A díjat egy és negyed százada, 1901. december 10-én, öt évvel Alfred Nobel feltaláló halála után osztották ki először. Idén összesen tizennégyen vehették át december tizedikén a Nobel-díjat és a vele járó tetemes pénzjutalmat a svéd királytól. Amint köztudott, idén újabb magyar díjazottal gazdagodott a nemzet, hiszen a Svéd Akadémia Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat. A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai látnoki erejű műveiért részesült az elismerésben, amelyek az apokaliptikus terror közepette is képesek megmutatni a művészet erejét.

Amint előre beharangoztatott, a „nemzet tévécsatornája”, a Duna Televízió egyenes adásban közvetítette a ceremóniát. Sajnos egyszerű emberként sokan nem rendelkeztünk elég látnoki erővel, és előzőleg eszünkbe sem jutott, hogy a tévékészülékek képernyőjén a már igencsak ismerős szöveg jelenik meg magyarul – és a jogok, demokrácia stb. jegyében – angolul is: Szerzői jogi korlátozás miatt jelenlegi műsorunk kizárólag Magyarország területén látható.

Nyeltem egyet, és egyéb elfoglaltság után néztem. Azt már ugyan megszokhattuk a jogok és a szerzői jogok magas szintű képviseletében, hogy az anyaország határain túl nemcsak a katalán szupercsapat, hanem sok esetben a nemzeti válogatott meccseit, kiemelt sporteseményeket sem követhetik az anyanyelvükön a hivatalosan is lefokozott kisebbségiek. Legutóbb például a magyar–román kézilabdameccset is a román kommentátor szurkolásával, vagy azt mellőzve izgulhattuk végig. Ránk nézve teljesen megalázó módon sokszor előfordul az is, hogy a híradóban még be sem fejeznek egy minket is érdeklő tudósítást, mikor túlbuzgóságból már a befejezetlen mondat felénél megjelenik a „bűvös szöveg” a szerzői jogokról.

Az is beharangoztatott az emberi jogok világnapján, hogy a Duna TV és az M5 csatorna műsorában ott lesz Tarr Béla filmrendező Krasznahorkai-mű alapján készült két filmje. A filmek producerei között vannak németek, de a többiek, a szereplők mind magyarok. Aki viszont rászánta magát a mintegy hét­órás Sátántangó vagy a csupán a két és fél órás A torinói ló megtekintésére a magyar állami tévécsatornákon, annak mélységesen csalódnia kellett. Ugyanis hét és fél órán át nézhette, hogy: „Szerzői jogi korlátozás miatt jelenlegi műsorunk kizárólag Magyarország területén látható”.

Ez lenne az apokaliptikus terror, amelynek közepette immár az emberi jogi túltengésben szenvedő, és kórházi beutalásra szoruló Európa képes lenne megmutatni a művészet erejét? Az az Európa, amely fegyvereket pumpálva a harctérre igazságos békéről beszél, amikor nagyon jól tudjuk, a saját bőrünkön érezzük (akárcsak a jogi korlátozások torzszüleményeit), hogy egy abszolút igazságtalan béke következményeit nyögjük ma is. Az az Európa, amelynek fővárosaiban már nem tanácsos bármely ház ablakából az izraeli zászlót kilengetni, miközben palesztin zászló lobog a bécsi Fogadalmi-templomon, és iszlamisták zavarják meg a karácsonyi vásárt, félelmet, netán gyűlöletet gerjesztve...

Végül nem marad más számunkra, mint hogy gratuláljunk a legújabb magyar Nobel-díjhoz, és büszkén örvendezzünk csodálatos anyanyelvünk és irodalmunk egyéni (és egyetemes) elismerésének. No meg a hit, remény, öröm és szeretet jegyében áldott adventet kívánhatunk egymásnak. Szerzői jogi korlátozások nélkül.

Dr. Ábrám Zoltán