A találkozót Gyerő József polgármester nyitotta meg, aki házigazdaként és moderátorként Bölönit példaképként jellemezte, majd elsőként arra kérdezett rá, járt-e korábban Kovásznán. Bölöni azt válaszolta: felmerült, hogy az ASA-val egyszer Kovásznán is készültek, ő azonban erre nem emlékszik pontosan.

A polgármester a siker titkáról is kérdezte. Bölöni a siker titkát nem misztifikálta: szerinte adottságok kellenek, de azokat fejleszteni kell, és mindenekelőtt szenvedély szükséges. „A szenvedéllyel hegyeket lehet megmozgatni” – fogalmazott, majd hozzátette: a sport mellett a tanulást sem szabad elengedni, mert a sportkarrier mindig a meddig tart? kérdés árnyékában fut, míg a tudás tartósabb kapaszkodó.

A filmben is felvetett „egyedüllét” témáját egy későbbi kérdésnél részletesebben kibontotta. Bölöni szerint a magány nemcsak földrajzi értelemben jelenik meg (amikor valaki távol dolgozik a családjától), hanem a döntési helyzetekben is: játékosként a fontos mérkőzések előtti feszültség, edzőként pedig a csapat kijelölésének felelőssége teremthet olyan helyzetet, amelyben az ember „egyedül marad” a saját döntésével. Egy korábbi edzőjét idézve azt mondta: akkor értette meg igazán, milyen teher lehet a kispadon ülni, amikor maga is edző lett, és a döntései következményeit neki kellett viselnie.

Az ajándékba kapott ARO-val kapcsolatos kérdésre Bölöni azt válaszolta, az autómár nincs meg, de történetével korrajzot adott az akkori fizetésekről, a hiánygazdaságról és arról a világról, ahol a benzint és szerencsét be kellett osztani.

A közönség soraiból elhangzó, a külföldre kerülése utáni kötődéssel és a honvággyal kapcsolatos kérdésre Bölöni úgy reagált: ő nem élte meg klasszikus honvágyként, mert többnyire folyamatosan dolgozott, és a munkarendje mellett igyekezett fenntartani a kapcsolatot az otthoniakkal.

Szóba kerültek a marosvásárhelyi évek és a régi csapattársak is. Bölöni elmondta, amikor lehet, igyekszik találkozni a korábbi társakkal, ugyanakkor azt is megjegyezte: többen nehéz helyzetben vannak, és voltak, akik időközben elhunytak. 

A Steaua 1980-as évekbeli sikercsapatának összeállításáról szóló vitákról elmondta: szerinte több szereplő munkája találkozott, ugyanakkor azt állította, hogy a csapat karaktere és összetétele miatt Jenei Imrével tudtak igazán eredményesek lenni. A BEK-győzelem (1986-ban a Barcelona ellen) kapcsán Bölöni a pillanat eksztázisáról beszélt, mint mondta: a repülőtéren olyan tömeg, olyan öröm fogadta őket, amitől „kő esett le a válláról”. A győzelem után jött az a fajta népszerűség is, ami már teher: hetekig alig lehetett kimenni az utcára, a piros lámpánál autogramért szálltak ki melléje az autósok.

A közönség a hazai futballhoz való esetleges visszatéréséről is kérdezte, külön említve a Sepsi OSK-t. Bölöni erre óvatosan válaszolt: nem zárta rövidre a témát, de arról beszélt, hogy az itthoni munkától sokan azonnali csodát várnának, és ő nem szeretne irreális elvárások közé kerülni, illetve kockáztatni azt a szakmai képet, amelyet hosszú évek alatt alakított ki.

A személyesebb kérdések között elhangzott, hogy kit tartott kiemelkedő játékosnak. Belodedici-et külön méltatta, elsősorban eleganciája és hatékonysága miatt. Arra a kérdésre pedig, hogy játékosként vagy edzőként volt-e jobb, egyértelműen azt felelte: játékosként.

A találkozó végén a polgármester rákérdezett arra is, miért nem szólal meg Ronaldo a filmben. Bölöni erre nem adott biztos választ, inkább szerződéses okokat tartott lehetségesnek, majd odaszúrt egy tréfás mondatot, amire a teremben felnevetett a közönség: „lehet, hogy Ronaldo a saját filmjében sem fog szerepelni”.

A rendezvény zárásakor a szervezők megköszönték a részvételt, Bölöni röviden köszönetet mondott a meghívásért és a közönség figyelméért, majd autogramokat osztott, a rajongók pedig közös fényképeket készítettek vele.