedne. A puska csöve az ég felé áll.